Bebörtönzésekor ingatlanainak értéke mintegy húszezer forint volt, ez a rabsága idején részére tett költségek miatt teljesen elenyészett. Anyja nem adott neki mást, csak az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot és egy csekély szőlőt.
Maris nevű szobalányuknak esett meg rajta a szíve – a kárhoztatott viszony viszonylag hosszú ideig tartott, pedig a leány szűz maradt – orvosi vizsgálatot kért a rokonság.
1804. november 16-án házasságot kötött a nála 20 évvel fiatalabb Sophie-val, gróf Török Zsófiával. Ezt követően Kázmérban és Érsemlyénben laknak.
KIS JÁNOSNAK Kázmér, 1a Jan. 1805.
„Én a házasélet boldogságait magasztaltam. - Rendes, monda Sophie, hogy te, édes barátom, mindég ebből a tónusból szólasz; s én néked azt jövendölöm, hogy te ezeket az örömöket soha kóstolni nem fogod. S miért nem? kérdém megütközve. - Azt én nem tudom; de látod, nékem úgy tetszik, hogy te valamely leánynak vagy özvegynek házassági jelentést tenni nem is mernél. - Azt gondolám magamban, meglátod, ha a bátyád hazajő s mosolyogtam. - Pepi másnap délig - másnap estig sem jött, s én erősen állék végzésem mellett, nem szólani Sophienak, míg Pepivel nem végzek. Azonban 25dben estve magam maradván Sophieval, egyszer csak azon veszem észre magam, midőn a declaratiónak közepette vagyok. Kedves leány! mondám, te engem ismérsz minden részeiben szívemnek: ismered fekvésemet; ismered azokat, akikkel a természet öszveszőtt és akik, mint tudod, életemet kegyetlenűl keserítik; mondd el, reá bírhatnád-e magadat, hogy enyém légy s engem a sírig elkísérj? - „Kazinczy! micsoda neme ez a tréfának?” - Nem, kedves leány, én nem űzök játékot; azért jöttem egyedűl; szólj, remélhetek-e? - „Tehát úgy fognád tenni a házassági jelentést?” - Nem, édes Sophie! te tudod, hogy sok esztendők olta te vagy szemeimben az első személy. Sokáig küzdöttem; nem reménylek semmit; de mondd ki, hogy meg legyek nyugtatva. - Sophie ekkor vette észre, hogy majd csupa tűz a képem, majd fagyos, mint a hó. - „Nem, Ferenc, ezt én nem vártam. Látom, hogy nem játék, amit előmbe adsz: de hiszen mi úgy néztük egymást, mint testvérek, soha sem is álmodtunk erről.” - Az én főm szédelgett, s Sophie érzette, hogy nyugodalomra vagyon szüksége, s elment.
Und wo werden wir wohnen? kérdé, midőn kis idő múlva visszajött. - Az angyali lélek! Ez vala tehát a felelet kérdésemre. - Barátom, úgymond, én az anyámmal szólottam. Örömmel fogad el; s míg Susinak vittem a hírt, béjelentett az atyámnál, s neked íme ezt ízeni: ő sokkal inkább barátja Ferencnek, minthogy vele a közönséges úton járjon; a ceremoniel azt kívánná, hogy te szólj az atyámmal, de az atyám azt meg nem engedi; ő szól veled. - Vendégek voltak a háznál. Ott maradtak másnap is. Aug. 27dikén végre a gróf szólott s Sophie a hűség zálogát ujjomra voná.
Elvégeztük, hogy egyikünk a másikra semmit ne költsön; készüljön kiki amint tetszik, s Sophie megígérte önmagától, hogy azt az egypár ezret, amit az atyja néki kikészítésűl ád, reszkető tűre s csillogó kövekre nem vesztegeti. Én, úgymond, mindég úgy leszek öltözve, mint eddig, csínosan, az új ízlet szerint, de mindég gazdálkodó móddal; ruhám annyi van, hogy újakat éppen nincs szükségem varratni: de ehelyett azt kívánom, hogy te jelenj meg előttem mindég ízletesen. Várj csak, várj, én még megifjítalak, én törlöm le szenvedéseid könnyhúllatásait.
November 11dikén, midőn az oltárhoz kellé lépni, el nem fogadta vezetője karját. Kazinczy, nun komme! monda s kézen fogva mentünk a pap elibe, s kezünk a stóla által öszvekötve, öszveszorúlt. Ő fejér atlaszban, kövek nélkül, de gazdag brabanciai csipkékkel, haja fekete fürtjeiben, s a rozmarint csak kezébe fogván, én egy vasszín selyemmel tűzött posztó magyar ruhában; s oh miért nem festhetem le neked azt a hangot, midőn nevét mondta ki: Török Sophie, és ezt: Szeretem! - Ezt a szót francia modulatióval mondta, nem úgy, mint Debrecenben mondanák, s meg van kötve a kötés, a szerelem legszebb kötése örökre és megmásolhatatlanúl.
Németben mi még most is Sie-nek szólítjuk egymást, nem mindég ugyan, de többnyire; nem hiú affektációból, hanem hogy magunkat emlékeztessük, hogy egymást becsűlnünk kell. Így megy a titulázás valamíg a nap a firmamentumon van: de ha onnan leszállott, a biztosabb Du áll elő, és rendes, Sophie akkor velem mindég magyarúl szól. S azt magától cselekszi, nem az én kérésemre.
Előtted, édes barátom, ismeretesek a házassági élet boldogságai. Ismered, mely gyönyörűség van abban, midőn az én Sophiem ölembe űl, nyakamat általfogja, és házi gondjainkat forgatjuk. Vagy midőn ő még alszik, és én az ő lassú pihegését fülelem. S midőn végre hosszan vont ébredést lihegéséből veszem észre, hogy álma eltűnt, de én még meg nem mozdulok, hogy ha ismét el akar aludni, álma visszatérhessen; ő pedig, az angyal! a legszebb, leglágyabb, legfejérebb kezet, mely valaha az isteni kéz által teremtetett, felém nyújtja s rám lassan leteszi, hogy lássa, ha alszom-e? Ah, barátom, érzette-e az ily tiszta örömöket az, aki csak a Volgivaga Vénust tisztelte?
S az én Sophiem - ha meg nem csalnak az apparentiák - anya! Ő az én szerencsém palladiuma, ő az angyala életemnek, ő a bére hosszas szenvedéseimnek, s karjai közt minden öröm valóságos könyörgés a Gondviseléshez, aki bennünket homályos útakon vezet paradicsomába.”
A családfő komoly anyagi gondokkal küzdött: fogsága után az őt terhelő számlákat kellett tisztáznia, később gyermekeit (hét született: Lajos, Eugénia, Thália, Ifigenia, Emil, Bálint, Antonin) kellett nevelnie. 1806-ban rákényszerült, hogy könyvtárát kétezer forintért eladja a Sárospataki Református Kollégiumnak. Apósa halála (1810) után a neje örökségét lefoglaló sógora ellen indított – számára kedvezően eldöntött, de haláláig végre nem hajtott – per költségeit is fizetnie kellett. Anyja halála (1812.11.12.) után a testvéreivel való osztozkodás során csak jelentéktelen birtokrészeket kapott, ezeken kénytelen volt egymás után túladni.
dr. Árpás Károly
középiskolai tanár
Deák Ferenc Gimnázium, Szeged
a Madách Irodalmi Társaság tagja
