Legkedvesebb útvonala az egykori Károly kút mellől indult. Ennek helyén ma egy böhöm nagy szürke szálloda van (Hotel Roman), de kicsit arrébb még mindig ott nyílik a régi, ösvénnyé silányult turistaút. Ha rögtön az út elején felnézünk a sziklafalra, jó magasan egy emléktábla máig hirdeti hogy 1872-ben a itt tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 16-ik vándorgyűlését. Pár perc kapaszkodóval elérjük a Rablóbarlangot (Grota Haiducilor), ahol a monda szerint a gyógyulni vágyók értékeire leső rablók tanyáztak és amely állítólag egy föld alatti folyosón összeköttetésben áll a közeli Miháld várával, a Szörényi Bánság egykori központjával. Innen kényelmes szerpentin vezet egy ma jelzetlen kilátóponthoz. Ez az egykori Schneller magaslat, amely alatt a sziklában nyílik az Izzasztó barlang (Grota cu Aburi), melynek nyílásán hallgatózva jól hallatszik a hegy gyomrában fortyogó víz robaja. A sok falfirka között böngészve érdekes régi feliratokra bukkanhatunk. Egyik közülük: "Pünkösdhétfőn Budapest 1886 Bende. Allman. Prung. Pichler. Esmüler. Krik. 14/VI." Vajon kik lehettek? Ma már nem tudni. Innen még egy rövid emelkedő és elérünk a környék vitathatatlanul legszebb panorámát nyújtó kilátójába, a királyné kedvelt reggeliző helyére, az Erzsébet magaslatra (Foisorul Rosu). A Domogled csúcsa mellett a legszebb kilátás innen kínálkozik. Bal oldalt a Domogled, Solymos, Koller, egykori határhegyek hófehér sziklafalai. Alul a régi, jobbra fönt a modern kori fürdőtelep. Előtérben a Deák-hegy. Mögötte, innen láthatatlanul a Koronini plató húzódik, mely akkoriban a fürdővendégek legkedvesebb kirándulóhelye volt. Lefelé meg elindulhatunk a Munk sziklaforrás mentén a Szapáry fürdő felé, ahonnan csak pár lépés a királyné egykori szállása.
Kilátás az egykori Erzsébet magaslatról
A völgy másik oldalán elindulva Erzsébet másik kedvelt útvonalára térünk. Előbb kényelmes sétával a Steininger magaslatra, onnan a Fehér Kereszthez, egy katonatiszt halálnak helyszínére jutunk. Majd a Macskák ösvényén kapaszkodunk fel a Domogled sziklás csúcsára, melyről helyettem szóljon a régi útleírás: „honnét messzire leláthat Oláhország síkjára, hol sokan szeretnék ezt a jó határkövet, melyet a természet maga tett le. odább tolni. Hiú dolog, erőlködés. Maradjon e föld mienk, magyar vértől sokszor ázott az. S csakugyan, e gyöngyvidéken, habár nem is emelkednek a hegyek fellegekig, még az is jól érezheti magát, ki a szárazföld összes fürdőit és szép helyeit bejárta már, mert a szemlélő utazó figyelmét, sok köti le itt. Elgondolkodik az elme, elmereng a szem. hacsak látja Európa legrégibb fürdőhelyét.” A királyné 1897-ben járt utoljára Herkulesfürdőn. Rá egy évre meggyilkolták.
Befejezésül álljon itt az egykor erre járt turista ma sajnos nagyon aktuális gondolata: „Ha minden elpusztul, mit emberkéz itt épített, a természet akkor is még tovább virul. A völgy varázsa itt marad, vonz, csak vonz ide.”
Kovács Attila
