"Olyan kevés embernek van abban része, hogy megnézze a saját temetését. Meghallgassa, hogy mit mondanak róla, hogy hogyan történik ez. Ebben a helyzetben az emberek egymást is látják, a másikat is látják ... szóval egy elég furcsa esemény lehet, gondolom, ennek köszönhetem, hogy ilyen sokan eljöttek ... köszönöm szépen!" 2006. február 6-án a Műcsarnok falai között hangzottak el e szavak. Halász Péter nem tagadta meg önmagát.
Ki volt ez az öntörvényű és rendhagyó művészegyéniség? Halász Péter 1944-ben látta meg a napvilágot Budapesten. 1962 és 68 között az Egyetemi Színpad Universitas Együttesének tagja volt egészen addig, míg ki nem tiltották. Az Egyetemi Színpad az ELTE BTK épületében működött: öntevékeny, művészettel, társadalom- és természettudománnyal foglalkozó csoportok gyűjtőhelye volt 1957-es indulásától kezdve évtizedeken keresztül. Az Egyetemi Színpadon virágkora a 60-as évekre tehető, ekkor indult el az Universitas Együttes is, melynek alapítótagjai között olyan mára ismerősen csengő nevek szerepeltek, mint Jordán Tamás, Kristóf Tibor, Fodor Tamás és persze Halász Péter. Az egyetemi hallgatók művészi tevékenységét pedig olyan nagy nevek igazgatták, mint Ruszt József vagy Latinovits Zoltán.
Miután kitiltották néhány társával együtt az Egyetemi Színpadról, Halász Péter megalapította első színházát 1969-ben Kassák Ház Stúdió néven egy XIV. kerületi művelődési házban. A névadás a színház formabontó, avantgarde identitását jelezte. A KHS performanszokat, előadásokat vitt színre, emigrálásukig (1976) több mint 30 ilyen bemutatójuk született. Néhány éven keresztül tehát megtűrt progresszív színpadként működött a KHS. 1971-ben bemutatkozott a színház Nancy-ban a színházi világfesztiválon, ám egy évvel később A skanzen gyilkosai című darabjukat itthon betiltották, s működési engedélyüket megvonták. Ekkor született kényszermegoldásként a Dohány utcai szobaszínház ötlete, ami független színházi körökben mára legendává nőtte ki magát.
A Dohány utcai lakás Koós Anna és Halász Péter közös otthona volt, ahol esténként megnyitották ajtóikat kis létszámú közönségük (kb. 20-22 ember) előtt, akik hamarosan maguk is részeseivé és részeivé, sőt alkotóivá váltak a darabnak. A "lakáspremierek" darabjai kifejezetten a szobák teréhez készültek, ez az intim közeg, a szabadság élményét keltő lakásbelső a kezdeti kényszermegoldásból egy motiváló és ihlető szellemi közeggé, sőt életformává vált. Grotowsky és Artaud színházát idézi a színészi játék, ami túllép a klasszikus szerepjátékon és életté válik. A Lakásszínház 1976-ban zárta be ajtaját közönsége előtt. Társulatának tagjai ezen év januárjában hagyták el az országot, s emigráltak Párizsba. Utolsó itthon színre vitt darabjukkal a Három nővér c. előadással (melyben férfiak játszották a három lánytestvért) - Magyarországról távozva - bejárták egész Európát.
Folytatjuk...
