Háttere és hatása

A XVII–XVIII. század fordulójának az angol nagyhatalmi politika teljes befolyása alatt élő Írországa, ahol az értelmiségi érvényesülés egyetlen útja az (angolszász) protestáns egyház szolgálata volt, összekapcsolódva a folyamatos tory-whig (leegyszerűsítve: konzervatív-liberális) csatározásokkal, együtt alakították a politikai ambiciókkal is bíró, majd egyházi karriert is befutó Swift politikai szemléletét, aki egyetlen eszközének a szatírát tekintette.

Daniel Defoe hatása nem kétséges, Swift fő műve, a Gulliver utazásai (1726) bizonyos fokig a Defoe-i kalandregény paródiájának is tekinthető. Az angol nyelvű szatirikus hagyományba szervesen illeszkedő Swift hatással volt az amerikai Herman Melville-re, illetve a későbbi híres ellenutópiák szerzőire, az angol írók közül George Orwell 1984 és Aldous Huxley Szép új világ című, a Gulliverhez hasonlóan maradandó regényeire.

Világa, jellegzetes témái és újításai

Szatirikus, maró gúnnyal dolgozó intellektuális humor hatja át minden irodalmi és publicisztikai művét, társadalomjobbító szándékkal vegyülve. Innovációjának tekinthető a szatirikus és parodisztikus hangvétel a politikai és gazdasági témájú értekezésekben is. Gunyoros politikai pamfletjeire a legismertebb példa a végső kétségbeesés szülte Egy szerény javaslat (1729), a kulturális hagyományok észszerű tiszteletéért száll síkra A könyvek csatája (1704), míg a Gulliver utazásai szatirikus regény a tökéletes társadalom elérhetetlenségéről és az emberi lealacsonyodás változatait megismerő hős önszemléletének alakulásáról.

Pályája

Swift Dublinban, majd Oxfordban végezte az egyetemet, az anglikán egyház lelkészeként Írországban helyezkedett el egy rövid időre, majd Londonba költözve egy befolyásos angol arisztokrata titkáraként alkotta meg első szatirikus prózai műveit, a Hordómesét és A könyvek csatáját (mindkettő csak 1704-ben jelent meg). Pártfogója halála után ismét hazaköltözött Írországba és újra lelkészi hivatalt vállalt.

Az Examiner című tory-párti hetilap szerkesztőjeként, egy ideig kiadójaként is dolgozott, Anna királynő haláláig (1714), amikortól a tory befolyással együtt az ő karrierje is lehanyatlott. Izgalmas, udavariatlan, különc ember volt, egyaránt írt esszéisztikus értekezéseket a kor égető gazdasági és szociális problémáiról ironikusan komoly és szatirikus hangvételben (amire az Egy szerény javaslat lehet példa) és azok paródiáit is. Gulliver utazásai című négykötetes regényével nemcsak a szatirikus regény angol hagyományát tökéletesítette, hanem lényegében az utópia és egyben az ellenutópia műfaji fejlődésének is meghatározó irányt adott.

Görbe tükör

Swift műveit és (akár ön-)paródiáit három alapvető modalitás hatja át.

A szatíra a hibákat erős kritikával, a leleplezés szándékával komikusan bemutató műfaj, az ókori költészetből ered (Menipposz, Horatius), a hangos, indulati töltésű ítélkezés nem idegen tőle, ezért gyakori elemei a torzítás, túlzás és a fantasztikum eszközei. Groteszkbe csap át, ha alantas elemeket a fenségessel vegyíti. Swift hatását e téren legszembetűnőbben Charles Dickens mutatja.

A parabola eredetileg példázat, valamilyen erkölcsi tanítás illusztrálására szolgáló történet. Stilisztikai értelemben egy másik történetre, helyzetre analogikusan (hasonlóság alapján) átvihető, átértelmezhető, aktualizálható történet.

Az ellenutópia (vagy disztópa) pedig az ideális államberendezkedéssel szemben a rossz, hibás vagy bűnös államformát mutatja be, és szembesíti a lehetséges jóval. Gyakran nagyítja fel a valóságos társadalmi visszásságokat, és közvetít rémlátomást az emberiség jövőjéről.

Mint Szerb Antal írja a Gulliverről világirodalomtörténetében:
„Gulliver embervoltunk rettentő kigúnyolása. Swift kiemeli magát az emberfajta közösségéből, hogy megmutassa az egész fajta eredendő és javíthatatlan gyengeségét, rosszaságát és ostobaságát. Iróniája elől nincs menekvés, … Olvasása közben az ember mélyen szégyelli magát.”

További érdekes oldalak:

Hegedüs Géza portréja Swiftről

Maráczi Géza cikke