A közkedvelt professzor1854. március 1-jén született Budapesten. Itthon és a stuttgarti egyetemeken tanult, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián képezte magát tovább, ahol két éven keresztül a dán származású Theophil Hansen (aki a bécsi parlamentet, a Musikverein palotáját, a bécsi Tőzsdét is tervezte) irányítása alatt fejlesztette tudását.

Amikor hazatért, Schulek Frigyes alkalmazta a budai Mátyás-templomnál, majd ezt követően Hauszmann Alajos irodájában kapott állást. Többek között részt vehetett a nádasladányi gót stílusú templom tervezésében is, ami által alaposabban megismerte a gótikus építészetet, ami nagy hatást gyakorolt későbbi munkásságára. Ezt követően Schnedár János és Steindl Imre műegyetemi tanárok mellett volt tanársegéd, majd 1887-ben magántanári képesítést kapott. Alig volt 34 éves, amikor a Műegyetem I. sz. Középítési Tanszék egyetemi tanárává nevezték ki, ahol épületszerkezettant tanított, s mely tanszéket haláláig vezette. Oktatói tevékenysége mellett a gyakorlati tervezéssel is foglalkozott. A keze alól kikerült munkák praktikusságukkal emelkedtek ki kortársai közül. Több elnyert pályázat ám meg nem valósított épület után a gyakorlatban is dolgozhatott.

Egyik első megvalósított épülete a dévaványai református templom volt, mit a debreceni Kossuth utcai református templom követett. Budapesten ma a Nagy Ignác utcában található az az unitárius templom és bérház, melynek építését 1890-ben az ő irányítása alatt fejeztek be.
Vásárcsarnok

A templomtervezésbe olyan mélyen ásta be magát, hogy a "Protestáns templomok építéséről" írott tanulmányáért 1888-ban a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Hollán-díjjal tüntette ki. Ottani fejtegetéseit az 1894-1896 között felépített Fazekas (ma Szilágyi Dezső) téri református templom tervezésénél váltotta gyakorlatra. Az 1903-ban felszentelt nagyváradi evangélikus templomot korai gót stílusban tervezte.

A Budapest Fasori evangélikus templom és fiúgimnázium tervezésére 1903-ban írtak ki meghívásos pályázatot, melyre ő is benyújtotta tervét, de azt nyomatékosan közölte, hogy a pályázaton nem indul. Így díjat nem kapott, de a megvalósítással mégiscsak őt bízták meg.

A beregszászi állami főgimnázium és az ungvári reáliskola mellett több oktatási épület is az ő nevéhez fűződik. 1898-ban ő tervezte a régi Műegyetem számára épült, a Múzeum körúton található Gólyavárat, melyet ma az ELTE használ. Bravúrosnak számító tervezéssel oldotta meg a Műegyetem Budafoki úti könyvtárépületét, mely külső-belső megjelenésében szakrális épületre emlékeztet, de a 16 méter széles, 400 személyes olvasóterem födémszerkezete az építés idején Európa legnagyobb fesztávú falazott téglaboltozata volt. A Műegyetem bővítéséhez több kisebb épületet is tervezett, valamint 1911-ben tervet készített a Műegyetemi Diákliget keretében építendő kollégiumra és a Közlekedési Múzeum új épületére a Műegyetem mellé.

A főváros lakásépítési programjából is aktívan kivette részét az Üllői út és Nagyvárad tér sarkán épített tömbbel, melyben 150 tisztviselői lakást tudtak alkalmazni.
Levéltár

Legmaradandóbb alkotásai közé tartozik a Fővám téri központi vásárcsarnok, mi nemcsak nagyon praktikusan lett megépítve, hanem a hazai téglaépítészetnek is egyik legszebb emlékét képviseli. Nemcsak egy nemzetközi tervpályázatot kellett megnyernie, hanem a közelben hömpölygő Dunával is meg kellett küzdenie. A telek is egy-két méteres magasságkülönbséggel rendelkezett. Ennek ellenére sikerült a csarnok bejáratait úgy kialakítani, hogy a szintkülönbség nem lett zavaró. 1976-ban a vásárcsarnok épületét védetté nyilvánították, majd 1993-94-ben felújították és korszerűsítették.

Pecz Samu utolsó nagy műve az Országos Levéltár budai Várban álló épülete volt, melynek megtervezésével már 1898-ban megbízták, de csak 1913-ban kezdték el az építését, és csak halála után készülhetett el Nagy Károly jóvoltából 1939-ben. A felkészülés tökéletesítése érdekében beutazta Európát, tanulmányozta Bécs, Lipcse, Weimar, Párizs és más nagy városok legújabb levéltárait, mert mindegyiknél különbet akart alkotni. Sikerült is megvalósítania ezt a szándékát. Kiemelt szerepet játszott tervezésében az épület áttekinthetősége és tűzbiztossága. A dokumentumok egyszerű kezelhetősége érdekében a raktárhelyiségeket 2,40 m belmagassággal tervezte, ami által elkerülhetővé vált a létra használata, s egy esetleges tűz is csak kisebb kárt tudott volna okozni. Az oltásra szánt víz tározóját abba a toronyba helyezte, amibe a kémény is került, így a tárolt matériát megvédte télen a fagy ellen. Annak érdekében, hogy a kéménybe feljutó szikra vagy hamu ne okozzon tüzet, az egész tornyot 76 méter magasra emelte, ahol már nem jelenthetett veszélyt a száraz iratokra. A toronyból szép kilátás nyílik a budai hegyekre, ezért a tetejére erkélyt illesztett. Nem alkalmazott az épületen fát, a tetőszerkezetet is vasbetonból tervezte. Az épület külső megjelenítésénél itt is a középkori formákat és elemeket alkalmazta. Utolsó tervét a debreceni református gimnázium építéséhez készítette, megvalósításában azonban 1922-ben bekövetkezett halála megakadályozta.
A díszkút

Tevékenysége az új épületszerkezetek - elsősorban a vasszerkezetek - alkalmazásánál volt példamutató, sok nehéz technikai feladatot oldott meg úgy, hogy ahhoz nehezen összeegyeztethető külső formavilágot alkalmazott.

A robusztus szálfatermetű, ridegnek mutatkozó modorú tanárban diákjai felismerték a nagyon érző szívű, őszinte embert. Annak ellenére ragaszkodtak hozzá, hogy az egyik legnehezebb tantárgy oktatója volt, s mindig megtelt az előadóterem, ha ő tartott órát. Hosszabb ideig volt elnöke az Építőművészek Szövetségének, és szakirodalmi munkássága is jelentős.

Az elért sikerek ellenére mégsem kapott kitüntetést. Halála után azonban művésztársai, tanítványai emléket állítottak neki. Rerrich Béla ötlete alapján a Szilágyi Dezső téren állítottak fel egy díszkutat, melyet 1929. június 29-én avatták fel. A téren álló templom is Pecz Samu alkotása. A kút Rerrich Béla építész és Berán Lajos szobrász alkotása, melyen alakját középkori építőmesteri öltözékben, karba tett kézzel, jobb kezében körzővel örökítették meg.

Főbb munkái:
A görög kőszerkezetek ismertetése (Bp., 1886)
Az ókeresztény templom-építészet fejlődése (Bp., 1886)
A protestáns templomok építéséről (Bp., 1888)

A képek forrása:
www.mtv.hu