„Ez nem gyöngyszem, ez maga a Koh-i-Noor gyémánt"- mondta Cziffra Györgyről Dohnányi. Sikert sikerre halmozott, ennek ellenére tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be. Ezekben az időkben bárzongoristaként dolgozott. 1943-ban utol éri a háború, ekkor is muzsikál, de a német siker helyett a szovjet hadifogságot választja. 1947-ben tanulmányait folytatta Ferenczynél, illetve ismét a pesti éjszakák virtuóza lett. 1950-ben disszidálni próbált a családjával, de elfogták és a recski munkatáborba hurcolták. 1953-ban szabadul, újra zongorázik. 1956-ban elhagyja az országot, Franciaországba emigrált. Itt ünnepelt zongoraművészként élhetett. 1968-ban megkapta a francia állampolgárságot, 1993-ban pedig a francia Becsületrend tiszti keresztjét is. 1969-ben az ifjú zongoristák számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt. Cziffra főleg a virtuóz jellegű romantikus zongorairodalomnak - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann műveinek - volt a mestere, de játszotta saját Liszt-átiratait, a barokk és a bécsi klasszicizmus nagyjait is.
Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel 1983-ban jelent meg. 1994. január 15-én végzett vele a súlyos betegség egy Párizs környéki klinikán. Angyalföldön 2013-ban parkot neveztek el a világszerte ismert előadóművész tiszteletére.
Érdekességek:
Cziffra Györgyöt jó humorú, elragadó egyéniségnek ismerték. A sok vele kapcsolatos, meghökkentő történetekből egy anekdota: Fischer Annie, a huszadik század másik hatalmas tehetségű zongoraművésze sokszor rivalizált Cziffrával. A visszavágó nem késett. Fischer Annie-nak egy alkalommal Párizsban volt meghirdetve a koncertje. Erről értesülve Cziffra felvásárolta az összes jegyet, s a koncert előtt szépen beült a kihalt nézőtérre, egy szál egyedül. Mivel a jegyek elfogytak, az előadást nem lehetett elhalasztani, tehát Fischer Annie kénytelen volt neki végigjátszani az egész programot.
Forrás: Fidelio - internetes zenei portál
Sigmondné Erős Andrea
a szegedi Király-König Péter Zenei AMI zongoratanára
