Tér és idő

A realizmus mint ábrázolási mód bármelyik korszakban megjelenhet, mint stílusirányzat már kb. 1790 óta jelen volt a művészetekben, de fénykora az 1850-1870-es évek közé tehető. A romantikára reagál, vele fordul szembe sok szempontból.

A hosszú XIX. század fő jellemzője a sokszínűség. Stílusirányzatainak közös vonása, hogy a világszemléletet általánosan uraló csalódottságra és kiábrándultságra kívánnak valamiféle reakciót adni. A különbség az egyes irányzatok válaszaiban van, hiszen míg a romantika el akar menekülni a valóság elöl, a realizmus pedig leleplezni próbálja azt, addig az impresszionizmus, a szimbolizmus és a szecesszió a társadalom többségétől való elfordulásban, elkülönülésben látja a megoldást. Az ábrázolni kívánt társadalom és világ feszül az ellentmondásoktól. A vagyoni különbségek, a nyomor és a pazarló pompa, a lehetőségek féktelensége és a végletesen leszakadó kilátástalanság éppúgy eredménye annak az impozáns fejlődésnek, ami a XIX. század során a gazdaságban végbement. A művészek pedig kérdéseket tesznek fel és válaszokat keresnek.

Repin: Hajóvontatók a volgán

Általános jellemzők

A realizmus kifejezés az egyik legjelentősebb festőtől, Courbet-től származik. A realis latin szó jelentése dologi. Az irányzathoz kapcsolódó alkotók célja a valósághű, torzításmentes bemutatása mindannak, ami a természetben, a társadalomban lejátszódik. Az ok-okozati összefüggések feltárására, a lélekben zajló, a személyiség összetettségét feltáró folyamatok elemzésére törekszik. A romantikus túlzást, a drámaiságot, a szépítést felváltotta a hitelesség, a részletek bemutatatása. A részletezettség azonban sosem esetleges elemek egymásutánja, hanem művészi visszatükrözése a tapasztaltaknak, az egyedi vonásokat próbálják az általánosítás szintjére emelni.

A realista művészek a korabeli társadalom keserű valóságára figyeltek. Megfestették a nyomorgók, elnyomottak, kiszolgáltatottak mindennapi életét, hogy szembesítsék vele azokat, akik szerencsésebb körülmények között élhették életüket. Megfestették a pénz, az érdekek által vezérelt, elzüllő, álszent, karrierista társadalmat, le akarták leplezni a kiüresedő érzelmeket. S a társadalombírálat tudományos (szociológiai) igényű pontossággal és szenvtelen hitelességgel történt.

Millet: Kalászszedők

Építészet

A realista építészetet a historizmus uralja, a történeti stílusok felújítása történt meg ennek jegyében. Megszületik az eredeti stílusok kisebb-nagyobb átértelmezésével a neoromán, neogótika, neoreneszánsz, neobarokk, neoklasszicizmus. Az átértelmezés részben a felhasznált anyagokból fakad, hiszen az acél diadalútja folytatódik.

Kötött szabályok nem alakultak ki a realista építészetben, egy épületet a rendeltetéstől függetlenül bármilyen stílusban meg lehetett tervezni. A régi történeti korokhoz forduló stílusok összefoglaló neve az eklektika. Nem kis részben a javuló anyagi körülményeknek köszönhetően a városépítészetben kimagasló eredmények születtek ebben az időszakban, s ennek a következménye, hogy az európai nagyvárosok képét döntő mértékben az eklektika határozza meg a mai napig.

Szobrászat

Ebben a művészeti ágban is a historizmus hatása érvényesült, különösen az  emlékműszobrászat játszott kiemelkedő szerepet. A városok közterét korábban sosem látott mennyiségű szobor díszítette, köztük jelentős politikusok éppúgy megjelentek, mint művészek vagy épp régmúlt történelmi hősök.

Fadrusz János: Mátyás-szobor Kolozsvárott

Festészet

A XIX. századi ún. hivatalos vagy akadémikus festészet elsősorban a régi korok alkotásainak, stílusának utánzására épült. A változás Az 1830 körül kezdődött, amikor a romantikával együtt, részben annak hatására megjelent a tájképfestészet egy új iránya. Az összefonódás nem meglepő, hiszen a természet tisztelete a romantika egyik sajátos vonása volt. A ’30-as években jelentkező francia tájfestő nemzedék azonban már nem műteremben festett képzelt vagy látott tájat, hanem kinn a természetben. A fontainebleau-i erdőben, Barbizon közelében kezdtek dolgozni, és munkásságuk "barbizoni iskola" néven vonult be a művészettörténelembe. Erejük a frázis és sablon nélküli, egyszerű természetlátás volt. A tájat, az erdőket, ligeteket nagy részletezettséggel festették meg egyforma fontosságot tulajdonítva minden apró részletnek. Legyen az zsombékos nádas, pazar színorgiával ható liget, legelésző állat, magányos fa vagy erdei kunyhó. Képeiken a természet sokszor menedékként szerepel, ahová a társadalom elértéktelenedése elől menekülhetnek. Nyugalmat , bensőséges hangulatot ígérnek ezek az alkotások, még ha olykor idealizáltnak is tűnik ez a fajta alkotó magányosság.

Courbet: Az őzek

A francia festészeti realizmus másik irányzata fajsúlyos politikai, szociális témákat dolgozott fel. A nyomort, a kiszolgáltatottságot, a kemény fizikai munkát ábrázolták képeiken.

A realista festészetnek van egy orosz iránya is, melyet hangsúlyozott társadalomkritikai tendenciái miatt gyakran a kritikai realizmus címszó alatt szoktak összefoglalni. Oroszországban a peredvizsnyik mozgalomhoz (Vándorkiállítók Társasága) tartozó fiatal festők fellázadtak a cári akadémia merev klasszicista szabályai és szemlélete ellen, mert saját koruk, társadalmuk problémáinak ábrázolását tekintették fő feladatuknak.

Repin: A zaporizsjai kozákok levelet írnak a török szultánnak

További érdekes oldalak:

• Sulinet Tudásbázis - A realizmus

Farkas Judit cikke