Ő bizony Mézga Géza és felejthetetlen famíliája: Mézgáné Paulával, "tisztagyagya" Krisztával, a kölyökzseni Aladárral, Maffiával a fekete kandúrral és Blökivel, Aladár hű és jámbor kutyájával. De nem feledkezhetünk meg a morgós Máris szomszédról sem, vagy Hufnágel Pistáról, akihez Paula jobb időkben hozzámehetett volna. Aztán sorra bukkannak fel Nepp József kiapadhatatlannak látszó fantáziájának újabb és újabb hősei: Dr. Bubó s barátja Csőrmester kalandjai; a Megalkuvó macskák vagy a felnőtteknek készült Hófehér című groteszk történet. És a sornak persze nincs még vége...Még nem jegyeztem le ugyanis - hű krónikásként - azokat a meséket, melyekben Nepp Józseffel mint forgatókönyvíróval találkozhatunk. Induljon hát a sor! Lúdas Matyi, Szaffi, Macskafogó, Vili, a veréb, Az erdő kapitány, Egérút - hogy csak néhányat említsek... Ki hát ő, akinek annyi kedves mozidélutánt és halhatatlan mesehőst köszönhetünk?
Nepp József 1934-ben látta meg a napvilágot Csepelen. Családjából szinte kivétel nélkül mindenki a környező gyárakban helyezkedett el, s onnan is vonult nyugalomba. A fiatalember 1957-ban lediplomázott az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán, s a Pannónia Filmstúdióban kapott állást. Innen ment nyugdíjba mintegy 40 év után "Gyerekfejjel én sem tudtam másként elképzelni az életet, mint úgy, hogy ha elvégzem az iskolát és megszerzem a bizonyítványt, elmegyek dolgozni egy gyárba. Így is történt. Ez az a gyár...".
Pályájának kezdete nem volt épp felhőtlen, ugyanis az ifjú Nepp báb- és díszlettervező állásra számított, s kapcsolata a rajzfilm-készítéssel inkább "kényszerházasságnak" indult, mint lángoló szenvedélynek.
Ám rövid időn belül megjött a "szerelem" is. Sokban hozzájárult ehhez, hogy olyan tehetségek oldalán dolgozhatott, mint Csernák Tibor vagy Dargay Attila. 1961 óta már maga is rajzfilmrendező lett. Első méltán sikeres produkciója a Szenvedély című mozi-rövidfilm volt, ami nemcsak profizmusában volt megragadó, de belőle bontakozott ki a személyiség, s bátran mondhatjuk, jelenség, akit mi csak Gusztávként ismerünk.Hamarosan nemzetközi fesztiválokra is delegálják, így jut ki a franciaországi Annecy-ba is. Egyik legnagyobb büszkesége mégsem ez volt - pedig a 70-es években nagy dolognak számított a nyugati "filmes" utazás -, hanem az, hogy egészen fiatalon felkérték rá, tanítson az Iparművészetin. "Olyan hallatlan hozzáértéssel és pedagógiai érzékkel foglalkozott velünk, hogy amikor én elkezdtem a Főiskolán szervezni az oktatást, foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, hogy ő is tanítson..." - emlékezik rá Bleier Edit, aki maga is tanítványa volt, s tanárrá lett: az Iparművészeti Főiskola adjunktusát tisztelhetjük benne.
Nepp József számos más neves tanítvánnyal is büszkélkedhet, közülük - többek között - Gémes Józseffel később "munkaviszonyba" is került, hiszen Nepp írta az egészestés Vili, a veréb című Gémes-rajzfilm forgatókönyvét. S talán már meg sem lepődünk, hogy a rajzfilm dramaturgja is egy régi barát, Dargay Attila volt. Dargayval is több közös munkát jegyeznek a Gusztávon kívül: Nepp készítette el az Erdő kapitánya és a Szaffi forgatókönyvét, sőt ez utóbbi háttérterveit is. Nem kevésbé mély és régi barátság fűzte Ternovszky Bélához is, akivel közösen jegyzik a Macskafogót vagy A modern edzésmódszerek című rövid mozifilmet. Nepp ismét mint forgatókönyvíró szerepelt a stáblistán.""Azért van ez, mert mindig jobban érdekelt a más filmje, mint a sajátom. Kívülről nézni valamit, ami megmozgatja a fantáziát, ami jó, és továbbgondolásra sarkall! Mindig vonzott az ilyesmi; lehet, hogy azért, mert ilyenkor sokkal kisebb a felelősség. Rizikó nélkül játszadozhatok az ötletekkel."
Ezért is olyan furcsa és izgalmas ötlet a klasszikussá vált Disney-rajzfilm, Hófehérke után elkészíteni annak "fricskázott" mását, a Hófehért. "...én nem úgy fogalmaznék, hogy válasz egy kihívásra. Ez egyszerűen szemtelenség. Egy sarokba szorított állat vakmerőségéhez hasonlítható. Abból indultam ki, hogy ha a játékfilmekben egy-egy témát újra és újra meg lehet csinálni, más nézőpontból, kiforgatva, áthangszerelve a történetet - elég, ha a Három testőrre, vagy a Monte Christóra, Robinsonra utalok -, akkor meg lehet csinálni ugyanezt rajzfilmben is. A Hófehérke pedig olyan csúcsteljesítmény volt a szememben, olyan élményként élt bennem, hogy ha már hozzányúlok valamihez, természetesnek tűnt, hogy ezt válasszam."
Pedig Nepp József egyáltalán nem arról híres, hogy kerülné a felelősségvállalás terhét. Felelőséggel és nem kevés önkritikával készíti filmjeit, s hogy időnként "babérjain megpihenne" - hát ez sem rá vall. Nepp saját bevallása szerint az egyetlen olyan rajzfilmje, melyben megközelítette saját belső mércéjét, a Megalkuvó macskák c. animációs film volt: "Tudom, hogy ez nem divatos, sőt, iszonyú eretnekségnek számít, de meglehetősen konzervatív vagyok, konzervatív az ízlésem is. Az én szakmai ideálom, hangsúlyozom, szakmai, technikai és nem esztétikai ideálom, Walt Disney. Szakmai szempontból mindenképpen Walt Disney az apukám. A Megalkuvó macskákban vannak olyan részletek, amelyekért Walt Disney animátorainak sem kellene szégyenkezniük"
Ha az előbb nagy szerzőpárosokról beszéltünk, így zárásként nem feledkezhetünk meg még egy névről Nepp József pályáján: a "rímhányó" Romhányi József nemcsak a Frédi és Béni amerikai rajzfilmeket "szinkronizálta" oly nagy sikerrel, hogy végtelenül szellemes szövegeit visszafordították angol nyelvre, de bizony neki köszönhetjük Mézgáék vagy a Dr. Bubó utánozhatatlan humorát is . Az előzmények ismeretében talán remélhetjük, hogy a filmezés mostohagyerekének számító rajzfilm Magyarföldön is tovább hajt majd. A gyökerei elég erősek hozzá.
- A szövegbe részletek kerültek, Csík István, Dizseri Eszter, dr. Matolcsy György, Sarkadi Ilona és Sipos Áron interjúiból.
