Konzervált világ
Jelenünk fogyasztói társadalmai nem tudnak szembenézni az elmúlással. Plasztikáztatjuk az arcunkat, titkoljuk a betegségeinket, úgy teszünk, mintha örökké élnénk egyszeri életünket. A halál azonban nem kerülhető el. A haldoklás, a halottal való közvetlen kapcsolat ijesztő, félelmetes.
Ma már, megfelelő mennyiségű pénz ellenében hibernáltathatjuk magunkat, hátha egyszer az orvostudomány újra életet lehel belénk. Hasonló okból mumifikálták az ókori egyiptomiak is halottaikat, akik így adtak lehetőséget a halhatatlan léleknek arra, hogy megfelelő idő elteltével visszatérjen az épen maradt testbe, és újból életre kelljen.
A világ egyik csodája
Kairó központjától mintegy 15 km-re, a sivatagi fennsíkon emelkedik a három nagy gízai piramis, melyet a IV. dinasztia fáraói, Kheopsz, Khephrén, és Mükerinosz építtettek. Az ókor hét csodája közül csak ezek maradtak fenn az utókor számára. Az egyiptomi piramisok építésének technikája még ma sem teljesen tisztázott, valószínűleg az építők hosszú rámpákat kialakítva haladtak felfelé, melyeket az építkezés előrehaladtával folyamatosan meghosszabbítottak és megemeltek.
Piramis
Halotti emlékmű, melybe a fáraó sírját helyezték. Gyakorlati célja a halott védelme volt, szimbolikusan pedig lépcsőt képezett, melyen a nap sugarai felragyogtak, és amelyen a fáraó az égbe ment. A lépcsős piramisokat (III. dinasztia) követték a geometriailag tökéletes gúlák (IV. dinasztia). A déli oldalon csak kis piramisok álltak a királynék számára, keleten pedig a halotti templomot ünnepi feljáró kötötte össze a völgytemplommal, ahol a halotti szertartások játszódtak.
Szfinx
A Gízában álló Nagy Szfinx az egyiptomi kultúra jelképszerű emléke. Dacolva az idővel, évezredek óta függeszti tekintetét a felkelő nap első sugaraira. A szfinxet i.e. 2500-ban alakították ki, amikor Khephrén fáraó uralkodott. Sziklába faragták, melyet a piramisépítkezés kőkitermelési munkái és a szél okozta erózió alakított ki természetes módon. A 60 m hosszú és 20 m magas szobor a fáraó vonásait viseli, aki a gízai temetőkörzet őrzőjének tartott Napisten élő képmása volt.
Sírok az örökkévalóságnak
A nyugatra tájolt halottvilág nagyban hasonlított az ókori Egyiptom birodalmában élők világára. A sírok falain a mindennapi élet jeleneteit örökítették meg, amelyek azonban azzal a vallásos céllal készültek, hogy az elhunytnak biztosítsák az öröklétet a túlvilágon. Mindent ábrázolni kellett, mert amit nem láttak, az vallásuk szerint nem is létezett a túlvilágon.
Szobrok a sírban
Az aszjuti lándzsás és pajzsos harcosok fenyegetően sorakoznak. Az első átmeneti korban és a Középbirodalom idején szokás volt, hogy az előkelő elhunytak sírjaiba olyan kisméretű faszobrokat vagy szoborcsoportokat helyezzenek el, amelyek a halott mindennapi életének eseményeit örökítették meg.
