Az emléktábla ünnepélyes felavatására az egyesült állambeli Saranac Lake kisvárosban került sor, méghozzá azon a házon, ahol a komponista élete utolsó nyarát töltötte 1945-ben. A leleplezést a köztársasági elnök nevében Schneider Márta, a NKÖM helyettes államtitkára végezte.

A Nagyszentmiklóson született zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, zenepedagógus nem csak a mi szemünkben jeles személyiség, hanem a XX. századi egyetemes zenetörténet kimagasló alakja. Kodály Zoltánnal együtt a magyar kultúra felemeléséért fáradozott, 1906-tól rendszeresen gyűjtve a magyar és számos más (szlovák, román, arab, török,...) nép zenéjét.
Zenéjére a népzene és műzene egysége jellemző: Cantata Profana (1930), vonósnégyesek és zongoraversenyek, Zene húros és ütőhangszerekre (1936), Kétzongorás szonáta (1937), Divertimento (1939), Concerto (1943). Színpadi művei közé tartozik A Kékszakállú herceg vára című opera (1911), a Fából faragott királyfi címet viselő táncjáték és a Csodálatos mandarin.

1940-ben Amerikába utazott, ahonnan többé nem térhetett haza.
Ebben az épületben komponálta a Harmadik zongoraversenyt és a Brácsa versenyt, egy korábbi tartózkodása alkalmával szintén itt alkotta a Concerto zenekarra című művét. Az épületet a zeneszerző hagyományait ápoló helytörténeti társaság állította helyre és nyitotta meg a nagyközönség számára.

Saranac Lake közössége örömmel fogadta azt a javaslatot, hogy az 1945. szeptember 26-án elhunyt zeneszerző halálának 60. évfordulójára, jövőre az Egyesült Államokban tervezett rendezvények keretében a kisvárosban is legyen emlékhangverseny.