Jelleme egyaránt kitűnően érvényesült a klasszikus hősök megformálásában színpadon és filmen. Bármilyen figurát játszott, a hiteles ábrázolás biztosra volt vehető tőle. A Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a nemzet színésze cím kitüntetettje Hódmezővásárhelyen született, 1919. február 10-én. Színpadra először 1940-ben, a szegedi Városi Színházban lépett.
1942-től három évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, majd 1945 és 1950 között a Budai Színház, majd a Szegedi Nemzeti, illetve a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1950-től pedig Bessenyei Ferenc tizenhárom évadon át a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Azt követően, 1963 és 1967 között a Madách Színházban lépett a közönség elé. Akkor visszaszerződött a Nemzeti társulatába, majd 1973-tól újból a Madách Színházban szerepelt. 1981-ben a Nemzeti, a mai Pesti Magyar Színházból ment hivatalosan nyugdíjba.
A színpadon töltött hatvannégy esztendő során drámai hősöket és komikus karaktereket egyaránt megformált. Színpadra lépett Bánk bánként, Cyranóként, Othellóként, alakította Peer Gynt, Galilei és Othello szerepét. Ádám volt Az ember tragédiájában, de Görgey Artúrt is megformálta, volt Kossuth Lajos és II. Fülöp is.
Felejthetetlen alakítást nyújtott a tejesember Tevjeként a Hegedűs a háztetőn-ben, Higgins professzorként pedig a My Fair Lady című muscalben. Ő formálta Kossuth szerepét Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájában. Színházi alakításai mellett mintegy száz filmben és tévéjátékban volt főszereplő (pl. az Egri csillagokban, a Kőszívű ember fiaiban és a Pacsirtában is).
Gyönyörű orgánuma, szuggesztív egyénisége, elementáris szerepformálása, intellektuális ereje kitűnően érvényesült a klasszikus hősök megformálásában színpadon és filmen egyaránt.
Hosszú pályafutása során számtalan díjban és kitüntetésben részesült: Kossuth-díjjal 1953-ban és 1955-ben tüntették ki, elnyerte az érdemes és a kiváló művész címet is 1954-ben, illetve 1970-ben. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 1994-ben kapta, a Nemzeti Színház örökös tagja lett, a nemzet színészévé pedig 2000-ben választották.
A színpadot néhány éve elhagyta, azóta visszavonultan élt lajosmizsei tanyáján. 2004. februárjában 85. születésnapja alkalmából visszatért a Magyar Színház (az egykori Nemzeti) színpadára, ahol kollégáival, barátaival ünnepelt. "Boldog vagyok, hogy veletek együtt ünnepelhetek, hiszen e falak között azért éltünk, hogy a színházból erkölcsileg, szellemileg tisztábban, gazdagabban, nagyszerűbben távozzanak a nézők az előadások után" - mondta akkor jellegzetes baritonján Bessenyei Ferenc.
November végén napvilágot látott B. Élthes Eszter a Férjem, a komédiás című könyve, majd alig egy hónappal később, 2004. december 27-én meghalt a legendás művész. Bessenyei Ferenc temetéséről később intézkednek.
