Tér és idő
Róma városát a hagyomány szerint Kr.e. 753-ban alapította Romulus és Remus vezetésével a latin törzsből származó fiatalemberek egy csoportja. A régészeti leletek igazolják, hogy a Tiberisnek ezen partja már korábban is lakott volt, de azt is elárulják, hogy a Kr.e. VIII. század folyamán egyesültek a korábbi települések. Vagyis a város alapítása – ha nem is pontosan akkor, és nem is pontosan a legendákban megőrzött módon – tényleg a hagyományban megőrzött időszakban zajlott. A város Kr. e VI. század elején vívta ki függetlenségét, az addigi etruszk befolyás megszűnt, és viszonylag rövid idő alatt a térség meghatározó hatalmává nőtte ki magát. Kr.e. III. században már övé Itália, a punok legyőzésével pedig megkezdődött a Földközi-tenger medencéjének meghódítása. A Róma központú állam hatalmas birodalommá lett, bukását – a külső támadások mellett – épp e nagyságból fakadó kormányzati nehézségek okozták.
Rómában a hagyomány szerint Kr.e. 510-ig királyok uralkodtak, a köztársaság kora Kr.e. 31-ig tart, amit a császárság követett. 395-ben a birodalom kettészakadt nyugati és keleti részre, majd 476-ban a nyugati területek teljesen barbár kézbe kerülnek és letaszítják trónjáról az utolsó nyugat-római császárt.
A kultúrában és a vallásban is jelentős az etruszk és a görög hatás, az istenvilág sok eleme rokonítható a görög mitológia elemeivel, míg a jóslás és a politikai szimbólumok (pl. bíborszegélyű tóga, fasces) erős etruszk hatásról árulkodnak. A Kr. u. I. századtól kezdődően nyert teret a kereszténység, a szabad vallásgyakorlatot 313-ban tette lehetővé Constantinus, kizárólagos államvallássá pedig Theodosius uralkodása alatt, 391-ben lett.
Építészet
A köztársasági időszak első századaiban a templomépítés az uralkodó a művészet ezen ágában. Mind az etruszk, mind a görög templomépítészet jelentős hatást gyakorolt a rómaiakra, de nem szolgaian másoltak, hanem végül saját maguk képére formálták az elődök eredményeit. A köztársaság terjeszkedésével, intézményeinek bővülésével a templomok mellett a középületek építése egyre nagyobb szerepet kapott. Tipikus és még évszázadokon át jelentős hatást gyakorló építmény a háromhajós bazilika, amit eredetileg törvénykezési és kereskedelmi célú épületnek húztak fel. A bazilika mellett minden római város képéhez hozzátartoztak a thermák (fürdők), curiák (városházák), tabuláriumok (levéltárak) cirkuszok, theatrumok (színházak). A gazdagok palotákban vagy vidéki villákban éltek, míg a szegények számára az insulák (bérházak) biztosítottak lakóhelyet. Ez utóbbi épületek felső részei fából készültek, ezért gyakran váltak tűzvész áldozatává. A római építészet magas színvonalát mutatják az impozáns fórumok (szabályos sokszög vagy a kör alaprajzú köztér), a hatalmas aquaeductusok (vízvezetékek). A köztereket díszítették kutak, emlékművek, diadaloszlopok vagy diadalívek. Kedvelték a több teret összekapcsoló, rendkívül látványos és impozáns téregyütteseket. A hadsereg felvonulását is segítették a hadiutak.
A kisebb belső terek áthidalására síkfödémet használtak, a nagyobbakat az etruszkoktól átvett és továbbfejlesztett donga-, majd kereszt- és gömbboltozattal hidalták át. A támasz és íves teherhordó szerkezetek nagy stabilitást adtak az épületeknek.
A római építészet korszakos voltát jól jelzi, hogy a Pollio Vitruvius által írt Tíz könyv az építészetről a reneszánsz időszakban is alapvető szakirodalomnak és útmutatásnak számít.
Szobrászat
A római szobrászoknak köszönhetően sok másolat készült a görög alkotásokról, ennek köszönhetően maradtak fenn. A görögökkel ellentétben az aktábrázolás ritka. A jelentős államférfiaknak, katonai vezetőknek, majd a császárság korában az uralkodóknak gyakran állítottak köztéri szobrokat. A császárság korában elsősorban a pompa és a hatalom kifejezésén volt a hangsúly a szobrok tervezésekor, de általánosságban is igaz, hogy az alkotások egyértelműen érzékeltették az ábrázolt személy társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét. A római szobrászat igazán egyedi és magas színvonalú vonulata a portréművészet. A fejszobrok - ha helyenként kisebb stilizálással is, de - alapvetően az élethűségre, s nem pedig valami ideál megjelenítésére törekedtek. Érdekes viszont, hogy nem törekedtek a lelkiállapotot vagy érzelmek bemutatására.
A diadalíveken és oszlopokon szívesen használtak domborműveket, ezek általában az emlékműhöz kapcsolódó történeteket jelenítettek meg.
Festészet
Alapvetően az épületek díszítésére készültek festmények. Ezek egy része csendélet, épületrészlet, de akadnak politikai témájúak. Sőt, aktuálpolitikai célzattal, propagandisztikus szándékkal is rendeltek festményeket a középületekbe. A Pompeiiben vagy Herculaneumban fennmaradt festmények alapján tudjuk, hogy előszeretettel osztották fel a falat kisebb mezőkre, és a konkrét témát feldolgozó alkotások közötti üres mezőket gyakran növényeket ábrázoló alkotásokkal díszítették.
További érdekes oldalak:
- Tudásbázis A köztársaság korának művészete
- Tudásbázis A császárkor művészete 1.
- Tudásbázis Pompeji és Róma
- Tudásbázis A császárkor művészete 2.
- Tudásbázis Témák és formák. A római templom
- Tudásbázis A római művészet. Összefoglalás
- Tervezd meg valamelyik családtagod portréját! Ha nem tudod gipszből vagy agyagból megformázni, akkor legalább rajzold le vagy fogalmazd meg, milyen jellemvonását emelnéd ki a portré segítségével!
Farkas Judit cikke