|
A kép, megtámadhatatlannak látszó hitelessége ellenére vitát váltott ki a szakértők között. Szép számmal vannak azok, akik hisznek valódiságában és örülnek annak, hogy végre láthat az utókor a világirodalom nagy alakjáról egy olyan képet, amely még életében készültróla. Eddig ugyanis meg kellett elégednie a sírján lévő mellszoborral és művei első kiadásán szereplő posztumusz metszettel. Ugyanakkor mások éppen olyan hamisítványnak tartják, mint azokat, amelyeket a XIX. században készített egy képhamisító pár.
A tekintélyes torontói napilap azonban hangsúlyozza: a tőle megszokott alapossággal ellenőrizte az ügy minden vonatkozását és minden, - a képen látható írást is beleértve - azt bizonyítja, hogy ezúttal nem szélhámosságról van szó. A képet valóban a XVII. században festették, a legrosszabb esetben az lehet, hogy nem Shakespeare-t ábrázolja, ám akkor felmerül a kérdés, hogy miért állt volna a festő érdekében hazudni, s a kép befejezése után a sarkába írni: "Shakespere (az író is ezzel a helyesírással írta alá a nevét) 1603".
John Sanders a képhez első osztályú anyagokat használt. Kitűnő festéket, és az olcsóbb vászon helyett fát, mintha a távoli jövőnek szánta volna művét. A képet gyerekeire hagyta és az 12 generáción keresztül meg is maradt a család birtokában. Néha ugyan felmerült, hogy el kellene adni, de végül is csak a XX. században jutottak el odáig, hogy kikérjék egy szakértő véleményét. Ez számukra lesújtó volt: a művészettörténész szerint a képen ábrázolt ember túl fiatal ahhoz, hogy az 1603-ban már 39 éves Shakespeare-t ábrázolja.
A közben Angliából Kanadába vándorolt Sandersek a képet azért továbbra is becsben tartották. Jómódban éltek, értékesítése jó ideig nem merült fel bennük. A múlt század végén azonban egy olyan Sanders birtokába jutotta festmény, aki kíváncsibb volt, mint a többiek. A nyugdíjba vonult mérnök elhatározta, hogy utána jár a kép rejtélyének. Valóságos Shakespeare-szakértőnek képezte ki magát, majd elment a kulturális örökségek minisztériumába, ahol felajánlották neki, hogy elvégeznek minden tudományos vizsgálatot. Ez mára megtörtént.
A vegyészek megbizonyosodtak arról, hogy a képhez használt festékek a XVII. századból származnak. A fizikusok arról, hogy a kép alatt nem rejtőzik egy másik kép. Elvégezték a Carbon 14-gyel és a dendrológia módszereivel történő datálást is. És kimondták a szentenciát: a kép valóban a XVII. században készült. Valószínű az is, hogy Shakespeare-t ábrázolja, éppen a fenti okfejtés miatt. Bár, mint ahogy a kanadai restaurálási intézet igazgatója, Ian Wainwright tréfásan mondta: "Egyetlen bizonyíték hiányzik: egy videó, amely bemutatja Sanderst, amint Shakespeare arcképén dolgozik."
(gnl)
