A gitárosnak figyelembe kell vennie egyéni adottságait (például milyen díszítéseket tud lejátszani), zenei előképzettségét és ízlését. Ha stilisztikai szempontból elfogadható produkciót szeretnénk létrehozni, nem mondhatjuk azt, hogy miután mi gitáron játsszuk ezeket a darabokat, „azt csinálunk, amit akarunk”. Meg kell tartanunk a tételek eredeti karakterét, ehhez ki kell választani a helyes tempót és artikulációt. A darabok végső megszólaltatását nagyban befolyásolja az ujjrend is, ezért ennek kialakítására is nagy gondot kell fordítanunk.
A stílusra vonatkozó kérdéseinkre választ adhat a barokk előadói gyakorlat írásos dokumentumainak tanulmányozása. Magyarul már beszerezhetők élvezhető, ugyanakkor tudományosan megalapozott művek, mint Nikolaus Harnoncourt A beszédszerű zene, Claude V. Palisca Barokk zene, Robert Donington A barokk zene előadásmódja és Johann Joachim Quantz Fuvolaiskola című könyve (ez utóbbi általános információkat is tartalmaz, nem csak a fuvolatanításra vonatkozókat).
Nagy segítség a zenehallgatás is. Az interneten gyakorlatilag mindenféle előadás elérhető, ezért választanunk kell, kinek a játéka adja meg nekünk az útmutatást, kinek a szellemiségéből próbálunk táplálkozni. Különösen az E-dúr szvitből nagyon sok felvétel áll rendelkezésünkre. A gitárosok sokszor csak a gitáros előadásokat ismerik, de nagyszerű dolog más hangszeren is hallani darabjainkat. Keressünk lantos, hegedűs és csembalista előadást is a stílusjegyek megismerésére. Kedvenc előadóim Hopkinson Smith, Paul O’Dette, Rolf Lislevand (lant), Julia Fischer, Arthur Grumiaux, Gidon Kremer, Kolja Lessing (hegedű), Robert Hill (csembaló, lantcsembaló) Ezek a nevek csak egy nagyon szűk keresztmetszetét mutatják annak a változatos előadói palettának, amely ennek a darabnak a kapcsán rendelkezésre áll, de már meghatároznak egy stilisztikai változatosságot, mely orientál bennünket.
A szvit első tétele, a Prelude különlegesen érdekes ebből a szempontból, mert Bach felhasználta 29-es kantátájának első tételében. A zenekari hangzás meglepő, de új távlatokat nyit számunkra. Nagyon izgalmas az az átirat is, melyet Rahmanyinov készített a tételből, ötvözve Bach hegedű- és zenekari verziójának gesztusait valamint saját máig modern, olykor meghökkentő ötleteit.
Tapasztalatom szerint jó hatása van, ha érdekes hangszereken hallgatunk egy-egy örökbecsű darabot. Megtaláljuk a Youtube-on az E-dúr prelúdiumnak orgona- cselló-, elektromos gitár- sőt üvegpohár-átiratát is. Ezek mindig szórakoztatóak, és annak megfigyelése, hogyan mutatják meg ezek az előadók a darab eredeti gesztusait saját hangszerükön, elmélyíti bennünk az adott tétel ismeretét.
Bátran tehát, ne féljünk Bachot játszani, mert sok segítséget kapunk a megszólaltatáshoz!
Megjegyzések:
1 Díszítések
Dr. Bozóki Andrea
az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola tanára
az SZTE Zeneművészeti Kar adjunktusa
Artisjus-díjas művész