Nemhiába, leleményes nép a magyar. Ez többször is kiderült a történelem során, ez a film pedig ismét a bizonyítás egyik példája, mely a török időkbe kalauzol vissza bennünket, méghozzá Kecskemét szabad városába, amit a szemben álló ellenséges csapatok rendszeresen sarcolnak. A városatyák éppen azon törik a fejüket, hogyan lehetne megszabadulni a függetlenségtől, mert ugyan szép dolog a szabadság, de akkor senki nincs, ki megvédené őket. Sok töprengés után végül Lesták szabómester fiának jut eszébe a megmentő ötlet. Nyomban küldöttséget is indítanak Budára fényes ajándékok kíséretében, s azt kérik a szultántól, tegyék meg a várost valamelyik bég székhelyévé. Teszik mindezt abban a reményben, hogy hátha így megmenekülhetnek a zaklatásoktól.

A szultán azonban bég helyett csak egy köntöst küld nekik, amiről - az első meghökkenés után - hamarosan kiderül: hatalommal rendelkezik. Ha egy török megpillantja, leborul előtte, s minden kérést teljesít. Természetesen gyorsan híre kerekedik a dolognak, s egy másik város tanácsa Cinnával, a cigánylánnyal elküldi a köntöst, hogy Lesták szabómester készítse el annak a pontos másolatát. A hiú szabó azonban büszke a tudására, így elcseréli a köntösöket, mert úgy gondolja, munkája olyan jól sikerült, hogy senki nem veszi észre köztük a különbséget. Tettéért életével fizet, mert a köntösről hiányzik a titkos jel, minek következtében a bűvös hatás is elmarad. A kétségbeesett városi tanács halálra ítéli Cinnát, a cigánylányt, Miska szerelmét, amiért elkótyavetyélte a gondjaira bízott köntöst. A kuruc csapatok élén azonban épp jókor megjelenik Miska, és megmenti.

A beszélő köntös filmtechnikai szempontból is fontos mérföldkő a magyar filmtörténetben, mely a korabeli szaksajtó szerint nemcsak itthon, hanem európai viszonylatban is úttörő vállalkozásnak számított. Az addig lélektani drámák rendezőjeként ismert Radványi Géza ezúttal új oldaláról mutatkozott be, s kiváló akciófilmet készített, amihez nemcsak a minden addiginál magasabb, 350 000 pengős költségvetés járult hozzá, hanem a külső forgatási helyszín és a nagy számú kosztümös statisztéria, valamint a dekoratív díszletek is.

A beszélő köntös Magyarországon az első, egész Európában pedig a második színes film volt. Bár 1941 májusában fekete-fehér nyersanyagon kezdték forgatni, s csak mikor a reklámcélokra készített színes diákat nézték, akkor vetődött fel a színes nyersanyagra forgatás ötlete. Egyik alkalommal a Magyar Filmiroda keskenyfilmvetítőjében kisebb társaság nézte a film színes diapozitíveinek vetítését, amikor Pálházy Gyula, a kitűnő állófényképész gyönyörűségében így sóhajtott fel: "De szép lenne, ha a film hátralévő külső felvételeit színes mozgóképnyersanyagra lehetne fényképezni!" - Hát majd megcsináljuk! -vágta rá hirtelen a jelenlévő producer, mely kijelentést abban a pillanatban talán még ő maga sem vette túlságosan komolyan. De az elgondolást tett követte. Hamarosan Berlinből rendeltek 2100 méter akkoriban "platinaértékű ritkaságnak számító" agfacolor nyersanyagot, amiből csak 1200 métert tudtak rendelkezésükre bocsátani. S mivel akkoriban Németországban is még kísérleti stádiumban volt a színes nyersanyaggyártás, senki nem vállalt felelősséget a felvételek sikeréért. Ezért - a biztonság kedvéért - a színes nyersanyagra leforgatott jeleneteket fekete-fehérre is felvették. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a film férfi főszereplője, Jávor Pál, nemcsak az első színes film elkészítésekor volt jelen, hanem a magyar filmtörténet előző fordulópontjának, a hangosfilm megszületésének is aktív résztvevője volt. De nemcsak ő, hanem a többi szereplő sem törődött a kétszeres forgatás fáradságával, és a sok izgalommal sem, mert be akarták bizonyítani, hogy úgy idehaza, mint külföldön, a magyarok szintén tudnak színes filmet készíteni.

Az 1200 méter színes nyersanyagból végül 1080 métert használtak fel, s ebből 280 méter került a filmbe. Az első színes film természetesen kasszasiker lett, s minden addigi bevételi rekordot megdöntött, ami által a gyártási költség rövid idő alatt megtérült. Majd telt-múlt az idő, s "Az első magyar színes világfilm", A beszélő köntös sok más korabeli filmmel együtt elveszett. A negyvenes évek szuperprodukciója csak a nyolcvanas évek elején került elő Németországból. 1984-től ismét játszani kezdték itthon, de a film csak fekete-fehérben pereghetett újra, mert színei csaknem teljes mértékben elvesztek. Ugyanis a korai filmek nitrocelluloid anyagra készültek, amely elkészülése pillanatától kezdve folyamatosan bomlik. Ez a folyamat megfelelő tárolással lassítható, de idővel mégis a film pusztulásához vezet.

A digitális restaurálás terve legelőször 2000-ben merült fel. Még az év októberében el is készültek az első biztató próbák, majd 2002-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával megteremtődtek a munka anyagi feltételei is. 2003 májusa óta az első magyar színes felvételek újra színesben láthatók. A Magyar Televízió 2003 karácsonyán műsorára is tűzte a restaurált filmet.

• rendezte: Radványi Géza
• Mikszáth Kálmán regényéből írta: Nóti Károly, Pacséry Ágoston, Asztalos Miklós és Palásthy Géza
• fényképezte: Hegyi Barnabás
• díszlettervező: Básthy István és Iliszi Sándor
• hang: Kereszti Ervin
• gyártásvezető: Katona Jenő
• vágó: Katonka László
• zene: Vincze Ottó
• rendezőasszisztens: Máriássy Félix
• szereplők: Kiss Ferenc (Lestyák Mátyás, szabó), Jávor Pál (Mihály, a fia), Tasnády Fekete Mária (Cinna, árva leány), Bihari József (Pintyő), Lehotay Árpád (Szűcs Mihály, főbíró), Bilicsi, Tivadar (Putnoki), Tompa Sándor (Puszta Máté), Szilassy László (II. Mohamed szultán), Csortos Gyula (budai pasa), Goll Bea (háremhölgy) és még sokan mások
• gyártó cég: Erdélyi Filmgyártó Kft., Magyar Filmiroda
• bemutató: 1942. február 21.