1949. február 10-én született pedagógus családból (édesapja K. Zoltán a Klebelsberg Kunó Római Katolikus Polgári Fiúiskola igazgatója volt). Középiskoláit a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán végezte. Az Iparművészeti Főiskolán 1976-ban szerzett diplomát. Rendszeresen részt vett csoportos és egyéni kiállításokon. 1990-be egy évre Franciaországba ment, ebből tízéves kinn tartózkodás lett. Elismertségét mutatja, hogy a millennium alkalmából kiállítása nyílt Franciaországban, Londonban és Bécsben.

Eredetileg keramikusnak készült. Ebben az irányban kívánta az Iparművészeti Főiskolán folytatni tanulmányait, de egy furcsa félreértés folytán felvételi iratai elkeveredtek, és a textil szakra vették fel. Úgy gondolta, hogy az első év után átmegy a kerámiára, ám közben megszerette a gobelint, tehetsége végül itt bontakozott ki.

Lángoló fa című kárpitja előtt

A főiskolán megtanulta a hagyományos szövéstechnikát, a torontáli szövést, a perzsa szövést, a klasszikus francia gobelint. Diplomázása idejére esett a textilművészetben az új utak keresése. Kubinyi Anna a plasztika alkalmazásával új távlatokat nyitott a műfaj számára, ugyanis keramikus múltjának köszönhetően szívesen gondolkodott domborműves megoldásokban. Szakított az addigi síkábrázolással, létrehozta a plasztikus kárpitot. A síkformából a tér meghódítására vállalkozott. Ez nem jelentett hagyománytiprást, sokkal inkább a hagyományos műfaj megújulását eredményezte. Az addigi gobelinszövésből indult ki, de ennek síkjában vele egy időben szőtt, plasztikusan burjánzó domborműfelületet alakított ki. Kárpitjai kiléptek a kétdimenziós síkból és relief jellegűek lettek. A három dimenzió harmonikus egységben jelent meg. A relieftechnika fény-árnyék hatásával térélményt váltott ki. Technikája a textilrelief vagy textilplasztika. Személyéhez fűződő újításáról művészünk így nyilatkozott: „Kompozícióimban a relieftechnika alkalmazása azt jelentette, hogy a szőtt felületet megemeltem, dús plasztikával megmozgattam a harmadik dimenzió felé. Ezekkel a kétrétegű munkákkal, a dupla textilekkel dupla a munka is.”

Búzamező

Témaválasztásában művészetének kifogyhatatlan forrása a természet. Már műveinek címei is ezt tükrözik: Vulkán, Rétegződések, Gyökerek, Dombok, Dűnék, Szivárvány, Vízesés, Gyűrődés, Cseppkövek, Búzamező, Vízhullám. Ami számára fontos, az a természetben mind megtalálható: a gyökerek, a szárnyalás, a végtelen szabadság. Az emberábrázolást hiába keressük művészetében. A tájmotívum absztrahálásra ösztönzi. A látvány mögött munkálkodó természeti erőket idézi meg. „Régebbi munkáim nagy része – emlékezik – természeti ihletésű, a szépséget, az optimizmust, az erőt, a mozgás végtelen változatosságát igyekeztem velük kifejezni. Sokféle vizet szőttem, de a természet más szépségei is mindig csodálattal töltenek el.” Felfedezte, milyen óriási erők rejtőznek a természetben. Kompozícióiban a vulkán friss, eleven erő, ami a megkövesedett dolgokat szétveti, a gyökerek szétrepesztik a sziklát.

