A zongorista (The Pianist)
színes feliratos német-francia-angol-lengyel film, 148 perc
Rendezte: Roman Polanski
Szereplők: Adrien Brody, Emilia Fox
Most, az Oscarért való verseny finisében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mind a két főesélyest láthatjuk. A múlt héten már tárgyaltuk a Chicago erényeit és hibáit, most pedig a hasonlóan rövid című és hasonlóan Oscar-esélyes Zongoristá-t vesszük nagyító alá. Merthogy a Zongorista kőkemény esélyes, részben témája miatt, részben pedig minősége révén. Hollywoodban ugyanis odavannak a komoly, kissé szomorkás és ha lehet, könnyfacsaró mesékért. És mi lehetne szívszorongatóbb, mint a varsói gettó kevés túlélői egyikének története? De félre az iróniával - amit nem a történettel, hanem az amerikai filmakadémiával szemben éreztettünk - és lássuk a filmet.
1939-ben járunk, Varsóban, ahol egy jól szituált zsidó család riadtan veszi hírül a németek támadását. A Szpilman család legidősebb fiúgyermeke, Wladyslaw, a jónevű zongoraművész éppen egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal Varsóból, de a Németország elleni angol és francia hadüzenet hallatán megnyugszanak - még sincs veszve minden, így otthon maradnak! Pedig minden veszve van, és sorra jönnek a zsidó ellenes intézkedések: először a Dávid csillag viselése, aztán a nyilvános helyekről való kitiltás, majd minden családot beköltöztetnek a fallal körülvett gettóba. Wladyslaw és családja megpróbálnak alkalmazkodni az ottani iszonyatos élethez, de hamarosan megkezdődnek a deportálások, a Szpilman családból pedig egyedül zongorista hősünket nem hurcolják el a biztos halálba. Innentől kezdve Wladyslaw egészen a háború végéig bujdosni kényszerül, amiben először a földalatti zsidó mozgalom, majd a lengyel ellenállás segíti, és közben minden borzalomnak tanúja lesz. Először végignézi a gettófelkelés eltiprását, majd egy évre rá a varsói felkelés vérbefojtását és a város szisztematikus megsemmisítését.
A párhuzam a Zongorista esetében teljesen kézenfekvő a Schindler listájá-val. Ugyanaz a téma, és ugyanaz az az Oscar-esély, de lehet, hogy másodszorra ez már nem jön be. Már csak azért is, mert a Zongorista sokkal jobb munka - ami itt korántsem feltétlenül pozitívum -, és egyáltalán nem olyan hatásvadász, mint az "elődje". Itt nincs piros ruhás kislány a vérfürdő közepén, se líraiság, se szépelgő távolságtartás a történettől. Persze, Polanski is használ hatásvadász jeleneteket néha - például amikor a német katonák táncra kényszerítenek néhány nyomorékot egy ellenőrző pontnál-, de ma elég nehéz elképzelni, hogy mi is történhetett akkor és megítélni, hogy mi ebből a túlzás és mi nem. Valószínűleg szinte semmi, mert a németek valóban ilyen borzalmasak voltak. Roman Polanski, .aki a film premierjére Budapestre látogat, ezt pontosan tudja, hiszen hét éves volt, amikor kiszökött a varsói gettóból, tehát részben személyes élményeket dolgoz fel - és nagyon jól. A sok erőszakot ugyanis ellensúlyozni tudja a mindennapi túlélés apró részleteivel és egy-egy kedves, sőt, humoros pillanattal, mint például amikor a kávéházi feketézők megkérik hősünket, hogy egy percre hagyja abba a játékát, mert nem hallják, hogy milyen csengése van a feldobott pénznek - így döntik el ugyanis, hogy igazi arany, vagy hamis.
A kulcs a film - megelőlegezett - sikeréhez azonban maga a főszereplő, Adrien Brody. A valóban élt Wladyslaw Szpilmant olyan beleéléssel játssza, hogy a forgatás közben úgy 15 kilót fogyott. Bár szerepe tulajdonképpen elég passzív, hiszen ő többnyire nézője és nem részese az eseményeknek, Brody mégis hihetetlenül intenzíven él át mindent és rendkívül személyessé teszi a történetet, ami így válik igazán hitelessé. Ahogy szinte egyetlen túlélőként áll Varsó romjain, átérezhetjük mindezt, ami akkor ott történt. Mert amit Magyarország és Budapest elszenvedett - és az sem volt kevés - az szinte semmi ahhoz képest, amit ez a város és a benne élők, lengyelek és zsidók elszenvedtek.
Hivatalos honlap: www.thepianist-themovie.com/
