Szerencsi Zoltán rajztanár fölfigyelt tehetségére, művészeti könyveket adott kezébe, egyre többet foglalkozott vele. Többször odaszólt: Édes, mutasd meg a rajzod! Kis agyagfiguráit látva, lehetővé tette, hogy a rajzszertárban mintázhasson. Modellt is keresett. Egyik alkalommal Reitzer Béla (1911–1942) látva agyagfiguráit, megkérte, őt is mintázza meg. A portrét el is vitte magával emlékbe. Érettségi után irodalmi érdeklődésétől vezérelve beiratkozott a szegedi egyetem bölcsészeti karára magyar–német szakra. Háromheti hallgatás után otthagyta az egyetemet, szobrászi hajlamának engedve, rövid időre fazekasinasnak szegődött Szentesre Szilágyi Sándor gölöncsérhez.
Önarckép. 1935
Háromkirályok
Nő korsóval
Hazafelé
A szobrászi pályára készülve Reitzer Béla ajánlására Aba-Novák szabadiskolájába jelentkezett, ahol Pátzay Pál (1896–1979) növendéke lett. 1935-ben jeles eredménnyel fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, mesteréül Sidló Ferencet választotta. Szabó Iván szobrásszal és Kurucz D. István festőművésszel mély barátságot kötött. Bibó Istvánék budaligeti telkén vályogból egyszobás házat épített, amit ők remetelaknak neveztek. A három barát ide költözött, kerékpárral jártak be a főiskolára. 1939-ben a budapesti francia követségen Francois Gachaut egyéves francia ösztöndíjat helyezett számára kilátásba, de a vágyálom szertefoszlott, váratlanul behívták kétéves katonai szolgálatra, amelyet a háború alatt újabb behívások követtek. A budaligeti szobába berakta a szobrait, egy faragásra előkészített kőlapra ráírta: FÖLTÁMADUNK, és bezárta az ajtót.
Ekkor nem is gondolta, hogy ezzel lezárul szobrászati pályája is. A front közeledtével bátyjával együtt értékeiket (könyvek, kéziratok, rajzok, szobrok stb.) a szigetszentmiklósi tanyaépületben elfalazták. A háború során a tanyát szétlőtték, minden megsemmisült. Az új élet hajnalán a parasztpárt vonzásában érdeklődése az irodalom felé fordult.
Különféle lapoknak (Szegedi Szabad Szó, Szabad Szó, Új Hang) szerkesztője. Makói rajztanára, Szerencsi Zoltán figyelemmel kísérte útját, 1954. október 3-án Nyíregyházáról még levéllel kereste meg: „Visszaemlékszel, hogy nem bíztattam a tanítványaimat a művészpályára, mert azt magyar földön kétségesnek, túl nehéznek találtam. Rajtad azonban láttam, hogy attól visszatartani nem lehetne. ... Kívánom, hogy nehézségekkel és kétségekkel ne is találkozzál soha.”
Falurossza
Faültetők
Rövid ideig népművelési miniszterhelyettes. Két ízben a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. Az 1956-os forradalom idején irodalompolitikai hitvallása: „Soha többé hazugságot, mindig mindenben az igazat!” A meghurcoltatás évei után írásaival a kistermelőket szolgálta és a háztáji gazdálkodásról cikkezett. Rovatvezető, majd szerkesztő lett. 1984. július 9-én Budapesten halt meg. Fekete Gyula szerint: „Mindnyájunk közt talán a legszilárdabb jellem”, Sipos Gyula szavaival: „bölcsességénél csak a tisztessége nagyobb”.
A háború viharát csak néhány elajándékozott szobra vészelte át. Sárközi Márta (1907–1966) megőrizte a Betlehem című reliefjét, amelyről később bronzöntvény készült. Korsós nő című terrakottadomborműve idős Bibó Istvánéknál vészelte át a háborút, ezt Bibóné 1974-ben visszaadta alkotójának, a család utólag bronzba önttette. Az Éva című reliefet 1938-ban mintázta Diósszilágyi Éva öt éves korában készült fényképéről, amelyet Erdei Ferenc állandóan tárcájában hordott. A gipszdombormű összetört, de Szőke Ágnes, a szegedi múzeum restaurátora helyreállította. (Az új gipszmásolatból kapott Diósszilágyi Éva, Erdei Sándorné, a makói múzeum és Tóth Ferenc.) Az Úri u. 14. alatti Diósszilágyi ház teraszának falába Faültetők terrakottáját 1938-ban építették be, máig ott van.
Élete utolsó szakaszában ismét hozzá-hozzákezdett a mintázáshoz, de most már inkább kedvtelésből. Bátyját hatvanadik születésnapjára, 1970-ben megajándékozta a Faültetők című relieffel. Leányát meglepte az Anna 20 éves plakettel. Ekkoriban néhány nagyobb méretű kompozíciója is születet: Aratás, Lópatkolás, Feleségem. Hosszú ágyhoz kötöttsége idején még alkalmanként ugyanis mintázással akarta magát hasznossá tenni.
Munkái a paraszti világhoz kötődtek, hiszen a falukutatók szemlélete zsigereibe is beépült. Mesterének, Sidló Ferencnek fölfogásától távol tudta tartani magát; Medgyessy Ferenc népi realizmusa annál mélyebb nyomokat hagyott lelkében és alkotásaiban.
Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató
