A kiállítás képei között különlegességnek számít az alsóvárosi ferencesek és híveik makkosmáriai búcsújárásának emléke. Ez egy zárható, üvegezett mély keretben lévő olajfestmény, melynek egykori koronája s egy leesett votív jegy most is látható benne. Itt még a rabkiváltó trinitáriusok rendháza mellett csak egy fakápolna látható, középen a tölgyfán függő kegyképpel, melyet Falkoner József Henrik, rendi nevén Julianus budai karmelita két forintért festett 1730 körül a krisztinavárosi kegyképről (12. kép). Alatta a processzió zászlókkal, élén egy baráttal. Az olajfestmény mintaképe a Bálint Sándor hagyatékában lévő rézmetszet képecske, mely még 1740 körül készült. Minden bizonnyal az alsóvárosi barátoktól került a jeles kutató gyűjteményébe. Tudjuk, hogy a hatalmas távolságot Szegedtől a budakeszi erdők kegyhelyéig az akkori közlekedés nehézségeit vállalva még a szegedi szerbek is megtették. A pestisjárványtól rettegő népet éppen a kegyképen látható vér és tej oltalmazó motívumai indították. A kisdedét tejével tápláló Szűzanya kultuszának haj szálgyökerei Szegeden már a későközépkor századaiban kimutathatók. János ciszterci szerzetes 1510-ben magyarországi utazása során Szegedre is ellátogatott, nyilván valamelyik franciskánus templomba - a ferences eredetű Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából -, ahol egy Máriaképet szemlélve, annak latin feliratát lemásolta magának bizonyára pestistől oltalmazó fohászként, hiszen abban az esztendőben hatalmas járvány dúlta nemzetünket, s egyik névről ismert áldozata Szegedi György jeles ferences szónok volt. Az imádság a következő: „ad ymaginem virginis puerum lactantem; - a gyermeket tejével tápláló Szent Szűz képénél":
„Mamillis Tuis applica
O virgo tuam prolem
Mater tota deifica iam
Celi posce solem"
Magyarul Bálint Sándor fordításában:
„Emlőiddel illesd
Ó Szűzanya, magzatod ajkát
Isten anyja, kövesd meg érettünk
A mennyeknek napját"
Ugyanez a fürstenfeldi bajor szerzetes Szegeden jártában Krisztus véréről is jegyzett le egy minden veszedelmet kivédő imádságot, a diadalmas I.N.R.I. titulusáról nevezett, a minden bajon győzedelmes Üdvözítőről. Könnyen lehet, hogy ez a kereszt felirat a Szegeden őrzött Szent Vér ereklyére utal, aminek kései barokk emléke Hogger János purgatóriumról elnevezett Szent Vér oltára a bejárat bal oldalán. Az ikonográfiai típus eszmei előképére az elmúlt években találtam rá, a művész által használt közvetlen mintakép pedig egy 1733-as dátumú bécsi tézislap (13, 14. kép).
A devotio moderna franciskánus lelkisége nyilvánul meg Jézus kínszenvedésének tiszteletében. Ennek tárgyi emlékét teológus koromban maga Bálint Sándor mutatta meg nekem a templom féltve őrzött kincsei között, amely Martinuzzi Fráter György váradi püspök és esztergomi érsek rendkívül míves fafaragású álló feszülete volt. Alvincen, az 1551. december 17-én történt orgyilkosság után, nyilván a temetését intéző ferencesek által került ide az alsóvárosi barátokhoz. A jeles államférfi és pálos bíboros e feszület előtt szokta napi imádságát végezni. Emlékezetem szerint a mintegy fél méter magas, talán ébenfából készült fekete kereszten a műremek corpus mély vörösbarna színe alapján puszpáng- vagy meggyfából készülhetett. Mára már annak is nyoma veszett.
A XVII. századból való a megfeszítésre váró Pihenő, illetve Búsuló Krisztus festett faszobra.
A nemrég helyreállított Fájdalmas Anya oltár Pieta kegyszobráról bebizonyosodott korábbi sejtésünk, hogy a templom egyetlen máig megmaradt késő középkori berendezési tárgya (15. kép). A huszitizmus terjedését gátló Pietát egykor szintén arany és ezüst ajándékokkal halmozták el, jelezve a Fájdalmas Szűzanyához intézett kérések meghallgatását.
A Fájdalmas Szűz első oltárát a legutolsó országos pestisjárvány második évében, 1739-ben szentelték föl. A mai oltárt Aisenhut József Rajna-vidékről bevándorolt szegedi szobrász 1776-ban készítette, sajátos és ritka ikonográfiája a megváltástan lényegére mutat a paradicsomi tilalomfából kinőtt, aranytól tündöklő diadalmas keresztfával.
A kiállítás XVIII. század elején készült, egykorú míves bőrtokban őrzött csillogó hegyikristály keresztje aranyozott ezüst ötvösmunka
(16. kép).
A mártír áldozópap, Nepomuki Szent János kanonizációja után tíz évvel, 1739-ben szenteltek itt oltárt a gyónási titoktartás eszményképének, akinek oltalmát akkor már Európa-szerte kérték a hajósok, vízimolnárok, s feltehetően a tiszai halászok is örültek a vízen járók új patrónusának Miklós és Katalin tisztelete mellett. A második Nepomuki-oltárt a szentélyben állították fel Babarczy Ferenc városi szenátornak, a kolostor kurátorának költségén, aki a templom kriptájában talált végső nyugalomra. Az oltármenza kronosztichonos szövege:
„SOLI DEO ET HONORI SANCTI JOANNIS NEPOMUCENI EX PIO VOTO CULTOR DEVOTUS SINCERO VOVIT AMORE. (1777)" (Az egy Istennek és Nepomuki Szent János tiszteletére tiszta szeretettel adja elkötelezett tisztelője.) Az oltárkép Joseph Hautzinger jeles bécsi festő kitűnő alkotása, most a kóruson vár szakszerű restaurálásra. A Moldva folyóból kiemelt szent kanonok feje körül egykor öt ezüstcsillag és egyéb díszek voltak a fokozódó kultusz jeleként (17. kép).
A jubileumi kiállítás egyik gyöngyszeme a már elenyészett egykori votívképek utolsó hírmondója 1782-ből, amely különleges technikájának köszönheti megmaradását (18. kép).
Az e műfajban ritkaságnak számító, selyemre festett fogadalmi képen Antonovics István magyarruhás fiatalember térden állva ajánlja magát a napsugárba öltözött Szeplőtelen Szűznek, mennyek Királynéjának. A nemesi címer a szív alakba foglalt fölajánló felirattal méltán tükrözi azt a lelkületet, mely félezer esztendő óta jellemzi a donátorok, jótevők és mecénások odaadó nagylelkűségét Szeged-Alsóvároson.
Szilárdfy Zoltán dr.
nyugalmazott plébános