Izgalmas műfaj a nyilvános próba: ott vannak a színészek, ott van a közönség, ott van a rendező is, csak éppen úgy, mintha egy éppen épülő háznak (kastélynak? templomnak?) szerkezeti elemei lennének, amelyek már illeszkednek valahogy egymáshoz, de azért még közel sincsen kész az egész. A metaforánál maradva: egy ilyen nyilvános próba nem is annyira az egész szerkezetről, mint inkább csak egy-egy illesztésről, elmés megoldásról, szín- és anyagválasztásról szól – jóllehet végeredményben az egésszel való összefüggésben. Készül a Hamlet, a budapesti Örkény István Színház legújabb bemutatója.
A Hamlet/egy Hamlet
Hamlet-előadást készíteni voltaképpen egyszerre egyszerű és nehéz feladat. Egyszerű, mert – ahogy Mácsai Pál, a színház igazgatója a próba eleji köszöntőjében mondta – nem kell hozzá más, mint egy Hamlet, néhány másik karakter, például tragikusak és bohócok, kell még néhány kellék, és végül egy rendezői vízió az egészről és lelkesedés. Ha mindez megvan, csak össze kell rakni az elemeket, és kész. Csakhogy a világ leghíresebb darabjáról van szó, amelyet megszámlálhatatlanul sokszor adtak elő, amelyek közül nagyon sok fantasztikus előadás is kikristályosodott – ilyen közegben, ilyen hagyományok közepette kellene valami újat és különlegeset mutatni ezzel az előadással, ami a Hamlet kell, hogy legyen, nem pedig egy Hamlet a Hamletek tengerében. Ez bizony nehéz feladat.
Közönséges próba
Hogy egy közönség látja a próbafolyamat egy darabkáját – nos, ez nem normális. A normális az, hogy elmegyünk a színházba, és megnézzük a megannyiszor elpróbált, kikristályosodott egyszeri műalkotást. Egy próbát látni kicsit olyan, mint titkon leskelődni, kukucskálni, hogy vajon mi van az ajtó mögött, a felszín alatt. Ez jó érzés, olyan fajta minibűn, amit mindenki szeret elkövetni. Ha pedig ehhez a minibűnhöz a kukucskálás tárgya, a színház is asszisztál – a leskelődést mintegy intézményesítve –, az egy olyan komplex élmény, amelyet nehéz is szavakba ölteni.
Pedig miért ne lehetne létjogosultsága a közönségnek a próbán? Közönség nélkül nincs színház. A próba talán nem a színház része? Nagyon is az, és kiváló alkalom arra, hogy meghívattasson egy közönség, hogy elvégezze azt a feladatot, amelyhez legjobban ért: reagáljon. Más az, ha a rendező és a színészek odaképzelik (például) a nevetést, és más az, ha a közönség spontán (például) elneveti magát a látottakon. A próba közönsége nevet (ez egy eléggé látványos reakció); de szabad-e nevetni egy tragédián? Sőt: kell! Shakespeare tragédiái szinte igénylik: a Hamletnek legalább annyira része a címszereplő vagy éppen a sírásók szóvirágai és -játékai, Polonius kisstílű fontoskodása, mint Ophelia (valódi) megőrülésének vagy Gertrud halálának tragédiája. Rendkívül összetett és soktényezős játék; mindebből a cikkíró által is látott darabka egyrészt az Egérfogó-jelenet előkészítésének egyik pillanata volt, melyben Polonius bemutatja Hamletnek a színészeket, másrészt az Egérfogó-jelenet következménye, amikor Gertrud Rosenkrantz és Guildenstern által hívatja fiát, hogy beszéljen vele. A híres metaszínház-jelenet, amely a próbafolyamatban – ahol a rendező hangsúlyosan a rendező, a színészek a színészek, a közönség pedig a közönség szerepét játssza – meta-metaszínházzá válik.
Lesz majd egy előadás…
Milyen is lesz ez a Hamlet, akit ezúttal Polgár Csaba formál meg? Dinamikus, fiatalos jelenség, wittenbergi (erasmusos?) bölcsész, aki a tettlegességig kontemplatív, elmélkedő, és akinek lendülete mozgásba hoz bárkit (bármily lassúmozgású is legyen), akivel érintkezésbe lép. A mindenkori még-már fiatal-felnőtt ő, aki a határmezsgyén ragadt, a dühe és a felelőssége hatalmas, de szeret játszani és beatboxozni (egyébként trombitálni is). Kicsit emlékeztet Nagy Zsolt krétakörös Hamletjére (a hamlet.ws című előadásból), de már a próbából kitűnik, hogy egészen más kanyarokkal teljesíti az Örkény társulata a darabot, mint amilyeneket korábban már láttunk. A kis darab darab, ami láthatóvá vált, nagyon ígéretes. Várjuk a bemutatót!
Shakespeare: Hamlet
Bemutató: 2014. március 21.
Rendező: Bagossy László
Fordította: Nádasdy Ádám
További érdekes oldalak:
Kerek Roland cikke