A tudomány „csillagórája” a 17. században
2014/02/25 11:02
2371 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat huszonkettedik része arra hivatott, hogy betekintést nyújtson a barokk korszak rendkívül szerteágazó szellemi világába. A barokkot általában a reprezentáció és pompa művészetének tartják, amely az abszolutizmus és ellenreformáció korában bontakozott ki, ezért minden eszközével ezen ideológiák és egy erősen hierarchizált, több szempontból is elmaradott társadalom fennmaradását szolgálta. Mindebben van igazság, ám mégis erős leegyszerűsítése a korszak nagy változásainak. A barokk igazi jelentőségét a tudomány történetén keresztül érthetjük meg.

799px-Rembrandt_Harmensz._van_Rijn_007 Rembrandt: Dr. Nicolaes Tulp anatómiai előadása

Szellemi háttér

Ahogy a korszakoknál már szerepelt, a barokk a késő-reneszánsz kori manierizmust váltotta fel, nagyon sok stílusjegyében továbbvíve annak törekvéseit. A legjellemzőbb különbség az, hogy míg a manierizmust a keresztény hitet körüljáró bizonytalanságok hozták létre (pl. reformáció, a török terjeszkedés), a barokk alapja a hitbéli bizonyosság – akár katolikus, akár protestáns változatról esik is szó. A barokk művész bizonyos önmagában és az isteni kegyelem által elrendezett világban, és ezt meg is mutatja a műalkotásokban, legyenek azok képzőművészetiek vagy irodalmiak.

800px-Blessed_Ludovica_Albertoni_by_Gian_Lorenzo_Bernini Bernini: Boldog Ludovica Albertoni síremléke

Kettős azonban ez a világ. Egyrészt szakít a humanizmussal, megerősödik az irracionalitás, a miszticizmus. Újra megfogalmazódik a földi, az emberi világ esetlegessége, s emiatt megvetése. Ezért is lehet a barokk alaptétele az egyén alávetése a hitnek/ államhatalomnak.  Másrészről azonban ez a tudományos felfedezések és a filozófia megújulásának korszaka is, amikor megjelenik a kételkedő, elemző gondolkodás, a vizsgálódások középpontjába a dinamikus, a változó került úgy, hogy mindeközben nem adta fel a korábbi egységes világképben való hitet és a világ része maradt az erős hierarchikus rend is.

622px-Velázquez_-_Felipe_III_(Museo_del_Prado,_1634-35) Velázquez - III. Fülöp

Galilei – a rendelkezésére álló távcsővel 1610-ben – felfedezte, hogy a Holdnak hegyei vannak, a Jupiter körül pedig kis holdak keringenek. Vizsgálódásaiból egyrészt arra következtetett, hogy a Világegyetemnek nem egy centruma lehet, hanem több is. Másrészt mozgalmassá vált az embert körülvevő világ: megkérdőjeleződött az arisztotelészi tan, miszerint mindent mozgó testet valami mozgat. Galilei feltette a kérdést, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgáshoz szükség van-e mozgatóra. A válasza is egyértelmű: nincs. A testek mindaddig megtartják egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, amíg e mozgásállapotukat másik test meg nem változtatja.

Arisztotelész világképében az volt a természetes, ha a testek nyugalomban voltak, a mozgás jelentette a természetellenességet, mert szerinte valamiféle beavatkozás következtében születik meg. Az ókortól a reneszánszig a nyugalom, a statikusság állt határozta meg a szemléletet, a barokk azonban nagyon látványosan szakított ezzel, hiszen középpontban a dinamikus természetszemlélet – és művészeti koncepció – állt. Az egyik legnagyobb ókori és középkori tekintély alaptézise kérdőjeleződött tehát meg. És ez csak a kezdet.

552px-Bertini_fresco_of_Galileo_Galilei_and_Doge_of_Venice Bertini: Galileo Galilei és a velencei dózse

A földi és az égi összekapcsolása – a gravitáció

Fejlődésnek indult a mechanika. A dinamika leírására alkalmas matematikai „nyelv”, az analízis (függvénytan) szintén e korszakban született, hiszen a mozgások pontos leírásához új számítási módszerek kidolgozására volt szükség. Kepler megfigyeléseiből kiderült, hogy az égitestek nem az ókorban feltételezett körpályán és nem egyenletesen mozognak, hanem ellipszispályán, s napközelben gyorsabban, naptávolban lassabban.

tycho-brache-and-kepler-vertical

Ezeket az elveket Newton bizonyította be matematikai alapon, egyben deklarálva, hogy az égi mozgások és a földi történések – az ókorban és a középkorban hirdetett elvekkel szemben – egységes rendszert alkotnak, aminek az alapja a gravitáció lett. Az alkímiát felváltotta a Boyle által létrehozott tudományos alapokon álló kémia, az 1590 táján megalkotott mikroszkóp pedig a 17. század második felében az élettudományok fontos vizsgálóeszközévé lett. Sok új ismerettel gyarapodott az anatómia – ilyen például a vérkeringés felfedezése. Felfedezték a Föld légkörét. Foglalkoztak az elektromossággal, a mágnesességgel és a különböző hőjelenségekkel is. A tudományos eredmények következtében számos irracionalista tant racionális tételek váltottak fel, s ezzel a tudomány a földi létet valóban emberibbé, megérthetőbbé, elfogadhatóbbá tette. Newtonnak köszönhető az első egységes fizikai rendszer kidolgozása (1687). Tanai szerint a világ egyetlen, összefüggő, nagy rendszer, melynek alkotó elemeit a szigorú okság tartja tökéletes egységben.

Farkas Judit cikke

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk