A világ elsõ filmfesztiválját 1932-ben, Velencében rendezték. A helyszín már akkor telitalálat volt: a velencei Lido patináns Excelsior Hotelje adott otthont az eseménynek, ahol összesen hét ország 25 filmjét mutatták be, igaz ekkor még nem osztottak díjakat. A filmfesztivál intézményrendszere azonban csak a II. világháborút közvetlenül megelõzõ, illetve az azt követõ idõkben jött létre.
A háborút követõen alapvetõen megváltozott a film helyzete a világban és a kultúrában, valamint gyökeres átalakuláson ment át a filmgyártás is. Hollywood aranykorának vége lett, előbb a neorealizmus, később az európai új hullámok értékeltették át gyökeresen a filmről való gondolodást. Filmklubok alakultak, megjelentek a nemzetközi filmélet mai napig legjelentõsebb sajtóorgánumai (Cahiers du Cinema, Positif), s mindezzel együtt egy igényes, a filmet szeretõ és értõ közönség nõtt fel.
Az elsõ nemzetközi filmfesztivált szintén Velencében tartották 1938-ban, majd 1939-ben megszervezték az elsõ Cannes-i Fesztivált is. Mára kialakultak a legnagyobb tradíciójú, s egyben a legfontosabb, ún. A kategóriás fesztiválok, ezek közül is a leghíresebb a Cannes-i, a Velencei, a Berlini és a Karlovy Vary-i. Az ötvenes években alakult ki végleg az az intézményrendszer, amely jelentõsen megnövelte a mûvészfilmek keresletét azzal, hogy olyan mesterséges piacot kínál nekik, ahol kritikával "fizetnek".
A fesztiválok egyik jelentõs hatása a sztárrendszeren mérhetõ le. A leghíresebb és legfontosabb európai fesztivál kétségtelenül az 1946-ban újrainduló Cannes-i fesztivál, a legrangosabb elismerés pedig, film művészi kvalitásaiért kaphat, az Aranypálma. Kezdetben a Cannes-i fesztivált is csak egy-két lázas filmbarát látogatta, mára fényképezõk vakuinak ezrei villognak, ha egy sztár a híres Palais Croisette piros szõnyegére lép a hófehér limuzinból. A fesztivált a luxus és a pompa ragyogja be, a résztvevõk Európából és a tengerentúlról egyaránt érkeznek. A díjat idén például a híres amerikai független filmes, Gus van Sant kapta Elephant címû filmjével.
Az egykori szocialista tömb legnagyobb, leghíresebb filmfesztiválját Karlovy Varyban rendezik meg évrõl évre, immáron 38. alkalommal. A méltán híres cseh filmipar és az abban az idõben szintén jelentõs filmekkel jelentkezõ volt szocialista országok - köztük hazánk is - rendezõi tudtak itt egymással találkozni. A politikai elszigeteltség sajátos ízt adott a fesztiválnak, a hatvanas évektõl kezdve pedig egyre több nyugati rendezõ látogatta az eseményt.
Ma Karlovy Vary a három igazán nagy, önfenntartó fesztivál mellett (Cannes, Velence, Berlin) igazán jól állja a versenyt, s a rendkívül szép város nagy hagyományú fesztiválját egyaránt látogatják a szakma nemzetközi prominens képviselõi - idén Morgan Freeman volt a fõ sztárvendég -, valamint Bohémia szelleméhez híven, a sok országból ideáramló fiatalok is, hangulata ezért nagyon sajátos és nyitott.
Azzal, hogy a videózás révén a filmezés szinte mindenki számára elérhetõ lett, filmfesztiválok sokasága jelent meg az elmúlt évtizedben, s azok ma már jócskán behálózzák Európa térképét.
A rövidfilmek legjelentõsebb mustrája pl. a franciaországi Clermont-Ferrand lett. Megjelentek a sajátos tematikájú filmfesztiválok is, ilyen például az egyperces filmek fesztiválja.
A Filmszemlén túl ma már Magyarországon is számos - köztük nemzetközi jelentõségû - fesztivált rendeznek. Ez utóbbira példa a gyõri Mediawave, vagy a szolnoki filmvásár.
A Titanic Filmjelenlét Fesztivál a Magyarországon eddig be nem mutatott, jelentõs filmeket igyekszik mûsorába illeszteni.
- A világ összes jegyzett filmfesztiválja megtalálható a következõ honlapon: www.filmfestivals.com