Vulkán

Ars poeticája: „Plasztikus textiljeim talán jobban kifejezik azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak, mint a természet ereje, örök megújulása, robbanás, gyűrődés, összefonódás, hullámzás. Témáim általában természeti jelenségek köré gyűlnek, oly természeti jelenségek köré, melyek számomra erős szimbolikus tartalommal bírnak. A szivárvány, a virág a napfényt feltételezi, az optimizmus, az öröm jelképe, a vízhullám az abszolút szabadságé, a cseppkő az évszázadokon át tartó, hosszú és folyamatos épülésé, a vulkán a kéreg alatt szunnyadó eleven őserő felülkerekedése. Ezek fontosak számomra a világból, ezt szeretném másoknak is továbbítani.” Amikor születőben van egy téma, rajzolgatni kezd, színekben csak azután gondolkodik. A kiérlelt kompozícióról színes grafikai terv készül. Ez a szövőszékre, a felvető-szálak mögé kerül támpontként. A munka érdemi része, a szövés gobelintechnikával indul. Amikor a szövés során rajzos elemekhez ér, a kompozíció íveit, vonalait segédanyagként használt kartonpapírból kivágja, és bedolgozza azokat a fölvetett szálakhoz. Ezután a kompozíció szerint folytatódik a sima szövés, majd elérve egy újabb rajzos-plasztikus elemet, ismét kartonbeszövés következik. Így minden együtt, egyszerre épül a felületen: az alap és a domborzat. Munkák sora készült ezzel a technikával (Kékmadár, Dombvidék, Sebzett madár, Páva). Külön virtus volt olyan felületgazdag munkákat létrehozni, amelyek finoman ívelő, könnyed vonalaikkal, kecses íveikkel, rajzi gazdagságukkal már-már a szecesszió szabadkézi rajzvilágát idézik emlékezetünkbe. E munkák színvilága igen redukált, általában három-négy színre épül. A felület fény-árnyék játékai gazdagítják az esztétikai hatást, a művek relief volta pedig a tér dimenziójába kapcsolja be e textileket.

Dombvidék

Egy-egy textilkárpit kivitelezése hosszú időt vesz igénybe. Nagyon erős belső indítékra, kitartásra, lelkierőre, megszállottságra van szükség, amely legyőzi a fizikai fáradtságot; hiszen a durva kender szövésekor tönkremegy a kéz, megfájdul a derék. Művészünk „gyorsan” dolgozik, két hónap alatt képes egy négyzetméternyi gobelint megszőni. De ehhez hozzájön az alkotói idő és a fonal előkészítése is.

A klasszikus francia gobelinnel való szakítás abban is megmutatkozik, hogy nemigen használ gyapjút és selymet, főleg kenderrel (vagyis spárgával) dolgozik. Ezt a művész maga fehéríti, finomítja, festi. Ezzel lehet bolyhos felületet, rusztikust vagy simát képezni. Megesik, hogy a rusztikus anyag mellé selyem társul. A selyem a sejtelmesség kifejezője lehet; a tünékeny szivárvány lágyan csillanó, testetlen anyagként, a cseppköveken harmatcseppként jelenik meg. A fémszál a fénytelen kender mellett erőteljes hangsúlyt, gyakran disszonanciát teremt.

Az ún. gyökeres korszakában a kendert eredeti kötegekben hagyta meg, és megfestett kenderrel körbetekerve egyre erősebb gyökereket, indákat hozott létre. Ennek a periódusnak alkotásai közé tartozik az Európa-fa és a Kötelék.

Későbbi alkotásai olykor szimbolikus jelentésűek, mint a Lángoló fa. Barcelonában Gaudinak a Sagrada Família templomában ismerkedett meg jelképes ciprusával és galambjaival. A ciprus az örökkévalóságot jelképezi, a galamb pedig a szeretetet, a hitet, a békét. Szövés közben úgy érezte, ezek az értékek ma már nagy veszélybe  kerültek, ezért meggyújtotta a fát. A galambok pedig elröpültek, mindössze egyetlen egy maradt, jelezvén, még lehet valami reményünk.

Lángoló fa

Az Ezeréves fa textilplasztikát az államalapítás ezredik évfordulójára készítette. A fa koronája a Kárpát-medence formáját mintázza, a Kárpát-medencéét, ahová a magyarok több mint ezer éve megérkeztek. Az évezredes fát a történelem viharai megtépázták, néhány ága elöregedett, esetleg elhalt, de az erős gyökerek táplálták tovább, és friss, új hajtásai nőttek és nőnek folyamatosan, amelyek a megcsonkított haza formáját rajzolják ki, hirdetvén, élünk a Kárpát-medencében.

