A Géniuszok és remekművek sorozat utolsó kamarakiállításán a szépség egy sajátos megnyilvánulását tárjuk a látogatók elé. Caravaggio (1571-1610), illetve követője, valamint id. Lucas Cranach (1472-1553) tárlaton látható művei arra a kérdésre adhatnak választ, hogy milyen értelemben tekinthetők szépnek olyan festmények, melyek a borzasztót, a visszataszítót, a hátborzongatót ábrázolják?A Caravaggio Dávidja, a római Galleria Borghese egyik legismertebb műve, mely Góliát levágott fejével, a halál iszonyatának brutálisan naturalista ábrázolásával sokkolja a nézőt. Caravaggio egyik ismeretlen követője, a madridi Caylus Anticuario gyűjteményéből kölcsönzött Dávid és Góliátja, a történet kíméletlenül valósághű ábrázolását már klasszicizáló szépítéssel, eszményítéssel tompítja.
Id. Lucas Cranach gyűjteményünkben található Saloméja pedig annyira hasonlít a jóval későbbi szimbolizmus végzet asszonyához, hogy e képtípus előzményének is szokás tekinteni. A német reneszánsz művész ironikus távolságtartással, mégis rendkívül hatásosan a nőnek a férfi feletti hatalmát, az erotikus vonzerővel szembeni kiszolgáltatottságát helyezi a mű központjába.
Ugyanezen gondolat jegyében fogalmazta újra jó néhány festő, köztük a kiállításon szintén szereplő német-velencei Johann Liss (1595-1600) Judit és Holofernész ótestamentumi történetét. Liss sodró lendületű, szatirikus felhangokban gazdag képe mellett látható lesz Artemisia Gentileschi (1593-1652) festménye, a Siserát rettenetes halállal büntető Jáel alakjával.
A kiállított művekkel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy 16. és 17. század különféle, gyakran egyidejű esztétikai elvei miképpen befolyásolták a félelemkeltő, véres jelenetek bemutatását, illetve, hogy a mártíromságok, gyilkosságok és kegyetlenkedések megjelenítését hogyan ítéljük meg történeti, művészettörténeti vagy lélektani szempontból.
Győztesek, legyőzöttek, áldozatok - Caravaggio Dávidja
- A kiállítás megtekinthető: Szépművészeti Múzeum, 2006. október 12 - 2006. november 30.
