Tér és idő
A barokk egyetemes igénnyel föllépő európai művészettörténeti korszak és stílusirányzat. A XVI. század legvégétől a XVIII. század közepéig tartó időszak a barokk fénykora, de nyilván jelentős eltérés figyelhető meg elterjedésében Európa különböző térségeiben, sőt sajátos változatai alakultak ki a latin-amerikai spanyol és portugál gyarmatokon. Kezdetét több történelmi eseményhez is köthetjük, ami egyben magyarázatot ad a barokk különböző irányzatainak a megszületésére is. A katolikus irányzat mindenképpen a jezsuita rend törekvéseiből (1540), a tridenti zsinaton (1545-1563) megszületett irányelvekből vezeti le alaptanait, a protestánsok inkább a németalföldi forradalomhoz (1566-1609) kapcsolják a születését. Fontos inspiráló tényező lehetett még a török birodalom terjeszkedésének megállítása mind szárazföldön (drinápolyi béke - 1568), mind tengeren (Lepantó - 1571).
Az eddigiekből már kiderült, hogy a barokk egyik vonulata főként a katolikus területeken terjedt el, főúri vagy katolikus barokknak nevezi a szakirodalom. Az abszolút monarchiákban bontakozott ki teljes egészében. Franciaországban, Spanyolországban vagy épp a Habsburg Birodalomban találkozunk kiemelkedő alkotásokkal. A politikai alap tehát a pápai hatalommal szövetségben működő katolikus, abszolút királyi hatalom, az ideológiai pedig a jezsuiták által irányított, a reformáció visszaszorítására, és az újonnan megszerzett gyarmati területek lakosságának megtérítésére létrejövő ellenreformáció.
A barokknak azonban létezik egy ún. protestáns vagy polgári változata is, amire polgári értékrend népszerűsítése mellett jellemző a vallási elmélyülés, sőt megjelennek különböző protestáns szekták is. (Ilyennek tekintették például a kortársak az anabaptistákat.)
Az elnevezés eredete
Az elnevezés eredete mai napig vitatott. A legáltalánosabb felfogás szerint az olasz barocco szóból ered és nyakatekert gondolkodásra utal, arra a túlbonyolított motívumrendszerre, ami bizonyos barokk irányzatok legfőbb jellemzője. A másik felfogás a portugál barucca szóból származtatja a kifejezést, ennek jelentése szabálytalan alakú igazgyöngy. Egy biztos, bármelyik eredetet is fogadjuk el, már a kortársak szabálytalan, szokatlan, érthetetlen, sőt értelmetlen jelentésben használták, legjobban talán a bizarr szóval lehet visszaadni a tartalmát. A klasszicizmus kezdte el használni az őt megelőző korstílus leírására, ezzel is kifejezve elzárkózását a barokk művészet eszközeitől, legfőbb stílusjegyeitől.
Barokk korszakai illetve irányzatai
A két alapvető irányzatról – katolikus és protestáns – már esett szó, ezért ebben az egységben inkább a az időbeli szakaszolásról lesz szó. El szoktak különíteni kora, érett és kései barokkot. A korai a manierizmussal határos időszak, az érett, a barokk legtipikusabb jellemzőit megmutató korszak meghatározó alkotásairól lesz szó a harmadik részben. A kései szakasz katolikus és francia változata a rokokó, egy zsúfolt, gyakran erotikus töltetű, rendkívül dekoratív, mégis játékos stílus, ami arról a kagylódíszről kapta a nevét, ami a leggyakoribb díszítőeleme. A protestáns barokk kései változata a copf stílust másképp aminek legfőbb jegyei a nyugalom, az egyszerű, áttekinthető hatáselemek. Nevét a legfőbb díszítőelemként használt parókára emlékeztető fűzésdíszről kapta.
Legfőbb jellemzők
A katolikus irányzatban a heves érzelmek, a teatralitás, a misztikum, a titokzatosság együtt jelennek meg a monumentalitással, s mindez az állam és/vagy az egyház propagandisztikus céljait vagyis a meggyőzést szolgálja. A látványosság, a pompa, a bonyolult, díszes formák célja minden esetben az elkápráztatás, ami azt jelenti, hogy a barokk egyértelműen szakít a reneszánsz humanista felfogásával. Nem az embert állítja a középpontba, hanem a Teremtő Istent. Nem megértetni akar, hanem megdöbbenteni. Nem az észre hat, hanem az érzékekre.
A monumentalitás erejét növeli a barokkban megjelenő dinamika, ami részben a mozgásból, részben az erős kontrasztokból származik. Az ekkoriban kedvelt patetizmus kiegészült a heroizmus hirdetésével, a nagy léptékű keresztény hősök a barokk ideáljai.
A protestáns barokk viszont – a vallási alapoknak megfelelően – a fokozott valósághűségen, a legapróbb részletekig való kidolgozottságon, a mindennapi élethelyzetek bemutatásán alapul.
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis - A barokk - bevezetés
Farkas Judit cikke