Tér és idő

A hellén kultúra a Balkán déli részén alakult ki, és az ún. gyarmatosításnak köszönhetően kiterjesztette határait a Földközi-tenger medencéjére. Nem konkrét földrajzi értelemben véve, azonban ennél sokkal szélesebb a hatóköre, hiszen a mindenkori európai kultúra egyik alappilléréről van szó, máig megkérdőjelezhetetlen jelentőséggel.

Az ún. mükénéi korhoz (Kr.e. XVI. – XII. század) egy bronzkori kultúra köthető, mely a legjelentősebb városáról, Mükénéről kapta a nevét. Az akhájok által létrehozott civilizáció nagyon sok szálon kapcsolódott a krétai hagyományhoz, Kr.e. XIV. században meg is hódították a szigetet. A mükénéi államok gyakran folytattak zsákmányszerző hadjáratokat, egy ilyen lehetett a homéroszi eposzokban megjelenített trójai háború is. A civilizáció bukását a városok meggyengülése mellett a dórok vándorlása okozta, és az ún. átmeneti (a művészettörténetben homéroszinak is nevezett) kor (Kr.e. II. évezred vége - Kr.e. VIII. század vége) hozta el a teljesen új hellén civilizáció kibontakozását. Ekkor alakultak ki a görög kultúra alapjai – pl. a két eposz: az Iliász és az Odüsszeia, az istenekről szóló mondák rendszere, a görög írás. A Kr.e. VIII-V. század eleje közötti időszakot nevezzük archaikus kornak, a városállamok ekkor erősödtek meg, s alakult ki az a gazdasági rendszer, ami a „gyarmatosításnak” köszönhetően az egész Földközi-tenger térségét átfogta.

Építészet

A görög kőfaragó mesterek technikai tudása bámulatosan magas színvonalat ért el az archaikus kor végére. A vallás szabta meg a görög építészet elsődleges művészi feladatait, tehát a templomokon kívül szakrális funkciója volt a versenyjátékok építményei éppúgy, mint a színházaknak. A görög templom az istenszobor őrzésére épült központi terem (cella) védelmére szolgált, a szertartások a templomokon kívül zajlottak, ezért az oltár is különálló egységet képezett.

A görög világképre jellemző antropomorfizáló felfogás az építészetben is tetten érhető, hiszen mind a templomok, mind maguk az oszlopok az emberi test szerkezetét tükrözik. A lépcsős alépítmény a lábazat, az oszlopsor a törzs, a párkány a domborművekkel és a hevedergerendával a nyak, valamint a nyeregtető háromszög alakú homlokzati metszete (timpanon) pedig a fej.

A homéroszi kor művészetéről általában kevés az információ, hiszen alig maradt fenn lelet. Ez alól a templomépítészet az egyetlen kivétel. A görög művészet első virágkorát az önálló templomtípus, a peripterosz megszületése jellemzi. Ez a görög templom legismertebb és legelterjedtebb típusa, ahol a cellát körben oszlopsor veszi körül (perisztaszisz), ezzel létrehozza körbejárást lehetővé tevő folyosót, aminek pteron a neve. Ekkor alakultak ki tehát a későbbi építészeti jellegzetességek: a templomok egyterűek, oszlopsorral tagoltak, a kultuszszobor pedig a középpontban áll. Ilyenek voltak például Olümpiában a Zeusznak és Hérának emelt templomok. Létezett körtemplom is, pl. a Delphoiban, de nem ez az általános.

Szobrászat

Az épületeket gyakran díszítették szobrokkal és frízekkel (faragott domborművekkel). Archaikus korban az ábrázolás sematikus,frontális beállítás jellemző, az arcon jellegzetes a távolba néző tekintet és a merev archaikus mosoly. Kétféle szobrot készítettek. A kúrosz meztelen fiatal férfit ábrázoló szobor. A szobrok előrelépő bal lába, ökölbe szorított tenyere az egyiptomi szobrászat műveire emlékeztetnek, ám a meztelenség görög specialitás. A test mindig ünnepélyes tartású, erős és egészséges, a lépő mozdulattól viszont kevésbé hat merevnek. Általában életnagyságúak vagy nagyobbak. A koré díszes ruhába öltöztetett nőalak. Vélhetően ünnepségek résztvevőiként ábrázolták őket, ezért viseltek díszes ruhát, szépen font hajkoronát, és erre utal egy gyakran látható attribútum, a kezükben tartott, istenüknek ajánlott áldozat. Testtartásuk a ruha  miatt merevebb, csupán kezeik mozdulnak el a törzstől. Szinte minden esetben kinyúlik egyik karjuk, míg a másikkal ruhájukat tartják. Előrenyújtott kezüket gyakran értelmezték újra és újra az ezzel foglalkozók, arra jutva, hogy valószínűleg vallási szerepet tulajdoníthatunk annak – rituális áldozatok fogadásának vagy éppen átadásának lehetett ez a jelképe. Arcukat, ruhájukat kifestették és gyakran fémből készült ékszerekkel is felékítették őket. A kúroszokhoz hasonlóan rájuk is jellemző a frontális ábrázolásmód. Általában ezek a szobrok életnagyságúak vagy kisebbek voltak.

Festészet

A megmaradt emlékek közül a legjelentősebb alkotások a festett vázák. A homéroszi korban a geometrikus díszítésű vázák terjedtek el, az archaikus korban viszont a görög élet és mitológia érdekes jeleneteit mutatják be. Az ún. feketealakos vázák a Kr.e. VII. században, az ún. vörösalakos vázák pedig Kr.e. VI-V . században jellemzőek. A szobrokat gyakran festették, de pontos kinézetük vitatott, hiszen kevés festett lelet maradt fenn.

További érdekes ötletek

• Gyakorlati feladat: Készíts agyagból egy kisebb tálat és tervezz meg egy vörös vagy fekete alakos témát. Választhatsz saját kedvenc mesédből vagy mindennapi családi életedből egy jellemző eseményt is, de ha nem megy a rajzolás, akkor egy geometrikus minta is tökéletesen megteszi. Fesd ki speciális agyagfestékkel vagy ha ilyen nem elérhető számodra, akkor acryl-festékkel.
• Tudásbázis 

Farkas Judit cikke