Ezeréves fa

Nagy erejű falképe, a Maros-part a Hagymaház egyik falát ékesíti. A hatalmas méretű (520 × 210 cm), 1988–89-ben készült kép a folyó minden jelllegzetességét felvonultatja: a víz kék-zöld fodrait, a fák vízbe érő, onnan táplálkozó gyökereit, a part homokját, a vízparti növényzetet. A francia Menton város tárlatán is szerepelt, amelyet Martonyi János külügyminiszter ajánlott a résztvevők figyelmébe. Ifjúsága folyóival, a Marossal és a Tiszával mély emberi, művészi kapcsolatban áll.

Míg a relieftechnika a szőtt síkot megemelte, legújabb munkáiban viszont mélységet ad a felületnek, megnyitja, alátekintést enged. Két különálló felületet sző, a felső el-eltakarja az alsót, amely csak néha bukkan elő. A mélyből tör elő az eleven erő, a forró láva, növekvő gyökér (Kapcsolódás).

Maros-part

„Néhány évvel ezelőtt – emlékezik a művésznő – jelentős szemléletváltozáson mentem keresztül. Míg azelőtt az élet általános fogalmai, a természet csodálatos jelenségei, szimbólumai voltak munkáim témái, 2002-ben tett első erdélyi utam, az ott látott még élő hagyomány, történelmi hagyaték, ősi magyar motívumkincs, különösen a fantasztikus, kultikus, mitikus székely kapuk, meghatározó, nagy élményt jelentettek számomra." Erdélyi utazásai hatására ősi és népművészeti hagyatékunk motívumvilágát dolgozza föl. Fontos számára az identitás, az ősi örökség tisztelete és továbbvitele a modern művészetben. Bartók születésének 125. évfordulója során a világ sok helyszínén mutatta be Erdélyi sorozatát. Helsinki, Tallinn, London, Tokio galériáiban hívta föl a figyelmet globalizálódó világunkban a gyökerek, a „tiszta forrás” fontosságára.

Három székely kaput szőtt, egyenként közel három méter (!) magasságú (2002, 2006, 2008), s ezt a folyamatot és érdeklődést tetézte be In memoriam Körösi Csoma Sándor című 290×160 cm méretű kárpitjával, mely 2009-ben készült el, s melyet  első alkalommal – stílszerűen – Delhiben állított ki, s amely Magyarországon először  a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett jubileumi kiállításán került közönség elé.

Székely kapu

Kubinyi Anna sajátosan egyedi műfajt teremtett magának, a textildomborművet. Két felfogásfajta, a tértextil és a gobelin szellemes és organikus összekapcsolását valósította meg. A kender, ez a nehezen megmunkálható anyag szinte él a keze alatt. Természeti tárgyválasztásaival képes elvont fogalmakat ábrázolni: a kapcsolódást, a széthasadást, az áttűnést. Érzékeltetni tudja a fizikai erők működésének egyetemességét, drámai erejét, embertől való függetlenségét. Nem epikus, nem leíró-ábrázoló alkatú művész, szándéka a látvány mögött munkálkodó erők megidézése. Kárpitjai nem pusztán dekoratívak és látványszerűen szépek, de mélyenszántó gondolatok és érzések hordozói.

