A talált tárgyak világa
2014/09/15 17:13
865 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A XX. század második felének művészeti irányzatai jobbára az USA-ban alakultak ki és virágoztak. A nyugat-európai művészetben is meglelhetjük az új mozgalmak hatását, az amerikanizálódást, mégis az a jellemzőbb, hogy Európának a nyugati részén inkább a háború előtti izmusok éledtek fel. A korszak művészeti irányzatait ezért itt összefoglalóan neoavantgárdnak nevezik. E cikkben kísérletet teszünk arra, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassunk a XX. század második felének jelentősebb irányzatai közül néhányat.

Pop art

50-es évek közepén jött létre az irányzat Angliában, majd az Egyesült Államokban is elterjedt és nemzetközivé vált. Elnevezése a popular/populáris, azaz népszerű szóból származik, s arra utal, hogy a mozgalomhoz csatlakozó művészek az ún. magas művészet és a népszerű tömegkultúra korabeli ellentétét áthidaló mozgalmat kívántak létre hozni. A mindennapi élet banális jelenségeit és tárgyait emelték be a műbe, felnagyítva, hiperrealista módon ábrázolva, meghökkentő anyagokból, azt gondolván, ezzel lerombolják az élet és a művészet között húzódó határt. Ezzel a lépéssel – természetesen – próbálták leleplezni a fogyasztói társadalom tárgykultuszát, ugyanakkor a művész-művészet felfogást is ironikusan felülírták. Alapvetően a gondolkodás nélkül elfogadott értékek silányságára, kommersz voltára hívták fel a figyelmet. Roy Lichtenstein például a képregények jeleneteiből merítette az ihletet alkotásaihoz, azokat gondosan kinagyította, ezáltal a közismert képregények részletei elvesztették eredeti szerepüket. Új valóság, új kép jött létre, s kiderül, a képregények világa sem több egy társadalmi mítosznál.

Roy_Lichtenstein_Drowning_Girl Roy Lichtenstein: Süllyedő lány

Az irónia más szempontból is jellemző a pop-artra. Míg az absztrakt expresszionizmus személyes önkifejezést hirdetetett, addig a pop-art inkább a hűvös, távolságtartó irónia felöl közelített a világ jelenségeihez. E mögött általában a kritikai attitűd áll, a személytelen, gyakran gépies technika a személytelen, gyakran gépies fogyasztói világ elé állít tükröt. Nem érzelmeset, hanem elgondolkodtatót. A művészek ritkán fűztek magyarázatot alkotásaikhoz, kívül álltak rajtuk, nem éltek együtt/benne műveikkel/műveikben. Az elkészítést sem bonyolították, sőt a lehető legegyszerűbb megoldást keresték, ezzel is jelezve a személytelenséget. Addig álltak közel a műhöz, amíg „megtalálták” azt. 

800px-Niki_de_Saint_Phalle_Budha Niki de Saint Phalle: Buddha

Fernand Léger és Andy Warhol

A pop-art legjelentősebb alakjának alkotásai – bár igaz rájuk mindaz, ami az általános jellemzésben szerepel – formavilága és eszközei szempontjából mégis nagyon eltérnek egymástól.

Léger a pop-art előfutára, tiszta, világos rajzosság, élénk színvilág jellemzi a francia festő alkotásait. Azt vallotta, hogy ha a művész a környezetéből kiemel akár egy tárgyat, akár annak egy részét, és azt premier plánba, [a legnagyobb méretben] bemutatja, akkor ezáltal olyan egyéniséget kölcsönzött neki, ami korábban nem volt, vagyis ezáltal teljesen új kifejezőerő hordozójává válik. Ez a gondolat akár a pop-art művészeti koncepciója is lehetne …

450px-MBAM_102 Fernand Léger: A nagy napraforgó

Andy Warhol legnagyobb hatású alkotásain sajtófotókat dolgozott fel. A leghíresebben a Marilyn Monroe-ról és Jackie Kennedy-ről készült sorozat.
Átfestette, sokszorosította, felnagyította, sűrűn egymás mellé helyezte a képeket, így elérte, hogy a sajtóból megszokott jelenetek döbbenetessé válnak. A legdöbbenetesebb, hogy nem tett mást, mint a média, a TV tudósításai, a híradók. Csak az eszközei erősebbek, a színei harsányabbak, a gesztusok kimódoltabbak. Bebizonyította, hogy ha sokszor látjuk ugyanazt, közömbössé válunk iránta, nem hat olyan erővel maga az esemény.

Marilyndiptych

Warhol sztárművész, de nemcsak emiatt tűnik úgy, hogy tökéletesen betagozódott abba a világba, amit egyébként folyamatosan bírált. 1963-ban egy New York-i üzemépületben létrehozta műhelyét, amit Factorynak, azaz gyárnak nevez el, és itt már tömegesen állították elő selyemszitanyomatos, rendkívül népszerű képeit.
Ahogy Andy Warhol munkássága kapcsán megfogalmazódott: a festészet felhagyott a nap fényével vívott küzdelemmel azért, hogy a szupermarketek fényével rivalizáljon. A gondosan szervezett médiajelenlét mindennél fontosabb.

Warhol-Campbell_Soup-1-screenprint-1968 Assemblage

Az assemblage egy plasztikai irányzat, a pop-art egyik technikája, amivel különböző, szokásos használati körétől eltérő környezetbe helyezett és kompozícióvá összeállított tárgyakból plasztikus képet készít a művész. Az anyaghalmazban bármi lehet, tárgytöredék, természetes vagy mesterséges formák egyaránt. Ezeket a „talált tárgyakat” a művész pusztán a formája alapján választja ki, majd a kompozícióba állítás során álcázza, hiszen nem lényeges a tárgy szokásos használati köre.  Fő képviselői közé tartozott Joseph Beuys.

398px-Table_with_Accumulator_Beuys_Tate_Modern_AR00603 Joseph Beuys: Asztal akkumulátorral

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó linkek

hg.hu Online magazin az építészet, design és környezetkultúra témakörében.
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Kreatív Művészet Kreatív ötletek, fotók, videók minden témában a dekorációtól a street artig.
Művész-világ.hu Hasznos információk, érdekességek a film, a színház, a zene, a tánc, az irodalom és a képzőművészet témakörében.
Napvilág.net Kulturális hírportál és online magazin.