Mit szabad a szabad ég alatt
ár és ez rengeteg dolgot jelent. Mi most csak a legfontosabbakat soroljuk fel: utazás, strand, dinnye, fagyi, kertmozi. Aki sosem volt még kertmoziban, az még nem érezhette a nyár igazi ízét - hacsak nem éppen Ibizán sütette magát a napon helyette. A kertmozi jó buli. Eredetileg ugyan nem éppen bulizásra találták ki, hiszen régen még mindenki illedelmes és megfontolt volt. Ha pedig mégsem, akkor mások jól rászóltak. Szüleink például inkább romantikázni jártak ilyen helyekre, mert ugyebár a nyitott égbolt, a jó levegő és a sok csillag szükséges feltételei a romantikának.
Ma azonban nem kettesben, hanem nagyobb társasággal érdemes menni, valahogy öt és kilenc fő között a széksorok kíméletlen matematikája miatt. Nem szabad nagyon szétszóródni és két sor "mélységnél" és négy-öt szék "szélességnél" többet nem érdemes elfoglalni, hiszen mégiscsak az együttlét és élményeink megosztása a fontos. Másrészt viszont nyugodtan számíthatunk arra, hogy mások is jó barátaik társaságában érkeznek. A kertmoziban lehet poénkodni, kicsit hangoskodni és más hasonlókat tenni azért, mert ide eleve nyaralók járnak, akik eleve szeretnék jól érezni magukat. Nemcsak jó, hanem nagyon jó hangulatban szeretnék eltölteni az időt, mert vakáción vannak és elengednék magukat. És ha már volt a strand, a fagyi, a palacsinta és a dinnye, de még korán van a diszkóhoz, akkor jöhet a mozi!
Ez azonban nem egy egyszerű mozi - erre készülni kell egy keveset. Alapból fel kell fegyverkeznünk egy kis hideg ellen: nem árt egy pulóver, pokróc vagy pléd, aminek megvan a maga hangulata. Kényelmesen beburkolózva vackolhatjuk be magunkat, védekezve az esetlegesen felbukkanó szúnyogoktól is. Aztán még fel kell tankolni mindenféle kajával és piával, a pattogatott kukoricát viszont mindenki nyugodtan elfelejtheti, mert az nem illik ide. És végül, de nem utolsó sorban, nem árt néhány apró herkentyű a szórakozás fenntartása végett, mint például a vízipisztoly vagy a strandlabda. Ezekkel aztán visszafogottan kell bánnunk, mert idegeneket nem szokás csak úgy lefröcskölni és megdobálni. A barátok viszont mindezt a törődés és az odafigyelés jeleként fogják értékelni: éppúgy, mint az óvodában. Ha épp nincs nálunk semmi, akkor se bánkódjunk, hiszen mindig lesznek nálunk gyengébbek és kisebbek. Persze senkit nem akarunk semmilyen erőszakoskodásra bíztatni, csupán arra célzunk, hogy ha valamelyik rosszalkodó gyerek véletlenül minket spriccel le vagy dob fejen, akkor jogos felháborodásunkban muszáj lesz lépnünk és az előadás végén, ha már kijátszottuk magunkat, vissza lehet adni az elkobzott tárgyat. Csak jól nézzük meg az illetőket elkobzás előtt, hátha ott van a vízilabdás bátyjuk is.
Végül, de most már tényleg utoljára, nem árt figyelni arra sem, hogy milyen filmet választunk. Mert előfordul, hogy ellaposodik a társalgás vagy kezdjük unni a barátainkat és akkor jól jön, ha van valami, ami egy picit leköt minket.
Az ilyen film legyen mozgalmas, harsány, vicces, de azért néha verekedjenek benne, meg lövöldözzenek, mint például Jackie Chan örökbecsű alkotásaiban. A romantikus szerelmes filmeket messziről kerüljük, ha kertmoziba megyünk, csakúgy, mint Kevin Costner bármelyik munkáját, hiszen mégiscsak szórakozni akarunk, nem igaz?
Mellesleg valamikor Budapest is a kertmozik városa volt. Nem kevesebb, mint 6 ilyen műintézmény volt fellelhető, nevezetesen a Budai, a Városmajori, a Vörösmarty a Margitszigeten, a. Parkmozi Csepelen és egy a Petőfi Csarnokban. Csakhogy ezek többnyire igen előnyös helyekre épültek és korunk feszes telekárai mellett ma már senki sem engedheti meg magának egy olyan intézmény működtetését, amely az év háromnegyed részében zárva tart. Így aztán az amúgy is ramaty állapotban lévő mozik először csak állagromlásnak indultak, majd jól eladták őket és mindenféle modern dolgokat építettek a helyükre. Ahogy az már lenni szokott, sajna. Addig is, muszáj lesz valahová a Balaton mellé vagy más frekventált üdülőhelyre menni, ha kertmoziban akarunk rakoncátlankodni.
