Goya: A felöltözött Maya
Építészet
A barokk és a rokokó túldíszítettségére és minden elsöprő dinamizmusára természetes reakcióként született meg a klasszicizmus nyugalmat és egyensúlyt hangsúlyozó művészete. Görög mintára az íves vonalak helyett az egyenes vonalak váltak jellemzővé a vízszintes tagoltság és a szigorú arányok, a szimmetria mellett. Az alaprajzok áttekinthetőséget és egyszerűséget tükröztek. Az épületeken megjelennek a klasszikus antik görög díszítmények: oszlopok, párkányzatok, frízek és a timpanon.
A klasszicizmus azonban nem csupán formailag hoz újat, hanem célközönségében is. A barokk stílussal együtt háttérbe szorult az egyházi építészet, a legfontosabb feladat immár az új igényeknek megfelelő polgári lakások, bérházak építése. Az igényes kivitelűek megőrizték a palota jelleget, de a homlokzat egyszerűbb, a helyébe a hivalkodástól mentes, szerényebb díszítés lép. Fő törekvés a lakályosság, a meghitt polgári kényelem biztosítása, ezért a helyiségek alaprajzi és magassági mérete is kisebb, mint a barokk korban. Térszervezésben a klasszicizmus is barokktól átvett megoldásokat alkalmazta, ilyen például az enfilade. Jól látható azonban a klasszicista stílusú tereken, hogy nem tűri az érzékelést bizonytalanná oldó összemosódásokat, a formákat tisztán kirajzoló, a találkozásoknál pontosan metsződő, nyugodt felületekre épít.
Cedric Weber / Shutterstock.com
Az építészetben meghatározó szerepet játszanak az oszloprendek, legyen az akár a római, vagy a görög dór stílusú. Az oszlopfejezeteket azonban sokszor szabadon alakítottákák, ezért fordulnak elő rajtuk egyiptomi hatást sugalló pálma- vagy sáslevelek is. A kor szellemiségéből következően különféle közigazgatási és kormányzati épületek, bíróságok, vásárcsarnokok, könyvtárak, a közgyűjtemények bemutatására szolgáló múzeumok épültek az új stílusban, de tény az is, hogy római mintákat követve megjelentek a monumentális emlékművek is. Az általános klasszicizmus képet jelentősen befolyásolják azonban az egyes országokban zajló történelmi változások.
Ahogy például Franciaországban a francia forradalom célul tűzte ki az ésszerű rend egyenlőségének megteremtését, Napóleon kora már a birodalmiság/császárság gondolatától áthatva alkotta meg pazar pompájú, ún. empire stílusú épületeit. Amennyire a természetesség az angol klasszika vezérfonala, annyira a monumentalitás az oroszé. Mindez nyilván azért alakulhatott így ki, mert maga az antik hagyomány is sokarcú, elég a görög poliszok és a Római Birodalom művészetét emlékeinkbe idézni. És a sokféleségből mindenki azt választotta ki, ami saját céljainak leginkább megfelelt.
Szobrászat
A szertelen barokkal ellentétben a klasszicista szobrok az ókor szépségeszményét és formavilágát alapul véve, az utókor által gyakran merevnek és hűvösnek bélyegzett stílust képviseltek. A meztelen test természetessége, dísztelen egyszerűsége azonban ezeken az élettől távolinak érzett alkotásokon is érvényesült.
Fő témájuk a görög-római mitológia volt, de kedveltek voltak a művészek, politikusok mellszobrai, római alkotásokat idéző portréi. Az épületek díszítettsége az oromzatok domborműveire, kút- és fülkeszobrokra korlátozódott, de belül kevesebb szobrot használtak díszítésül.
Sajátos az itáliai szobrászat szerepe a klasszicizmus idején. A minták miatt komoly üzletté vált a szobrászműhelyek itteni működtetése, a félsziget nagy jelentőségű művészt mégsem tudott kiállítani.
Bár mintaként az ókori római szobrok szolgáltak, a klasszicizmus szigorú szabályrendszere nem akadályozta az egyéni tehetség kifejezését.
Festészet
A klasszicizmus általános jellemzőinek megfelelően a kor festői előszeretettel alkalmazták az ókori szépségeszmény harmonikus arányait és formáit, bár tagadhatatlanul a szertelen és színpadias barokk után egy hűvösebb, merevebb irányvonalat képviselve. A festményeken ábrázolt emberalakok éppúgy idealizáltak, mint a szobroké, szívesen bemutatták a meztelenséget is, hogy az emberi test szépsége előtt tisztelegjenek. A klasszicista festmények éppolyan szigorú szabályok alapján készültek, mint a többi művészeti ág alkotásai. A kompozíciók tiszták, világosak, az emberábrázolás bár szabályszerű, mégis kifejezőbb, mint a szobroké.
Ingres: A nagy odaliszk
A témaválasztás itt is elsősorban az antik mitológiai vagy történelmi témákhoz kapcsolódott, így megértésük elképzelhetetlen az antik kultúra alapos ismerete nélkül.
A festők is formai tökélyre törekedtek, gyakran alkalmaztak sémákat, mégis tolmácsolni tudták mindazokat az érzelmeket, a szépséget, amelyeket az új kor embere átélt. Mindezt úgy, hogy témáik általában nem személyesek, sokkal inkább közérdekűek, erkölcsi, eszmei célokért, értékekért vívott küzdelmeket állítottak a középpontba.
Ingres: Napóleon a császári trónon
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis - A klasszicizmus
- Sulinet Tudásbázis - Vonalas stílus 1800 körül
- Sulinet Tudásbázis - Építészet a 19. században. A klasszikus tradíció.
Farkas Judit cikke
