Könyvesboltba jó járni, mert sok jó könyvet lehet ott találni. Meg zenét, hangoskönyvet. Bort, olykor kávét is. Mert jó szaga van az új könyveknek. Mert szép színes stócokba vannak pakolva a könyvek. Motivációnk tehát sokféle lehet azon kívül, hogy egy-két konkrét kötetet keresünk. Sőt akármilyen céllal is lépünk be a boltba eredetileg, mindig fennáll annak a lehetősége, hogy spontán megtetszik valami, levesszük a polcról, és esetleg meg is vásároljuk. Mondjuk a borítója miatt.
Könyvmese
A könyvesboltok egy régi és még manapság is igen élénk vásárlói igény kielégítésére szolgálnak. Vagy talán mondjuk úgy: a könyvesbolt az a hely, ahol a könyvek azért versengenek, hogy megvegyék őket. Vannak komoly, magabiztos példányok, amelyek egyszerű, egyszínű, moderáltan díszített borítóval szállnak be a versenybe, mondván: a külcsínynél fontosabb a belbecs. Mások fennen hirdetik tartalmukat, és cím-, valamint szerzőbetűik szinte világítanak. Megint mások egész színpompás köntösükkel, esetleg alakjukkal, méretükkel, anyagukkal igyekeznek felhívni a potenciális vásárló figyelmét, hogy a tömegből ők legyenek a kiválasztottak.
Első benyomás
Mese ide, mese oda, olyan világban élünk, amikor a vizualitás fokozott jelentőségű mindenféle tartalommal kapcsolatban. Hiába ismerjük egy regény szerzőjét, tartalmát, a nyomtatott könyv kézbevételével a borítóval való szembesülés számít sokszor az első benyomás letéteményesének. Különösen igaz ez, ha ugyanaz a könyv alkalmasint két különböző kiadásban is megtalálható a boltban, boltokban. Természetesen a kötet ára is perdöntő lehet, de az, ahogy a leendő tulajdonunkat képező tárgy kinéz, megkerülhetetlen szempont. És itt most nem arra a bizarr igényre gondolunk, hogy mivel az új lakásunk berendezése sárgás-pirosas árnyalatú, kellene vennünk bele egy másfél méter sárga és piros könyvet, tartalomtól függetlenül. Még csak nem is arról van szó, hogy mindenkinek van egy checklistje könyvvásárlási szempontokkal, amelyen előkelő helyet foglal el a borító vizualitása. Lehet, hogy nem is gondolunk rá, mennyire hozzánő egy könyvről alkotott képünkhöz a borítója.
Egy sokkomponensű kép
A borítót a szerzőt, a címet, a kiadót ismertető szöveggel, az esetleges képekkel, mintázatokkal, háttérrel, díszítésekkel együtt egységesen szemléljük. Mint egy összetett képet, amelyhez kapcsolódik valamiféle esztétikai élmény, és amelyhez a szöveggel való megismerkedés során egyre komplexebb viszony fűz minket, olvasókat. A borító hovatovább belép az olvasatunkba is: egy regény esetében ha szereplőket, egy jellemző helyszínt, szimbolikus tárgyat látunk a könyv elején, az meghatározhatja, hogyan jelenítjük meg magunkban a szereplőket, helyszíneket, tárgyakat.
Kitüntetett figyelem
Persze az imént ábrázolt élmény alapfeltétele a térbeli kiterjedéssel rendelkező, kézbe vehető, lapozható, színes-szagos könyv, a Gutenberg-galaxis ikonikus tárgya. Ebookok esetében ez a fizikai élmény nem jön létre. Hogy egyáltalán szóba kerülhet ez az egyébként triviális hatás a borítót illetően, jelzi: valami változóban van. Az olvasás már nem kötődik olyan magától értetődően a könyvekhez, a nyomtatott szöveget tartalmazó papírhoz, mint nem is olyan régen. Tünetértékű, hogy a borítóra figyelünk; pontosabban: hogy ilyen módon figyelünk a borítóra.
Kerek Roland cikke
