Tér és idő
A Kr. e. 3. évezredtől csaknem időszámításunk kezdetéig virágzott a Nílus mentén az emberiség történetének egyik leggazdagabb és legnagyobb hatású kultúrája. Az itt élő népekre az eredeti és magas művészi színvonalú építészet, festészet, szobrászat mellett fejlett tudományos élet is jellemző, különösen a naptárkészítés, a csillagászat, a matematika, az orvoslás emelkedett ki ezek közül.
Maga az egységes Egyiptom Kr.e. 3000 körül alakult ki Alsó- és Felső-Egyiptomból. A Kr.e. 1000-ig tartó korszakot három jól elkülöníthető szakaszra szokás osztani: Óbirodalomra (Kr.e. 2700 körül – 2200 körül) a Középbirodalom idejére (Kr.e. 2040 körül – 1780 körül) és az Újbirodalomra (Kr.e. 1560 körül – 1070 körül). A Kr.e. 1. évezred folyamán idegen népek hódító törekvéseivel kellett szembeszállniuk az egyiptomiaknak, a tengeri népek mellett a Kr. e. VII. században asszír, majd Kr.e. 525-ben perzsa támadás érte a Nílus vidékét. Kr.e. 332-ben hódította meg a vidéket III. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor. Az ő halála után kibontakozó hellenisztikus időszakban Egyiptom többé-kevésbé független tudott maradni Kr.e. 30-ig, ekkor Octavianus a Római Birodalom részévé tette.
Vallás
Politeista felfogásuk szerint megfért egymás mellett a totemizmus hagyatéka és a nagyon sokszínű, részben állat alakú, részben antropomorfizált istenek világa. Hitük alapeleme a túlvilághit, a lélek halhatatlansága. Az egyik legfontosabb istenük a túlvilági bíróként tisztelt Ozirisz, a Halottak Birodalmának ura volt. Hitük szerint az embernek két lelke van: Ba elszáll a túlvilágra, míg Ka a halál után a test mellett marad, aminek megóvására szolgál a bebalzsamozás, azaz a múmiakészítés. A túlvilági társadalmat ugyanolyan szigorú hierarchia mentén képzelték el, „szervezték meg”, mint ahogy az az evilági szférában működik. A vallás szent irata a Halottak Könyve.
Építészet
Hatalmas oszlopcsarnokos templomaikat az istenek tiszteletére és kultuszuk gyakorlására építették. A halottkultusznak megfelelően kiemelt szerepet kaptak a temetkezési helyek: a barlangsírok, sziklafalba vésett sírhelyek mellett különösen a meredek falú, lapos csonka gúla formájú masztabák és a lépcsős vagy meredek falú gúla alakú piramisok. Házaik anyaga és nagysága a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet tükrözték: a sárkunyhótól a kőből készült hatalmas és pazar palotáig minden típus megtalálható közöttük.
Szobrászat
A többi művészeti ághoz hasonlóan ezek az alkotások is a halottkultuszhoz kapcsolódtak. Általában az idealizált ábrázolás és a szimmetrikus formák jellemzőek a szobrokra. A frontalitás vagy a legnagyobb felület törvénye érvényesült náluk. Síkszerű ábrázolásban a legjellemzőbb nézeteket egyesítették, de a perspektíva szabályait nem érvényesítették. Domborműveiket is hasonló nézőpontból készítették. Iparművészetük igen fejlett volt, az edénykészítésben és az ötvösségben is kiemelkedőt alkottak, és általánosságban elmondható, hogy kedvelték a geometrikus formákat.
Festészet
A fennmaradt emlékek arról tanúskodnak, hogy a sírkamrákat előszeretettel díszítették festményekkel. A nagyon egyedi és azonnal felismerhetően kitekert ábrázolás kánonja a következő: a fej profilból, szem szemből, felsőtörzs elölnézetből, mell hónalj alatt oldalról, csípőtől lefelé oldalról látható. Nem érzékeltették a térbeli viszonyokat, a mélységet, csak síkban ábrázoltak. Mivel a festményeknek nincs egységes nézőpontja, ezért általában szalagszerű kompozíciókat találunk pl. a sírkamrák falán is. Minden bizonnyal kedvelték az élénk színeket, legalábbis a viszonylag jó állapotban fennmaradt emlékek erre utalnak.
További érdekes oldalak és ötletek
Gyakorlati feladat
- Híg tapétaragasztóval, újságpapír csíkok segítségével arcmaszkot készítünk, amit száradás után temperával ki lehet festeni. Különösen a szem sajátos kihúzására érdemes figyelni!
- Az egyiptomi isteneket gyakran ábrázolták fejdísszel. A sajátos jelképek felhasználásával kartonra fekete tűfilccel és különböző színes tollakkal, filcekkel tervezhetünk ilyen fejdíszeket.
Farkas Judit cikke
