Ránki Dezső 1951-ben született Budapesten. Tanulmányait Budapesten kezdte s végezte: előbb Máthé Klára, majd később a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványa volt. 1973-ban szerzett diplomát. 1969-ben, 18 éves korában megnyerte a Zwickaui Nemzetközi Schumann Verseny I. díját, ami nemzetközi karrierjét is elindította.
Bejárta széles e világot: többször koncertezett a tengerentúlon, így Észak- és Dél-Amerikában valamint Japánban; rendszeres vendége számos európai fesztiválnak. Játszott a Berlini Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a Londoni Filharmonikusokkal, a párizsi Orchestre Nationallal, a tokiói NHK zenekarával, és nem utolsó sorban olyan neves karmesterekkel, mint Solti György, Zubin Mehta, Lorin Mazel vagy Vég Sándor.
1970-től készített lemezfelvételeket: szólóalbumai mellett többször is játszott négykezest és kétzongorás zeneműveket Kocsis Zoltánnal közösen. Csodálatos Chopin-felvételek, Bartók- és Liszt-előadások születtek - többek között - Ránki Dezső ujjai alól. Gyakran fellép a Budapesti Fesztiválzenekarral: a 90-es évek végén Koppenhágában Bartók II. hangversenyét, Belgiumban, Franciaországban és Németországban Liszt-zongoraversenyeket, az új évezredben pedig német fesztiválokon Mozart K. 488-as versenyművét, Olaszországban Schumann zongoraversenyét játszották.
Ránki Dezső magánéletében csakúgy, mint művészetében jelentős fordulatot hozott, mikor megismerkedett Klukon Edittel, aki társa lett - élete minden területén. A művészházaspárnak két gyermeke, Soma és Fülöp, ugyanakkor számos közös koncertje is született. Az utóbbi két évtizedben tehát nem csoda, hogy megszaporodtak Ránki Dezső kamaraestjei, ahol feleségével játszanak két zongorára írt és négykezes darabokat. Az "intim" koncertek repertoárjában elsősorban Bartók és Schumann darabjai szerepelnek. Külön érdekesség, hogy a Ránki-házaspár fellépett már kisebbik fiukkal, a 12 éves Fülöppel is egy kamaraesten.
Ránki Dezső érdemeit már 1973-ban, 22 éves korában Liszt-díjjal ismerték el, 1978-ban a Kossuth-díjat, 1982-ben Budapest Főváros Művészeti Díját, 1984-ben Érdemes Művész címet, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat nyerte el, majd 1990-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki.
