A drámai kihívás

Az adaptáció egyik jellemző iránya: epikából drámát. Regényből (novellából, eposzból balladából…) színdarabot. Golding híres regényét is láthattuk a színpadon az utóbbi években (a Bárka Színház 2004 és 2008 között játszotta összesen száz alkalommal). Nem feltétlenül kell azonban színházba menni ahhoz, hogy diákjaink testközelbe kerüljenek a drámával: megfelelő előkészítéssel és a kereteket, sarokpontokat kijelölvén maguknak is csinálhatnak színházat.

Az epikából a drámába tett lépés sok szempontból összetett. Tanultuk, tanítjuk a két műnem közötti különbséget, azt, hogy míg az epika elbeszél, addig a dráma itt és most előad egy történetet. Ez az itt és most kulcsfontosságú mozzanat; az előadott drámai mű mint alkotás időben behatárolt, az élmény szükségképpen egyedi és megismételhetetlen – mind a színészek és a nézőközönség, mind az egyes színészek és nézők számára személyesen. Ebben rejlik a dráma kihívása és veszélye is: létre kell jönnie egy a lélek mélyéig hatoló személyes érintettségnek, amitől alkalmasint az egyén képtelen szabadulni. A komikus művek eltávolító mechanizmusait könnyebben lerázzuk magáról, de ha tragédia (vagyis nem-irodalomelméleti értelemben vett „dráma”) történik: az életünk részévé válhat.

A dramatizálás haszna az osztályteremben

A tanárok sokféle praktikát kieszeltek már arra, hogyan vigyék közelebb a tanagyagot a diákokhoz. Lehet, hogy elolvasva nem értek valamit, de ha meg is hallgatom, többet felfogok belőle. Ha esetleg valaki olyantól hallom, vagy olyan helyen, akit, illetve amit kedvelek, érzelmi kapcsolatom is kialakulhat az anyaggal. Ha pedig szerepelhetek a tanulnivalóban – az onnantól már nem is kötelező olvasmány vagy száraz tananyag, hanem én, amint játszom. Jó lenne minden történetet eljátszani; de ugyanilyen jó lenne például fél évig csak egy regénnyel foglalkozni: ezt nem engedik meg a tantervek. Egyszer-egyszer mégis színházat kell rendezni: hiszen játszani mindenki szeret, az is, aki ezt nem így gondolja. Nem kis munka egy osztályelőadásba eredményesen bevonni introvertáltabb diákokat; de ha sikerül elérnünk náluk a nyitást, akkor az iskola más területein is eredményeket érhetnek el.

Na de hogyan lesz a regényből iskolai színjáték?

Egy tanár nem feltétlenül színész, rendező vagy stand-up comedy művész (noha ezen szerepek is kétségtelenül ott kavarognak a tanárszerep kifejezés jelentésmezején) – mégis rengeteg eszköze áll rendelkezésre, hogy megmozgassa a diákokat. Mindenképpen mélyreható regényelemzéssel kell kezdeni, szervezhetünk felváltva frontális- és csoportmunkákat, amelyekből idővel rátérhetünk a dramatizálásra. Itt több út is van: például dönthetünk úgy, hogy a regény kiindulópont, vagy úgy is, hogy apropó; más szóval kapcsolódhatunk a cselekményhez, de át is formálhatjuk azt, saját használatra.
Az alábbiakban két lehetséges drámai kimenetről lesz sz

• Olvasópróba: hogyan válik valaki vezetővé / kitaszítottá?

Ebben a játékban egy vagy két diák kerülhet a középpontba, akik felveszik a fenti két szerep egyikét. A fejlődés lépéseit közösen megbeszélhetjük, majd az így kapott vázra a diákok maguk írhatnak forgatókönyvet, párbeszédeket, amelyeket aztán a többi csoport előtt felolvashatnak, majd fogadhatják a többiek észrevételeit. Többek között azt is érdekes lesz majd megfigyelni, hogy a csoportokban ki milyen szerepet kap ezen az olvasópróbán. (Időbőség és érdeklődés esetén a drámai felolvasás akár továbbfejleszthető igazi jelenetté is.)

• Élőképek: a társadalomépítés lépcsőfokai.

Gyakorlatilag néhány szoborcsoportot kell elkészíteniük a diákoknak, amelyek egyes szereplőit a csoport egyik tagja „kihangosítja”, vagyis elmondja azt, hogy mi mindenre gondolhatnak a kimerevített jelenet alakjai során. A szoborcsoportok bemutatását gondos tervezés, jelenetbeállítás kell, hogy megelőzze, amelyben nagyon hangsúlyos szerephez jutnak a nem nyelvi kifejezőeszközök (például a tekintet, a gesztusok, a testhelyzet vagy a térbeli elhelyezkedés). Érdemes aktívan végigkövetni a csoportmunkát, a próbafolyamatot, és a diákokat folyamatosan megfelelő színvonalú eredményre kell ösztönözni.

Természetesen rengeteg más módja is létezik egy regény dramatizálásának, és a fent leírt ötletek is nagyon vázlatosak; de talán kedvet csinálnak ahhoz, hogy a magyarórán előforduló rengeteg narratíva közül néhányat ilyen módon tegyük egy diákcsoport számára élménnyé. 

További érdekes oldalak 

A Legyek Ura előadást ugyan már régen nem játsszák a Bárkában (és a honlapjukon sem található semmilyen archívum, amely a 2004-2008 között játszott előadásokról szólna), ezen az oldalon található egy korrekt élménybeszámoló a darabról.

Kerek Roland cikke