József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Családja igen szegény volt, apja szappanfőző munkásként, anyja cselédként dolgozott. Két nővére volt: Jolán és Etel, akik anyja mellett meghatározói lehettek a költő életének, hiszen apja korán elhagyta családját. A rossz körülmények miatt a kisfiút és Etel nővérét anyjuk Öcsödre adta intézetbe. Ám a következő évek sem hoztak változást: hazatérésük után anyjuk meghalt, nővérük, Jolán pedig házasságai révén segítette két testvérét.
Az ekkor még iskolás József Attila hamar felismerte az irodalom szépségeit, megismerkedett Ady költészetével, és maga is verselni kezdett. Első költeménye a De szeretnék gazdag lenni 1916-ból, mely a 11 éves költőpalánta egyszerű vágyakozása a jobb körülmények iránt, ám a nyolcsoros vers nagyon pontosan fejezi ki ezt az egyszerű vágyat.
Mentora lett Makai Ödön, tulajdonképpeni sógora, aki bár tagadta a rokonságot, igyekezett megfelelően nevelni a két gyereket. Attilát papnövendéknek szánta, ám anyagi gondok miatt hamar hajósinasnak adta Attilát. Mivel azonban jó eszű, szorgalmas kisdiák volt, így a makói gimnáziumban folytathatta tanulmányait. Itt pártfogókra talált, például Juhász Gyula személyében, akik segítették versei megjelenését és szellemi fejlődését. Ennek köszönhette, hogy 1922-ben, mindössze 17 évesen megjelent első verseskötete, a Szépség koldusa. Bár jól tanult, állandóan dolgozott az iskola mellett, amitől lelki egészsége is csorbát szenvedett: többször próbált öngyilkosságot elkövetni.
Beiratkozott a Szegedi Tudományegyetemre, ahol megszületett egyik leghíresebb verse, a Tiszta szívvel, melyért eltanácsolták. Bécsbe, majd Párizsba ment, ahol bár nyomorúságos körülmények között, de folytatta tanulmányait a Sorbonne-on.
Egy rövid románc is beköszöntött életébe: majdnem feleségül vette Vágó Mártát, ám a frigy végül nem valósult meg. A csalódástól a politikába menekült, ám itt sem talált egyetértésre.
Néhány évig élettársi viszonyban élt Szántó Judittal, ám kapcsolatuk hamar véget ért.
A következő években számos verseskötet látott napvilágot: 1931-ben megjelent a Döntsd a tőkét, mely miatt beperelték a költőt szeméremsértés és izgatás vádjával. 1932-ben megjelent a Külvárosi éj, két évvel később a Medvetánc, 1936-ban pedig a Nagyon fáj című kötet. A Medvetánc ugyan kapott egy kisdíjat a Baumgarten Alapítványtól, ám a többit nem méltatta egy irodalmi kör vagy politikai mozgalom sem. József Attila versei méltatlan megítélésben részesültek.
Mivel nem keresett annyi pénzt verseivel, hogy eltartsa magát, így borzasztó szegénységben kellett tengődnie. Ugyanakkor szervezetét fiatalkorában nagyon súlyosan megterhelték az alantas fizikai munkák, melyekből családja megélhetését biztosította, így nagyon nehezen talált volna más jövedelemforrást. Gyomorpanaszai és neurotikus személyisége a pennához kötötte.
Bár sokáig töretlenül hitt a marxista-leninista eszmerendszerben, a freudi hatások és más filozófiai irányok egyre távolabb sodorták korábbi hitvallásától. Bírálni kezdte a bolsevizmust, ami miatt újra szembekerült korának vezetőivel. Ugyanígy sodródott el a népi írók mozgalmától. Illyés Gyula, akivel korábban jó viszonyt ápolt, hosszú időre eltávolodott a költőtől. Pedig Illyés támogatta József Attilát és többször biztatta, hogy jelentesse meg verseit a Válaszban. A költő az Ignotus Pál védnökségében álló Szép Szóban publikált, ami sajnos harcban állt a Válasszal. Ám itteni munkája sem tarthatott soká: szervezete állapota miatt szanatóriumi kezelésre volt szüksége. Ennek ellenére megtarthatta állását, sőt, a Szép Szó nagyon erősen támogatta és méltatta munkásságát.
A rossz közérzet, a gyomorpanaszok és a megromlott állapot miatt teljes kivizsgálásra került sor, melynek révén kiderült, hogy a költő súlyos betegségben, borderline személyiségzavarban szenved. Gyömrői Edit vette kezelésbe József Attilát, aki beleszeretett orvosába. Ez az érzés ihlette a Nagyon fáj verseit. A plátói szerelem révén József Attila egy alkalommal késsel támadt az orvosnő véleményére, ami véget vetett a kezelésnek és a további találkozás lehetőségének. Későbbi szerelme is egy pszichológus volt. Kozmutza Flóra ugyan viszonozta az érzelmeket, ám a betegség és a körülmények ezt a szerelmet sem engedték beteljesedni.
Hosszú szanatóriumi kezelés után végül visszatért elvált és megözvegyült testvéreihez Balatonszárszóra. Ekkor költöztek abba az épületbe, mely a mai József Attila Múzeumnak ad otthont. Bár több barátja, közöttük Flóra is meglátogatta, mégis búcsúlevelekea. Sokan vitatják, hogy vajon öngyilkos lett-e, vagy csak egy szerencsétlen baleset áldozata, ám a búcsúlevelek, a neurotikus hajlam, a betegség következtébet írt december 3-án. Este elindult sétálni, ahová nővérei a gyerekekkel való teendők miatt nem kísérhették el. József Attilát ekkor érte a halál. Egy tehervonat halálra gázoltn nem mindig tiszta elme és az a borzasztóan nehéz, hányattatott és igen nehéz életút, mely rövid, alig 32 éves életútját jellemezte, valószínűsíti, hogy a költő önszántából vetett véget életének.
Halálát követően gyorsan igen népszerű költővé vált. A szocialista időszakban korai versei miatt megpróbálták kisajátítani és a kommunizmus meg nem értett élharcosává tenni, bár későbbi munkáiban egyértelműen bírálta és megtagadta korábbi nézeteit. Mai szemmel inkább a szociál-liberalizmus irányába haladt továbblépve a kommunista ideán.
József Attila mára hazánk egyik legnépszerűbb és legfontosabb költője lett. Becsüljük meg jobban munkáját, mint ahogyan azt saját kora tette!
