Könyv a könyvben
2014/04/03 12:24
2080 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Van úgy, hogy egy könyvben említést tesznek egy másik könyvről. Sokféle hatása és funkciója lehet ennek a különleges utalástípusnak.

A szövegköztiségnek egy egészen különleges válfaját képviselik azok az irodalmi művek, amelyek más irodalmi művekben jelennek meg: könyvek könyvekben. Milyen hatásuk van ezeknek a rendkívül direkt utalásoknak? Lássunk erre néhány példát.

Megtérés és önmagyarázat

Az első egy klasszikus szöveghely, amelyet talán sokan ismerünk. Szent Ágoston Vallomások (397-400) című hagyományteremtő művében, pontosabban annak a híres kerti jelenetében az elbeszélő egy isteni sugallatra (illetve egy isteni jelnek értelmezett gyermekdal hatására) felüti az Újszövetséget, és az olvasott részlet hatására betetőződik megtérésének folyamata. A Biblia ebben az esetben iránymutatásként, örök vonatkozási pontként szerepel. És ha már a Bibliánál tartunk, gondolkodjunk el egy kicsit egyik jellemző megnevezésén: a Könyvek könyve. A tőszóismétlésen alapuló név egyrészt jelentheti azt, hogy ’a könyvek közül a legfontosabb’, de azt is, hogy ’könyveket tartalmazó könyv’. Ez utóbbi értelmezés hűen tükrözi a Biblia alapvető jellegzetességét, tudniillik azt, hogy az egyes részei keresztül-kasul hivatkozzák egymást; az evangéliumokban például megidéződnek a prófétai könyvek, a Genezisben pedig az evangéliumokra történik utalás. Ezeknek a hivatkozásoknak, utalásoknak a funkciója az igazolás, az isteni terv megvalósulásának bizonyítéka; többek között ezért is mondhatjuk azt, hogy a Biblia önmagát magyarázza. „A művészet nagy kódja” a cikk további részeiben is szerephez jut majd.

konyv-a-konyvben-horizontal

Kutya a Paradicsomban, bűn az ártatlanságban

Azonban más funkciója is lehet könyvek könyvbéli megidézésének. Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége (1992) című regényében a főhősnőről írja, hogy „Vaskos könyv volt a kezében, Tolsztoj Anna Karinaná-ja.” Hogyan értékelhető ez a cselekményelem? Egyfajta tiszteletadás a nagy orosz szerzőnek? Elgondolkodtató az is, hogy a későbbiekben a főhős és a főhősnő Kareninnek nevezik el a kutyájukat, ami már csak azért sem értékelhető az orosz nagyregény egyik kulcsfigurája lealacsonyításának, mert az állatot rendkívül bensőséges kapcsolat fűzi hozzájuk. Sőt Kareninre alapozva vezet fel Kundera költői gondolatát, hogy az ember azért vonzódik a kutyához, mert a kutya (ahogy az állatok általában) nem részese az eredendő bűnnek, ezért soha nem is űzetett ki a Paradicsomból.

Ugyanebben a könyvben (Kunderáéban) Szophoklész Oidipuszának van kiemelkedő szerepe; Tomáš doktor cikkében e mítosz köré építi a bűnösségről, tudatlanságról és ártatlanságról való gondolatait, melyeket a rendszer elleni tiltakozásként foglal írásba – aminek megtorlásaként elveszíti sebészi állását és ablakmosóként kényszerül dolgozni. Bűnös gondolatok az ártatlanságról.

A valóságban megjelenő fikció

A fikció és a valóság rendkívül izgalmas játékát valósítja meg J. K. Rowling, amikor a Harry Potterben (1997-2007) olyan tankönyveket szerepeltet név szerint, mint A kviddics évszázadai vagy a Legendás állatok és megfigyelésük. Ezek a regény fikciójában létező művek később a valóságos világban is megjelentek (természetesen Rowling tollából) Göthe (angolul Newton ’Newt’) Salmander, illetve Tudor Hushpush (az eredetiben Kennilworthy Whisp) szerzőségével (mindkettő 2001-ben jelent meg).

Evokáció-allegóriák

Végül álljon itt két olyan példa, amelyben a megidézett mű szimbolikusan (vagy allegorikusan?) utal a cselekményre, illetve a főhősre. Az első Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma (1894) című műve, melyben a különc Pongrácz István gróf kertjében egyszer egy szép rózsa nő, és azt elküldi „a szépséges Motesiczky Erzsébetnek”. A kisasszony azonban egy csomagot küld vissza. „Egy könyv volt a csomagban, a Cervantes Don Quijote de la Manchája.” Motesiczky Erzsébet így üzente meg a grófnak, hogy elutasítja, és egyébként mi a véleménye róla (amely gesztus mindazonáltal dicséretreméltó irodalmi tájékozottságról is árulkodik: Pongrácz gróf valóban egy kései Don Quijote anakronisztikus életét éli).

A másik példa Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye (1966), melynek főhőse, Charlie egy különös kísérleten megy keresztül, értelmi fogyatékos személyből egy beavatkozásnak köszönhetően kiemelkedő intelligenciájú emberré válik, akinek aztán, miután elérte értelmi képességeinek zenitjét, szembesülnie kell azzal, hogy minden, ami történt vele, életének egy epizódja marad, és állapota újra hanyatlani kezd: „Különös érzés fölvenni egy könyvet, amelyet alig néhány hónappal ezelőtt olvasott és élvezete az ember, és fölfedezni, hogy nem emlékszik rá. Milyen csodálatosnak tartottam Miltont! Most, amikor kezembe vettem az Elveszett Paradicsomot, csak arra emlékeztem, hogy Ádámról és Éváról meg a tudás fájáról szól, de már semmit sem értettem belőle.” Charlie megtapasztalta tudás birtoklását, és egyszersmind az ennek köszönhető paradicsomi állapotot; ahogy azonban a Paradicsomban is addig maradhatott az ember, amíg nem evett a tudás tiltott gyümölcséből, úgy Charlie-nak is nagy árat kell fizetnie könnyen kapott képességeiért.

Sokféle motivációja lehet tehát egy könyv megemlítésének egy másik könyvben. Azonban abban hasonlítanak egymásra e példák, hogy mindegyikük tartalma vagy kontextusa nagy hatással volt a megidéző műre is.

További érdekes ötletek:

  • Az efféle kapcsolatok gyűjtése igen tanulságos foglalatosság lehet: rengeteget lehet belőle tanulni a művek párbeszédéről, az intertextualitásról. A Moly.hu-n külön kihívásként is szerepel olyan könyvek olvasása, amelyekben említést tesznek más szerzők műveire.

Kerek Roland cikke

Kapcsolódó linkek

Europeana Európa digitális archívuma
MANDA - Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapja Filmhírek, ajánlók, plakátok, fotók, programok, archívum.
Europeana tanár szemmel Ötletek az Europeana tartalmak felhasználásához

Tartalmak a Tudásbázisban

Irodalom 10. osztály Epika, líra és dráma a felvilágosodás korában
20. századi magyar írók Móra Ferenc, Illés Gyula, Márai Sándor...
A reneszánsz művészet Művészettörténet
Rajz és vizuális kultúra Képek tartalma és formanyelve

Csoportot ajánlunk