Egyénnek és közösségnek

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy már az elején leszögezzük, szükségünk van költészetre - így kezdi Elena Aguilar blogbejegyzését, amely az Edutopia oldalán jelent meg 2013-ban a költészet hónapja apropóján. Április 11-e, József Attila születésnapja a magyar költészet napja; ám egész április a költészet nemzetközi hónapja. Aguilar felhívja a figyelmet arra is, hogy a költészet nem csak az általános műveltséghez tartozik hozzá, hanem közösségi célokat is szolgál, az egyén szempontjából pedig elősegíti bizonyos események érzelmi feldolgozását, megélését.

Most, hogy nagyjából túl vagyunk az utóbbi idők Facebook-cunamijainak legnagyobbikán (legalábbis ami a magyar webet illeti), a költészet szerepének megítélése újra aktuálissá vált. A közösségi hálón körbejáró üzenet lényege ugyanis az, hogy posztoljuk ki kedvenc versünket; ezután hívjuk ki néhány ismerősünket arra, hogy tegyen ugyanígy. A jelenséggel sokan sok helyen foglalkoztak már (például index.hu, hir24.hu vagy hirado.hu), most azonban nézzük meg, mi okunk lehet  arra, hogy foglalkozzunk a költészettel, különösen az iskolában! Elena Aguilar öt ilyen okot sorol fel:

1. ok

A költészet segít megismerni egymást, és közösségépítő hatása lehet. Példaként említhető, hogy év elején, amikor a tanulók még nem ismerik egymást, az iskola és a tanár is új számukra és viszont, az osztály tagjai hozhatnak egy-egy verset, amely kifejezi, kik ők, honnan érkeztek, és mit hoznak magukkal. A költészet egy képies és szimbolikus nyelven keresztül teszi lehetővé olyan élmények és érzések leírását, amelyet másképp nem tudnának vagy nem akarnának a tanulók szavakba önteni. A költészet megengedi, hogy a diákok olyan nyelvet használjanak, amellyel megszeghetik a mindennapi nyelv szabályait, gondoljunk csak a halandzsaszavakra, az írásjelek, kis- és nagybetűk és általában a nyelvtani szabályok kreatív használatára.

2. ok

Ha hangosan olvasunk egy verset, felfedezhetjük a költemény ritmusát, zeneiségét, a hangok lüktetését és a szöveg ütemét. A kisgyermekek - beleértve a csecsemőket és az óvodásokat is - lehet, hogy nem értik a szavakat vagy az egyes szavak mögötti igazi értelmet, de érezik a ritmust, kíváncsiak, mit is jelentenek a hangok, és ösztönösen utánozzák a versmondót. A költészet azonban nem csak a fülünkre hat, a legtermészetesebb módon kínálja a mozgásos (kinesztetikus) tanulás lehetőségét, mert nem csak a szívet és a lelket mozgatja meg, hanem az egész testet - és mindeközben az sem gond, ha itt-ott nem emlékszünk pontosan a szövegre.

3. ok

A költészet teret enged a beszédnek és a hallgatásnak. Gondoljunk a kimondott szó erejére és arra, hogy a költészet nem valami kizárólag a szöveggyűjtemények lapjain rögzített, a múltat idéző hagyomány, hanem napjainkban is élő és jelenlévő gyakorlat, például olyan megújult formában, mint a Slam Poetry. A költészet mind a mai napig összehozza a közönséget a szerzővel, ami motiválja az alkotókat is azáltal, hogy azonnali és hiteles visszacsatolásokat kapnak.

4. ok

A költészet nem csak anyanyelven élvezhető, helye van az idegennyelv-tanulásban is. Mivel a versek dacolnak a nyelv szabályaival, a költészet hozzáférhető a nem anyanyelvű beszélők számára is - a versek elősegítik, hogy a diákok is megtanulják kifejezni magukat és megtalálják a saját hangjukat, miközben szókincsük még eléggé korlátozott. A költészet ugyanis egyetemes. A tanulók saját nyelvükön is tanulhatnak és olvashatnak egy adott alkotásról, hogy ez segítse őket áthidalni a két nyelvi világot - főként a szépirodalmi szövegek esetében.

5. ok

A költészet hidat ver a gyerekek és a felnőttek között is; elősegíti a szociális és érzelmi tanulást. Egy-két találó versbeli kifejezés egészen új módon segíthet láttatni és látni egy élményt. Az alkotások olyan belátásokat eredményezhetnek, amelyek új értelmet és erőt adhatnak újra és újra átélt nehézségekkel szemben. William Butler Yeats (1865-1939) Nobel-díjas ír költő azt mondta a költészetről, hogy a vér, a képzelet és az értelem működik benne együtt, ez teszi lehetővé számunkra, hogy megérintsük és megízleljük és meghalljuk és meglássuk a világot, és visszaszorítsunk mindent, amihez kizárólag az eszünk kell. Az iskolák egyértelműen olyan helyek, ahol az eszünket kell használnunk, de meg kell találni a módját, hogy a tanulás más módon megnyilvánulhasson. És meg kell találni a módját, hogy beszéljünk a bonyolult és megmagyarázhatatlan dolgokról az életben - a halálról és a szenvedésről, ahogyan az igazi örömökről és az átalakulásról.

Végül néhány tanács, hogyan érdemes a költészetet mindennapi életünkbe becsempészni: nem úgy, hogy folyamatosan verseket elemzünk vagy másokat kérünk meg rá, hogy elemezzenek. Nem az a dolgunk, hogy boncolgassuk őket, vagy megpróbáljuk megtalálni végső értelmüket. Találjunk olyan verseket, amelyek erős érzéseket keltenek bennünk, felvillanyoznak, vagy éppen úgy érezzünk magunkat tőlük, mintha leforráztak volna minket vagy jeges fürdőt vettünk volna. Találjunk olyan verseket, amelyet (szinte) irracionális örömöt vagy szomorúságot képesek gerjeszteni bennünk. Találjunk olyan verseket, amelyek elgondolkodásra vagy egyszersmind cselekvésre ösztönöznek. Ezek azok a versek, amelyeket meg kell találnunk, hogy kapcsolatba léphessünk és párbeszédet folytathassunk legbensőbb énünkkel.

További érdekes oldalak:

Magyar költők a költészetről

• Arany János. Letészem a lantot
• Babits: A lirikus epilógja
• Petőfi: A XIX. század költői
• Tóth Árpád: Jó éjszakát

Kerek Roland cikke