1996. június 15-én Los Angelesben távozott az élők sorából Ella Fitzgerald, akit nyugodtan nevezhetünk minden idők legnagyobb jazz-énekesnőjének, hiszen neve épp olyan ismerősön cseng a jazz-rajongók köreiben, mint azon kívül. Sikere utánozhatatlan technikájában, hajlékony és rugalmas stílusában, tökéletesen kimunkált hangjában, elképesztő hangterjedelmében és énekesektől mindaddig szokatlanul virtuóz improvizációs készségében rejlik. Az elsők között ismerte fel, hogy az éneklésnél nem a leírt anyag bír meghatározó jelentőséggel, hanem az improvizáció. Ő is - akárcsak Louis Armstrong - a scat énekmodort alkalmazta, vagyis hogy az improvizáció jelentés nélküli szótöredékek, hangok éneklésével valósul meg, s e szófoszlányok legtöbbször valamilyen hangszer hangjának utánzását is szolgálhatják.
Ella 1934-ben tűnt fel a harlemi Apolló Színház amatőr tehetségkutató versenyén, ahol Bardu Ali, a Chick Webb Band frontembere azonnal felfigyelt rá, és beajánlotta Chick Webbnek. Webb alkalmazta is a 17 éves tehetséges lányt, s valószínűleg ez volt élete legjobb döntése. Ella ugyanis olyan hírnevet szerzett az - egyébként addig sem éppen ismeretlen - együttesnek, amelyet Webb elképzelni sem mert volna.
A művésznő első lemezfelvétele "Love and Kisses" címen 1935-ben volt, legnagyobb slágere, "A-tisket, A-tasket" 1938-ban jelent meg. Chick Webb 1939-es halála után Ella átvette a zenekar vezetését, 1940-től pedig szólistaként szerepelt világ körüli turnékon és európai fesztiválokon.
Kitalálta többek között a Jazz At The Philharmonic elnevezésű koncertsorozat, melynek keretein belül olyan zenei nagyságok léptek színpadra, mint például Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Oscar Peterson, na és persze Ella Fitzgerald. 1955-ben Oscar Peterson triójával szerepelt. 1956-67 között készített, 19 lemezből álló sorozatában Richard Rodgers, Cole Porter, George Gershwin, Duke Ellington, Jerome Kern, Irving Berlin és Johnny Mercer 250 dalát énekelte el a maga összetéveszthetetlen stílusában: improvizációiban értelmetlen szótagokat használva, a hangjával a trombitát és a szaxofont utánozva.
Betegsége miatt az 1980-as években egyre kevesebbet koncertezett. Háromszor
érdemelte ki az "Év Dzsesszénekesnője" elismerést, nyolcszor kapott Grammy-díjat.
Olyan nagyszerű albumokat jelentetett meg, mint a "Five Feet of Swing" (Chick Webb), "Sweet and Hot", "Ella Sings the Duke Ellington Song Book" (szólólemezek), "Ella in Berlin"
(Mack the Knife), "Take Love Easy" (Joe Pass), "Back on the Block"
(Quincy Jones).
Képek forrása:
museum.media.org
www.timesdispatch.com
www.rockartonline.net
www.fantasyjazz.com
