Történelmi háttér
A századforduló dekadenciát sem nélkülöző hangulata, a „vihar előtti” csend feszült állapota 1914-ig, az I. világháború kitöréséig tartott. A háborút az antant nyerte meg, ami az 1919-es versailles-i békének „köszönhetően” teljesen új politikai helyzetet teremtett Európában. Az európai határok átrendezése, a gyarmatok elvesztése, a súlyos jóvátételi feltételek miatt Németország elveszítette hatalmi pozícióit. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, Köztes-Európa új államai próbálták megtalálni helyüket a hatalmi játszmákban, Olaszországban pedig megszületik a fasizmus. Az oroszországi forradalmak megbuktatták a cári rendszert és hatalomra juttatták a bolsevikokat. És mindehhez jött a háború utáni éveket sújtó szédítő infláció, a gazdasági válság. Amikorra Európának ebből sikerül úgy-ahogy kikecmeregni, akkor jelentkezik az 1929-33-as nagy gazdasági világválság, ami hatalomra juttatta a náci rendszert Németországban. 1939-ben pedig itt az újabb, a korábbinál is sokkal pusztítóbb világháború.
A művészeti élet általános jellemzése
Az 1904-1914-es évek a szellemi és művészeti forrongás időszaka, az avantgárd irányzatok ekkor jöttek létre. A szó egy francia katonai műszó, jelentése előőrs, s minden, a XX. század első felében létrejött új, a korábbi hagyománytól tudatosan eltérni akaró művészeti irányzatot ide sorolunk. Közös vonásuk, hogy minden addig ismert művészeti felfogással szembefordultak, azaz semmiféle konvenció nem köti őket, és sokat merítettek az ún. primitív kultúrák művészeti kifejezőeszközeiből. Esztétikai forradalom ment ekkor végbe, amely egyértelműen szakított a korábbi korszakok klasszikus rendjével, egyre fontosabb szerepet tételezett fel a művész személyiségének a műalkotás létrejöttében.
Cezanne: Folyó híddal
A teljes emberi és művészi szabadság megvalósítását hirdették – bár a megvalósítás nem feltétlen sikeres, ahogy az egyes irányzatokon belüli konfliktusok, szakadások, kizárások ezt jelezték is. A XIX-XX. század fordulójának nagy izmusai közül a szimbolizmus és az impresszionizmus már ebbe az irányba mutatott. A tudományos világ újdonságai alapvetően változtatták meg az ember világszemlélet, érzésvilágát, amit egy radikálisan új művészeti nyelvvel akartak kifejezni. A relativitáselmélet megváltoztatta az eddigi tér-idő fogalmat, az atomfizika a rész-egész viszonyrendszert.
A műalkotások – az adott irányzat elveinek megfelelően – hangsúlyozták vagy épp ellenkezőleg, leplezni próbálták az univerzum szétesésének jeleit. A művészet morális válsága nem új keletű, de abszolút új tartalommal telítődött ebben a korszakban. A művészvilághoz tartozó értelmiség elkötelezettsége sokszor radikális (akár jobb- akár baloldali) politikai alapokon állt, hogy aztán megszülessenek a politika teljes tagadásához vezető csoportok is. A XX. századi ember megváltozott élete, elidegenedettsége, a fenyegető veszélyek arra késztették az avantgárd irányzatok ideológusait, hogy társadalmi programokkal jelentkezzenek, ezeket kiáltványokban közzé is tették. Az ideológiai alapvetések megfogalmazásában erősen érezhető a korabeli polgári filozófiák (közülük is leginkább az egzisztencializmus) és lélektani irányzatok (jellemzően a pszichoanalízis) hatása.
Matisse: Ablak Collioure-ban
A freudi tanok a művészlét újraértelmezését segítik elő, hiszen súlyos dilemmát jelent a pszichoanalízissel kimutatott ösztönvilág és a művészet korábbi századokra még jellemző racionalitása között húzódó szakadék áthidalásának módja
Jelentős változás az is, hogy az iparművészet, a fotográfia, a film, majd a televízió háttérbe szorított korábban népszerű műfajokat, mint például a portréfestészet.
Viszont általánosságban igaz, hogy a művészeti ágak közeledtek egymáshoz, s ezen belül is a film hatása igen meghatározó.
Az avantgárd irányzatok részletesebb bemutatására a következő cikkben kerül sor.
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis - 20.század-i avantgárd
- Sulinet Tudásbázis - Bevezető óra - A modern művészetről
- Sulinet Tudásbázis - Távoli kultúrák hatása az európai művészetre
Farkas Judit cikke
