Az ókori Palesztina és Kréta művészete
2013/07/16 15:47
6050 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A művészettörténet nagy korszakait áttekintő sorozat negyedik része arra hivatott, hogy két kisebb területen megjelenő kultúra, a palesztinai és a krétai művészetéről adjon átfogó képet. A lexikális ismeretek összegyűjtése elsősorban a tematikus, rendszerező ismétlést segíti, amire akár az adott témakör végén, akár a tanév végén sort keríthetünk. Minden esetben törekszünk arra, hogy az anyaggyűjtést segítendő a témához kapcsolódó Tudásbázis tananyagokat összegyűjtsük, ezeket a megadott linkek segítségével éri el az olvasó. Mivel a képművészet alapvetően gyakorlati tevékenység, ezért a cikkben találhat az olvasó javaslatot arra is, hogy saját diákjai számára hogyan teheti kézzelfoghatóbbá mindazt, amit elméletben elsajátítottak.

mukene-oroszlanos-kapu Mükéné, oroszlános kapu

Palesztina

A Kr.e. XV. és Kr.u. III. század között bár sokféle nép élt a Közel-Kelet ezen térségében és több korabeli hódító nagyhatalom is megpróbálta megszerezni, az utókor szempontjából legjelentősebb kultúrát végül a zsidó nép alakította ki.

Történelmi háttér

Az egységes állam a Kr.e. 11-10. század folyamán jött létre Saul, Dávid és Salamon uralkodása alatt. Salamon halála után azonban az állam két részre szakadt:az északi Izraelt az asszírok, a déli Judeát (vagy Júdát) pedig a babiloniak hódították meg. Az asszírok által deportált zsidó lakosságról semmi információ nem maradt fen, a Babilonba hurcoltak (lásd babiloni fogság, Kr.e. 606-536) perzsáknak köszönhető hazatérésük után újra megszervezték országukat. Leszármazottaiknak Nagy Sándor és a hellenisztikus államok uralkodói, majd a rómaiaknak az uralmát kellett elfogadniuk. Kr.e. 63-ban Pompeius hadjárata során foglalták el a római csapatok a térséget.

Fontos esemény a zsidó nép története szempontjából a 70-ben kitört ún. Barkochba-felkelés, aminek megtorlásaképp Titus elpusztította Jeruzsálemet és a Salamon-templomot. Ezek a tettek újabb felkelésekhez, majd a szidóság szétszóródásához, a diaszpórához vezettek.

Vallás

A babiloni fogság alatt nyerte el végső formáját a korábbi politeizmust váltó monoteista vallásfelfogás, amelynek lényege a Jahve-kultusz, a Messiás-várás, kiválasztottság-tudatot hirdető tanok. A zsidó vallás szent könyve az ún. Ószövetség, de a nép életét meghatározó törvényeket tartalmaz még a Talmud is. A zsidó vallás szertartásai többrétegűek, a külső szemlélő számára bonyolultnak látszanak, az élet minden területére hatással vannak. Fontos szerepet játszanak benne a Jahvénak bemutatott állatáldozatok. A nép tanítómesterei a rabbik.

Építészet

A zsidók számára legfontosabb épület a jeruzsálemi Salamon-templom volt, ám ennek pontos kinézetéről csak kevés forrásunk van. A monumentális épületegyüttest egyszerű formák, vastag kőfalak jellemezték, de belülről faburkolat tette láthatatlanná a követ. A templomban található a vallás egyik legfontosabb kegytárgya, a Frigyláda.

A zsinagógáik eredetileg a templom nélkül maradt hívek gyülekezési helyéül szolgáltak, itt imádkozhattak, az Írás-magyarázatokat itt hallgatták, itt működtek az iskolák. (A fiúk számára előírták a kötelező tanulást.)

Szobrászat és festészet

Mindenféle állati vagy emberi képnek és szobornak a használatától tartózkodtak, így a művészetek ezen ágai alárendelt szerepet játszottak.

Kréta és Mükéné

A Kr.e. 3. és 2. évezredben Krétán és a Peloponnészosz-félszigeten létrejött kultúrák sok közös jegyet mutatnak.

Történelmi jelentőség

Kréta az égei-tengeri kereskedelem egyik központja volt, összekötőkapocs Európa-Afrika-Ázsia között. Kréta központja Knósszosz, a mükénéi államoké pedig Trója, Mükéné és Tirünsz. A krétai civilizáció pusztulását természeti katasztrófák (földrengés, vulkánkitörés miatt keletkező szökőár), a mükénéi államokét az egymás elleni harcok és a dór vándorlás okozták.

Vallás

A papságnak nem volt olyan nagy befolyása, mint Keleten, templomokat sem építettek. A mindennapok szempontjából kiemelt szerepe volt azonban néhány kultusznak, pl. a bikakultusznak, a Földanya tiszteletének. A későbbi görög mitológiából ismert istenvilág kialakulása, az antropomorfizált (emberi alakú) istenségek megjelenése a mükénéi korra tehető, de a Zeuszhoz kapcsolódó mítoszok sok szálon kötődnek Krétához is. Pl. Zeusz egyik megjelenési formája a bika, Héra (Zeusz felesége) a homéroszi eposzokban a tehénszemű jelzőt kapta stb.

Építészet

A krétai paloták a redisztributív rendszernek megfelelően nemcsak uralkodói lakhelyek, hanem hatalmas gazdasági komplexumok, raktárak is voltak. A knósszoszi palotaegyüttes (a mítoszokban szereplő labirintus) dúsan színezett, díszített falakkal, vízvezetékekkel, csatornákkal és szökőkutakkal pazar látványt nyújthatott. A mükénéi kor építményei a gazdasági szerep mellett alapvetően katonai/védelmi funkciót kaptak. A fellegvárakat mészhabarcsba vagy kötőanyag nélkül egymásba rakott óriási kövekből építették fel.

Szobrászat

Nagyméretű szobrok nem maradtak fenn, a kisméretűek általában női alakok és közülük több is a Földanya kultuszához kapcsolódik. Gyakran ábrázoltak állati alakokat az épületek díszítésére, pl. ilyen a híres oroszlános kapu Mükénében.

Festészet

A palotákat freskókkal díszítették, s bár síkszerű ábrázolást használtak, a mozgást jól érzékeltették. Művészi szinten készítettek ékszereket, fémtárgyakat és az esztétikai mellett praktikus célokat szolgáló sokféle funkciójú kerámiákat.

További érdekes oldalak és ötletek 

Tervezz meg és temperával készíts el egy krétai témájú freskót! (Használhatod forrásként az eredeti ábrázolást, pl. a bikaugrást, a delfineket.)

Farkas Judit cikke

(Kép forrása: wikipedia)

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk