Kamenyeczky István, a végtelen életláncolat szobrásza
2016/08/03 22:38
874 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

„A művészetet nem lehet tanulni – vallotta –, az vagy van, vagy nincs.” És valóban, a kőfaragóműhely munkása tehetsége révén emelkedett föl elismert művésszé.

01_a_kofarago_tanulo A kőfaragó tanuló

02_onarckep_1978 Önarckép – 1978

Kunágotán született 1921. augusztus 2-án. Dohánykertész édesapját korán elveszítette, őt és két testvérét – öccsét és húgát – mosónő édesanyja és nagyanyja nevelte. Előbb Battonyára költöztek, majd miként leánytestvére, ő is Makóra került. Stenger István makói kőfaragómester felfigyelt a nehéz körülmények között élő fiúra, és elhatározta, hogy megismerteti vele mesterségét, és talán szakmát, kenyeret ad kezébe. A munkáját jól értő kisiparos igen tehetségesnek tartotta tanulóját, szívesen sajátíttatta el vele a betűvésést. Hagyta, hogy napi munkája mellett olykor agyagfigurákat mintázzon. Karácsonyra hosszú télikabáttal lepte meg. Az ipariskola tanára, Loós János annyira értékelte tanítványa képességét, művészi hajlamát, hogy sokszor mentesítette a tanterv elméleti órái alól, s ezalatt a szertárban külön szakmai feladatokban gyakorolhatta magát. Így készült el a tanára irányításával az első – kifogástalanul sikerült – vizsgadarab, a kis minta-síremlék, amelynek fehér márványtömbjét főnöke biztosította. Ács Ferenc kolozsvári festőművésznek a makói kaszinóban 1943-ban rendezett kiállításán két szobrát (Ady halotti maszkjának mását és Bécsy Bertalan polgármester portréját) kiállította.

03_haydn Haydn

A rendkívül érzékeny ifjú egy lelki konfliktus hatására öngyilkosságot kísérelt meg. Végül is Szegeden, Fábián Lajos kőfaragómesternél szabadult föl kiváló minősítéssel, ahol inasként, majd segédként dolgozott.

1948-ig jobbára Makón élt. Az ipariskolában Loós János kerámiaműhelyt létesített, az égetőkemencét Kamenyeczky István készítette. Megalakították a LoNKa nevezetű kerámia üzemet, ez a rövidítés a társulásban résztvevő Loós igazgató, Nagy Gyula szobrász és Kamenyeczky neveinek betűiből állt össze. A Stenger családnál bemutatóra hagyott – a fenti márkajellel ellátott – barna mázas kávékiöntő igényes iparművészeti termék. Nyilván korongozáshoz értő fazekast is alkalmaztak, de a műhelymunka Kamenyeczkyre nehezedett. Loós igazgatót Veszprémbe helyezték, ezért a vállalkozás 1948-ban megszűnt. Kamenyeczky pedig ekkor Pestre költözött, ahol szakmájában helyezkedett el, és esti tagozaton, valamint magánúton végezte a gimnáziumot. 1951-ben sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, azonban az első év végén éppen mintázásból utasították el. (Ehhez hozzájárult tanárával szembeni bíráló magatartása, személyes összeütközése is.)

04_eskuvo Esküvő

Zongoraművész barátja, Szendrei Imre révén fölfedezték, hogy jó énekhangja van, amit Fischer Anni is megerősített. Ettől kezdve munkavégzése mellett operaéneklést tanult Molnár Imre magántanárnál, aki eredményesen fejlesztette magas tenorját. 1954-ben tett érettségi vizsgát. Vésnökként, kőfaragóként dolgozott magáncégeknél és állami vállalatoknál. A budai Mátyás templom restaurálásánál a norma háromszorosát volt képes teljesíteni, ezért a szakszervezet felelősségre vonta.

Itt és így érte az 1956-os forradalom. Részt vett a fegyveres harcokban, ezért 1956. november 10-én Andaunál átlépte az osztrák határt, Ausztriában telepedett le. Tíz évig Lilienfeldeegyik kolostorában kő- és fafaragó restaurátorként dolgozott. 1957–1961-ben a bécsi Akademie der Bildend Künste hallgatója. Mestere Andre professzor volt. Művészi szimpóziumokon vett részt (1969. Lindabrunn, 1970. Mauthausen, 1976. Bécs, 1985. Jugoszlávia: Portorozs). Műveit egyéni és csoportos kiállításokon Ausztriában és Európa nagyvárosaiban mutatták be. Hazánkban 1976-ban a kismartoni Eszterházy Kastély galériájában, 1982-ben a Műcsarnok termeiben csoportos kiállításon szerepelt, 1987-ben a Budapest Galériában rendezték meg egyéni tárlatát. Tagja volt a bécsi Művészeti Egyesületnek és a Szecessziónak. Szobrai főleg magántulajdonba kerültek, de többet köztereken állítottak föl, így Triesztben, Bécsben a Városi Parkban (Bruckner-emlékmű), díszkút Perchtoldsdorf kulturcentruma előtt, Kalenbergdorfban, Wohnhausanlagen terén. 1993-ban agyvérzés érte, ettől kezdve tolókocsival közlekedett. Betegen is Makóra vágyott, kőfaragó barátját, Gajdos Dezsőt megbízta házvásárlással. Ez a terve már nem valósult meg, rövid betegség után 2000. augusztus 4-én elhunyt, a stammersdorfi temetőben pihen. (Felesége, leánya és nevelt fia gyászolta.)

Mint őstehetség Makón vált szobrásszá.  Ecsődi Ákos 1948-ban írt tanulmányában – Molnár C. Pál és a helybeli befutott művészek mellett – összegezte az ő munkásságát is: „Kamenyeczky Istvánt tehetsége emelte ki a kőfaragó műhelyből, ahol mint egyszerű munkás dolgozott kezdetben. A fejlődés szükségszerű állomásán, a természet-megfigyelésen keresztül rövidesen eljutott a kifejezés személyes, összegző módjáig. Formák leegyszerűsítése, ékítményessé tétele, a kisebb méreteken is átsugárzó, nagyra kívánkozó erő, dekoratív monumentális szobrászatunk reménységét jelöli a fiatal művészben.” Oroszlán, Loós János arcképe és Madonna gipszszobrának fényképét közzé is tette.

05_a_szent_kapu A szent kapu

Makó főterén az 1942-ben Loós János tervei alapján felállított országzászló homlokfalán elhelyezett magyar címert és Makó címerét (utóbbi Vida Sándor gyűjteményébe került) Kamenyeczky faragta márványba. Általa megformált márványtábla ékesítette az 1948-ban felavatott Hosszú utcai „cigánykutat” és a Gyóni Géza utcai Táncsics népfürdő homlokzatát. Makói alkotásai megsemmisültek.

Gazdag szobrászi munkásságából világhírű lett a mauthauseni szimpozion alkalmából 1970-ben faragott Áldozati kő című munkája. Ez a gránitból való, 540 cm magas, tíz tonnás alkotása mintegy két évtized múltán, a vasfüggöny leomlását követően a szabadság világítótornya lett. Dr. Alois Mock osztrák és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter 1991. augusztus 24-én Nickelsdorf–Hegyeshalom határnál a 10. számú Bundesstrasse mellett avatta fel Kamenyeczky István Áldozati kő című emlékművét, amelynek végein faragott jelkép, a bilincs emlékeztet a rabság évtizedeire.

06_aldozati_ko_avatasa Áldozati kő avatása Nickelsdorf–Hegyeshalom. 1991; Dr. Alois Mock, Kamenyeczky és Jeszenszky Géza

07_az_orszagzaszlo_mellvedje Az országzászló mellvédje címerekkel

Kamenyeczky szerint a szobrászi munka három alapeleme: az erő, a jellem és a formaszintézis. Ha e három összetevőből csak egy is hiányzik, akkor az halott műalkotás. Művészetének éltető forrása a népművészet, az elvont mitikus valóság, amit gyermekkorában szívott magába. Művészete ebből az őserőből táplálkozott egész életében. A megvalósítás során a magával vitt tapasztalatokat tudatosan használta föl; álmodozott és szemlélődött, magába szívta azt, amit vízen, földön, levegőben észlelt. Mindezt zárt, organikus egységként igyekezett kihozni a kőből, lelket lehelve az anyagba. A marosi táj szellemi világából erőt merítve fejlesztette ki egyéni stílusát. Mindez egyre inkább megtisztulva, minden sallangtól mentesen, a figuráció és absztrakció közötti feszültségben mutatkozik meg az alkotó által hangsúlyozott konvex-konkáv szerkezeti elemek összhatásában. Formái az életet jelképezik, az emberi ornamentikát, dinamikus organizmust, a két pólus összefonódását, harmonikus egyesülésüket, mint egy végtelen életláncolatot. Kamenyeczky művészetének lényegét ezek összjátéka, valamint az érzékelhető és az érzékelhetőn túli és közötti keleties hullámzás adja. A művész hidat ver a körülhatárolt és a határtalan, a kezdet és a vég, a rovátkák és a dudorok között. Ezzel képes érzékeltetni a determinált végességet és a meghatározhatatlan végtelenséget.

Egyéni kiállításai

1971 Bécs, Nemzet Diákotthon
London, Clytie Jessop Gallery 271 King’s rd.
1974 Innsbruck, Galerie Centrum 107
1975 Bécs város Központi Takarékpénztára
1976 Böbingen, Galerie am Marktplatz
1977 München
1978 Oberwart (Burgenland) Kontaktzentrum
1982 Wiener Secession
1986 Isola Hospital, Jugoszlávia
1987 Budapest Galéria

Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk