Filmtörténeti dátum volt 2002. május 16., amikor a világ számos országában először került a közönség elé a Csillagok háborújának újabb epizódja. A klónok támadása ugyanis az első nagyjátékfilm, mely teljes mértékben - a felvételektől az utómunkákig - digitális technológiával készült. A leglényegesbb különbség az eddigi filmkészítéshez képest az, hogy a felvételeket digitális kamerával készítették a hagyományos celluloid szalagos filmvelvevők helyett. A technikai újítás a jelek szerint azonban nemcsak a filmek készítésére, hanem az egész moziiparra is hatással lesz.
A hagyományos eljárás szerint ugyanis a filmeket celluloid anyagra forgatták, majd az utómunkálatok után az elkészült kópiákat másolták és terjesztették világszerte. Az új filmterjesztési rendszerben viszont az elkészült műveket speciális formátumú DVD lemezeken vagy műholdas kapcsolat segítségével juttatják el a mozikba.
Olcsóbb, rugalmasabb, időtállóbb
Digitális vetítogép
Az eljárás az eddiginél lényegesen olcsóbb, hiszen a hagyományos rendszerben minden egyes kópia gyártási költsége többszázezer forint. Könnyen elképzelhető, hogy egy sikerfilmet eljuttatni a világ mozijaiba mekkora költséget jelent (A szakértők becslése szerint a filmipar 1.5 millió dollárt költ a kópiák előállítására). Még a legnagyobb kópiszámmal induló filmek sem jutnak el minden moziba egyszerre, ma sem ritkaság ha egy-egy vidéki városban heteket kell várni egy új film megjelenésére. A digitális mozizással mindez megváltozhat. Az új filmek szinte azonnal eljuthatnak a nézőkhöz, hiszen annyi mozi kérheti le a filmet egy időben, amennyi akarja.
A filmszalagra rögzített alkotások képminősége a kópiák használata során egyre romlik. Sok filmélményt zavartak meg a "szitáló"-fakuló színű képek. A digitális kópiáknál a filmek képminősége gyakorlatilag változatlan a sokadik vetítés után is.
Kételyek, aggodalmak
Olcsóbb gyártás, rugalmassabb terjesztés, jobb képminőség, mindenki ujjongva üdvözli a változást - gondolhatnánk joggal. A valóság azonban ebben a helyzetben is sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra látszik. Sok filmes szakember aggályait és kételyeit fogalmazza meg a digitális filmterjesztéssel kapcsolatban.
Az európai filmesek aggódnak, hogy az amúgy is meghatározó hollywoodi filmipar újabb lehetőséget kap más országok filmjeinek háttérbe szorítására. A nemzeti filmforgalmazás kiktatásával fenn áll a veszélye annak, hogy gyakorlatilag közvetlenül a nagy amerikai stúdiók dönthetik el, mit nézzenek a világ mozijaiban. A mozisok is aggodalmaskodnak: a digitális mozik kialakítása, a speciális berendezések kiépítése nagyon drága mulatság (egy digitális vetítőhely létrehozása hússzor(!) többe kerül, mint a hagyományos társaié.)
Egyelőre nincs egységes technológiai szabvány sem, mi lesz vajon a mozikkal, ha a jelentős beruházással kialakított digitális vetítőberendezések egy része technológiai zsákutácnak bizonyul néhány éven belül. Ráadásul a digitális filmek szinkronizálása illetve feliratozása is megoldatlan még, így a műveket egyelőre csak eredeti nyelveken lehet bemutatni.
A jövő a digitális mozié
A digitális mozi elkötelezettje: Geroge Lucas
A megalapozott aggodalmak ellenére úgy tűnik, a változás megállíthatatlan. Már jelenleg is több mint 50 digitális mozi várja világszerte a nézőket (néhány hónapja Magyarországon is működik már digitális vetítőhely a budapesti UCI-Palace moziban). Az első digitális film rendezője George Lucas is optimista, hiszen legutóbbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy a Csillagok háborúja következő - előreláthatóan 2005 májusában megjelenő - epizódját csak digitális vetitővel rendelkező moziban engedi játszani.
Hollywood hét vezető stúdiója pedig a közelmúltban közös vállalatot hozott létre, hogy együtt dolgozzák ki a digitális mozi szabványait.
