Második évadját kezdi idén ősszel a magyar HBO nagy sikerű sorozata, a Terápia. A sorozat adaptáció; az eredeti műsor Izraelben volt adáson 2005 és 2008 között. A magyar adaptáció azonban csak egy a számos változatból, amelyek mindegyikét az adott kulturális környezethez igazították. A BeTipul címen futó izraeli sorozat első feldolgozása az Egyesült Államokban született 2008-2010 között In Treatment címmel, ezt követően pedig több mint tucatnyi országban készült helyi verzió, amelyek mindegyike átveszi az alaptörténetet, a párbeszédek vázát és dinamikáját, de aktualizálja a kulturális (és nyelvi) különbségekből fakadó elemeket. Ilyen elemek lehetnek például a helyszín, a szereplők családi és szakmai háttere, a páciensek foglalkozása vagy a terápiaalkalmakon tanúsított viselkedése. Ha összevetjük az egy azonos alapszituációhoz köthető különböző verziókat, érdekes összefüggésekre és különbségekre lelhetünk.
Állandó váz, nemzetközi változatok
A cselekmény váza, illetve a sorozat szerkezete tehát állandó. A történetben egy tapasztalt és szakmailag elismert, jól szituált, ötvenes éveiben járó pszichoterapeutával ismerkedünk meg, illetve az ő páciensei közül a hét munkanapjain eggyel-eggyel; végül pedig maga a terapeuta is találkozik a pszichológusával, mentorával szupervízió céljából. Mindemellett megismerjük a terapeuta egyre több konfliktussal megbirkózni kénytelen családját is. Az első évad során a terapeuta a saját lakásában fogadja pácienseit – és már ez a tér is meglehetősen különbözik az egyes országok saját változataiban. Az összehasonlításban nagy segítségünkre lesz az a Youtube-videó , amelyet Gal Szekely San Franciscó-i házassági tanácsadó szakember töltött fel, és amelyben a sorozat izraeli és amerikai verziója közti különbségekre hoz három példát.
Három apró eltérés
Szekely kifejezetten azokra a részletekre koncentrál, amelyekből a jellegzetes izraeli és amerikai kulturális különbségekre következtethetünk. A részlet egyébként az első évad második epizódjából származik, amikor a terapeuta először találkozik új páciensével, egy rendkívül magabiztosnak tűnő, meglehetősen arrogáns, ám lelkileg annál labilisabb férfival (az amerikai verzióban a haditengerészet pilótájával). Szekely első példája arra a dialógusrészre vonatkozik, amelyben a páciens megosztja a terapeutával, hány emberrel beszélt, hogy megbizonyosodjon: tényleg a legjobb szakemberhez jött. Az izraeli változatban két korábbi pácienst, egy aktuális pácienst, valamint egy családtagot is megkérdezett a páciens, míg az amerikai verzióban csupán két korábbi pácienst és a pszichológus egy régi egyetemi évfolyamtársát. Szekely rámutat arra, hogy ez a különbség abból fakad, hogy a két kultúra eltérő mértékben helyezi a hangsúlyt a magánéletre: míg az Egyesült Államokban a magánélet védelme kiemelt fontosságú, addig Izraelben – ami egy sokkal kisebb ország, és amelyben emiatt jobban is ismerhetik egymást az emberek – fontos, hogy minél személyesebb módon ismerjük meg a másikat.
A párbeszéd ezután azzal folytatódik, hogy a páciens megkérdezi a terapeutát, hogy zavarja-e a kutatás, amelyet a személye irányában végzett. Szekely második példája a terapeuta válaszára vonatkozik: míg az izraeli terapeuta nyíltan megmondja, hogy a családtagjának felkeresése zavarja, addig az amerikai nem válaszol a kérdésre, hanem másra tereli a szót. Ebből a kaliforniai szakember arra következtet, hogy míg Izraelben sokkal nagyobb jelentősége van a nyíltan kimondott szónak, addig az Egyesült Államokban inkább az udvarias, áttételesebb kommunikáció a jellemző.
Végül Szekely harmadik példája a páciens testtartására irányítja a figyelmet: míg az izraeli páciens a kanapén ülve előre dőlve beszél, így biztosítva egy sokkal intimebb közeget a beszélgető felek között, addig amerikai változata hátradől a kanapén, ezzel jóval több személyes teret biztosítva saját magának.
…és a magyar változat
Mindezek után igencsak beszédes, hogy a sorozat magyar változatának megfelelő (második) epizódjában mi mindent figyelhetünk meg Szekely három példáját illetően. Nézzük hát tételesen:
1. példa – a páciens által végzett kutatás: a Nagy Ervin által játszott Abonyi Máté (gyógyszeripari cégvezető) megkérdezte rokonait, ismerőseit – akik közül kettő a Mácsai Pál játszotta terapeuta páciense volt korábban –, továbbá utánanézett az interneten, sőt a terapeuta egy rokonát is megkérdezte. Jóval több helyen érdeklődött tehát, mint az izraeli vagy az amerikai „kollégája”, és ahogy az izraeli verzióban, itt is képbe kerül egy rokon – és ezzel a páciens még találkozásuk előtt közelebb férkőzhetett a pszichológushoz.
2. példa – zavarja-e a terapeutát, hogy kutattak utána: Mácsai karaktere, dr. Dargay András nyíltan megmondja: zavarja, hogy páciense felhívta egy rokonát is – nem kívánja tehát elterelni a szót erről a körülményről.
3. példa – a páciens testtartása a dialógus közben: talán ez a legizgalmasabb eltérés. Amíg ugyanis az izraeli és az amerikai verzióban is ül a páciens, addig Nagy Ervin karaktere áll, miközben hol egy könyvet lapozgat, hol járkál – de mindvégig felülről szemléli az ülő Dargay Andrást. A páciens dominanciára való törekvése itt a legszembetűnőbb: nemhogy fokozni kívánja a saját személyes terét, de egyenesen uralkodni akar az egész szituáción.
A Terapeuta – BeTipul – In Treatment tehát hallatlanul izgalmas az összehasonlítások szintjén, ám az egyes sorozatváltozatok természetesen önmagukban is kiválóan működnek. A magyar második évadban ráadásul olyan remek és izgalmas színészekkel találkozhatunk, mint Csákányi Eszter, Für Anikó, Nagy Zsolt, Máté Gábor vagy Péterfy Bori.
A sorozat első évada teljes egészében, illetve a második évad első részei megtekinthetők a http://hbogo.hu oldalon; a cikk által hivatkozott epizód pontosan itt található.
További érdekes oldalak:
- Hisztérikus szinglivel és traumatizált gyerekkel indít az új Terápia
- Wikipedia - BeTipul
- Wikipedia - In Treatment (U.S. TV series)
Kerek Roland cikke
