Kezdjük a legelején! Mit jelent a közösségi színház fogalma?

A közösségi színház egy abszolút létező formája a színházi világnak. A legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy profi infrastruktúrával és szakmai háttérrel készülnek olyan alkotások, amelyek az adott közösség életét veszik górcső alá és mutatják be az ebből születő produktumot.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

Az egész lényegében arra a közösségre épül, ahol, és akikkel a színház dolgozik. Mi jelenleg a 15. kerülttel dolgozunk, így az itt élők feszültségeit, problémáit igyekszünk feldolgozni úgy, hogy ennek ne csak nézőivé, de aktív résztvevőié is váljanak a kerület lakói. Ez a színházi forma lehetőséget kínál a különböző helyzetek, szituációk együttes feldolgozására és megélésére.  Külföldön egyébként számos helyen léteznek közösségi színházak. Nyugat-Európa mellett találunk példát Afrikában is, Sierra Leonéban például.

Mégis, mennyire elterjedt ez a fajta színházi forma?

Itthon inkább az útkeresés jellemző, de vannak hasonló elven működő társulatok. Ilyen például a Krétakör, a Káva Kulturális Műhely, vagy a Mu Színház. A KOMA annyiban más, hogy mi a 15. kerülettel és az itt élőkkel dolgozunk, míg a többi társulat jellemzően ingázik az előadásaival az országban.

Miért pont a 15. kerületet választottátok?

A kerület önkormányzata nagyon nyitott volt erre a kezdeményezésre, így meghívtak bennünket. 2011-ben lehetőséget kaptunk, hogy egy korábban szakközépiskolaként működő épület tornatermét színházzá alakítsuk. Így ide jöttünk, ez lett a bázisunk.

Mennyire jó talaj ez a kerület színházi értelemben véve?

A 15. kerület igen nagy, három városrészből, Pestújhelyből, Rákospalotából és Újpalotából tevődik össze és nagyjából 80 ezer ember lakja. Egyaránt megtalálhatók a kisvárosias, a kertvárosi részek és persze a nagy lakótelepek. Amennyire változatos az itt élők környezete, annyira változatos a velük együtt végzett közös munka is.

Hogyan kell elképzelni ezt a közös munkát?

Alapvetően a lakótelepek mentén gondolkodunk és keressük a lehetséges témát. A lakótelep önmagában is nagyon izgalmas: nagyon kis helyen, zártan, sokan élnek együtt úgy, hogy valójában nincs igazán közük egymáshoz. A szemben lakók sem mindig ismerik egymást, ebből adódóan sok a frusztráció.

Hogyan tudjátok megszólítani az itt élőket?

Egy alkalommal szerveztünk egy kerületi szülinapot a környéken lakóknak, sütizéssel, játékokkal, közös szórakozással. Körbejártuk a környéket, bekopogtattunk és elhívtunk, akit csak tudtunk. Sokan el is jöttek, mások az ablakból nézelődtek, majd volt, aki felbátorodott és végül csatlakozott hozzánk. Igyekszünk párbeszédet kezdeményezni az itt élők között. Jó lenne például megteremteni, hogy az adott lakóközösségen belül mindenki tudja, mije van a másiknak, amit esetleg kölcsönkérhet. Szerszámok, eszközök, bármi. Ez elindíthat egy csereberét, ami közösségformáló erővel bír. Emellett alapvetően a színház oldaláról közelítünk, s igyekszünk oldani a feszültséget. Elvisszük a környék iskoláiba a színházat és megpróbáljuk bevonni őket egy-egy foglalkozásba. Az előadásaink pedig nemhogy nyitottak, de az itt élők aktív részesei a darabjainknak. A célunk, hogy mozgásba hozzuk a közösséget, amelyben működünk, és amely körülvesz bennünket.

Volt nemrég egy nagyon érdekes projektetek, amely az XVID nevet kapta. Mit lehet erről tudni?

Az XVID egy olyan projekt, amely lehetőséget ad, hogy az abban résztvevők a film nyelvén beszéljenek mindarról, ami érdekli őket. A projekt három különböző társadalmi csoportot – fiatalok, gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és idős emberek – szólít meg és foglalkoztat. Az első alkalom során a fiatalokat igyekeztünk bevonni úgy, hogy felkerestük a középiskolákat, elmondtuk, hogy miről szól ez a projekt és így jelentkezhettek rá. Végül tízen készítettek filmeket. A projekt megvalósításához felkértünk egy szociológust is, aki biztosítja a tudományos és szakmai hátteret is a munkánk során.

Mit tud adni egy ilyen projekt az abban részvevőknek?

Amellett, hogy a résztvevők elsajátíthatják a filmkészítés alapvető lépéseit, a filmeken keresztül az általuk megélt nehézségekre reflektálhatnak. Ez egy nagyon erős önfejlesztő módszer, ami segít a már korábban is említett feszültségek oldásában és a hétköznapi problémák és kérdések eldolgozásában.

Miről készültek filmek az első etap során?

A két hónapos munka során a tíz 15 és 26 év közötti fiatal három olyan témát választott és dolgozott fel, amely őket leginkább foglalkoztatta. Blaskó Marcell, Dobos Márk és Káté Dóra a munka témakörében forgattak filmet, melyből kiderül, hogy egy anyuka minden vágya az, hogy az estéit és a hétvégéit a gyerekeivel tölthesse. Az újpalotai fiatalok szórakozási lehetőségeiről, szokásairól, helyszíneiről Borvíz Endre, Nagy Attila, Puporka Erzsébet és Varga András forgatott elgondolkodtató filmet.  Góman Márk, Papp Tibor, Surányi Renátó pedig az otthon témakörét járják körbe, méghozzá függetlenül attól, hogy az a lakótelepen vagy éppen az utcán található.

A filmeket be is mutatták...

Igen. Márciusban a Pólus Filmszínház adott lehetőséget, hogy bemutassuk az elkészült három filmet, amelyet egy háromfős szakmai zsűri értékelt: Salamon András filmrendező, Fiantok Dániel szerkesztő-riporter és Fliegauf Bence filmrendező. 

Hogyan zajlott a közös munka?

A résztvevők kitalálták, ki kivel dolgozna együtt szívesen és csoportokba szerveződtek. Tartottunk nekik egy néhány órás technikai képzést, hogy elsajátítsák a kamerahasználat és a vágás ismereteit. Majd témát kellett választaniuk. A mi megkötésünk csupán annyi volt, hogy olyan témát válasszanak, amely valóban foglalkoztatja őket és amely dokumentarista módon dolgozható fel, tehát például ne akciófilmet készítsenek.

Könnyen jöttek az ötletek?

Igen, például megkérdeztük őket, hogy mivel töltik a délutánt és erre azt a választ kaptuk, hogy semmivel, nem igazán csinálnak semmit. Éppen ezért lett az egyik téma a szórakozás,annak minden sajátosságával együtt. Mielőtt belekezdtünk az XVIDbe, forgattunk velük kisfilmeket, amelyek során kérdezgettük őket önmagukról és arról, miért szeretnének filmezni. Olyan szavak hangoztak el, hogy lehetőség, élmény, hogy másoknak megmutassák, hogy tudnak valamit, van bennük valami. Ez is mutatja, hogy a mai fiatalok mennyire keresik az önkifejezés lehetőségét és szívesen vállalják a kihívásokat.