Egyéni kiállításai
1983 Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1985 József Attila Múzeum, Makó
1986 Fészek Művészklub, Budapest
1987 Műcsarnok, Budapest
1987 Művelődési Központ, Székesfehérvár
1988 Művelődési Központ, Várpalota
1989 Vörösmarty Színház Kiállítóterme, Székesfehérvár
1989 Marczibányi téri Művelődési Központ, Budapest
1990 Vigadó Galéria, Budapest
1990 Városi Galéria, Roquebrune (Franciaország)
1991 Aréna Galéria, Nizza (Franciaország)
1991 Gabrielle Fliegans Galeria, Metropole Palace, Monte-Carlo
1992 Kastélymúzeum, Cagnes-sur-Mer (Franciaország),
1993 Városi Képtár, Szeged
1995 Fészek Művészklub, Budapest
1995 Művelődési Központ, Várpalota
1996 Városi Galéria, Roquebrune (Franciaország)
1996 V.A.M. Design Center, Budapest
1998 Cafe Royal, London (Nagy-Britannia)
2000 Európa Palota, Menton (Franciaország)
2000 Magyar Kultúra Háza, London (Nagy-Britannia)
2000 Collegium Hungaricum, Bécs (Ausztria)
2001 Bartók Galéria, Szeged
2001 Vizivárosi Galéria, Budapest
2001 Magyar Intézet, Párizs
2002 Hegyvidék, Galéria Budapest
2003 Hotel Hyatt Galéria, Budapest
2004 School of Art Glasgow, Nagy-Britannia
2005 Dorottya Galéria, Budapest
2005 Polgárok Háza, Budapest
2005 Városi Evangélikus Templom Galéria, Weinheim, Németország
2005 Magyar Intézet, Helsinki (Finnország)
2006 Magyar Intézet, Tallinn (Észtország)
2006 Magyar Kulturális központ, London
2006 Kass Galéria, (Szeged)
2006 Royal Park Hotel, Tokio, Japán                           
2006 yárfás Jenő képtár, Sepsiszentgyörgy (Erdély)
2006 Magyar Intézet, Bukarest (Románia)
2007 Kriterion Ház, Csíkszereda (Erdély)
2007 Bernádi Ház, Marosvásárhely (Erdély)
2007 Művelődési Ház, Székelyudvarhely (Erdély)
2007 Egri József Múzeum, Badacsony
2008 Hegyvidéki Galéria, Budapest
2008 Orvostudományi Egyetem Galériája, Debrecen
2009 Delhi
2009 Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Köztéri munkák
1976 Tisza. 400×180 cm, Hotel Hungária, Szeged
1977 Balaton. 400×220 cm, DKV Üdülő, Csopak
1978 Gyűrődés. 120×200 cm, Magyar Intézet, Helsinki
1980 Tavaszi mezők. 140×100 cm, Oktatási Minisztérium, Budapest
1980 Vulkán. 200×200 cm, Hotel Termál, Bükfürdő
1981 Szivárvány. 120×100, Magyar Intézet, Párizs
1983 Vízesés. 250×100 cm, Magyar Kulturális Központ, London
1985 Cseppkő. 160×100 cm, Savaria Múzeum, Szombathely
1985 Barokk. 720×290 cm, Vagon és Gépgyár Vendégháza, Győr
1987 Búzamező. 130×100 cm, Közlekedési Főfelügyelet, Budapest
1987 Cseppkövek. 500×250 cm, Hotel Royal, Szeged
1988 Marospart. 520×210 cm, Művelődési Központ, Makó
1989 Dombvidék. 200×100 cm, Magyar Mozgókép Alapítvány, Budapest
1989 Páva. 100×120 cm, Hotel Hilton, Budapest
1989 Liliomok. (Triptichon) 170×80 cm, Hotel Hilton, Executing Lounge, Bp.
1990 Gyűrődés. 90×90 cm, Városháza, Szeged
1992 Magyarország. 200×100 cm, Közlekedési Főfelügyelet, Budapest
1992 Naplemente. 50×100 cm, Közlekedési Főfelügyelet, Budapest
1993 Kígyófa. 100×180 cm, Közlekedési Főfelügyelet, Budapest        
1993 Glóbusz. 400×200 cm, Gazdasági Minisztérium, Budapest
1995 Európafa. 270×200 cm, Közép-Kelet Európai Együttműködési Alapítvány.
1995 Életfa. (Triptichon) 300×270 cm, Bábolna Rt. Casino, Bábolna
1998 Lángoló fa. 320×100 cm, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest
1998 Őszi fa. 250×120 cm, Astra Hungary Kft. Törökbálint
2000 Ezeréves fa. 320×270 cm, Magyar Nagykövetség, Párizs
2001 Tűz. 50×50 cm, Városháza, Szeged
2002 Erővonalak. 290×190 cm, Házelnöki Rezidencia, Budapest

Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató