Londonban a Szent Pál-székesegyház kupolájától délre kis sétával elérhetjük a Millenium gyaloghidat, amelyen átsétálva a Tate Modern múzeum előtt találjuk magunkat. Itt balra kell fordulnunk, és máris ott vagyunk a Globe Színháznál, vagy ahogy hivatalosan nevezik: a Shakespeare’s Globe-nál. A jellegzetes kör alakú fehér épület nem az eredeti Globe Színház, noha építői arra törekedtek, hogy annak tökéletes mását hozzák létre. A végeredmény lélegzetelállító, a hatás még akkor is rendkívüli, ha nem színházként, hanem múzeumként látogatjuk az épületet. Ám ha ez az egyszerűségében pompás szerkezet nem az a színház, amelyben Shakespeare és társulata játszott, akkor hova tűnt az eredeti?
Deszkaszínházak
A kérdés kézenfekvő, és London korabeli városképének ismeretében (a házak többsége ekkor még fából épült) a válasz is: leégett. Nem a híres, 1666-os londoni tűzvésznek esett áldozatul, hanem még jóval korábban, 1613-ban a lángok martaléka lett. Sőt, a nagy tűzvész idejére már a romjain épült új Globe Színház sem állt. Mozgalmas idők voltak.
Géher István hallatlanul izgalmas esszékötetében, a Shakespeare olvasókönyvben (és későbbi, bővített kiadásában, a Shakespeare-ben) írja, hogy „nagy drámát csak nagy színház teremhet, nagy színházat pedig csakis nagyérdemű közönség” – egy ilyen közönség volt kialakulóban a kétszázezres lélekszámú reneszánsz Londonban, korának valódi nagyvárosában, amely nemsokára a világ fővárosává válik I. Erzsébet királynő uralkodása alatt. A gazdasági-társadalmi változások során kialakult az igény a színházra: 1576-ban állandó deszkaszínház épült a városfalakon kívül, a Theatre, amelyet a következő bő egy évtizedben két másik követett. Kulturális centrummá vált a város széle, a periféria, amelyet udvari emberek és a csőcselék tömegei is látogattak. Színházba járni divat lett, színházat csinálni jó üzlet: spekuláns vállalkozóknak és ambíciózus értelmiségieknek egyaránt.
Színház-dekonstrukció
A Theatre a híres színész, Richard Burbage apja, James Burbage tulajdonában állt, és családjának 21 éves bérleti szerződése volt a telekre, amelyre a színház épült. A 21 év lejártával azonban a telek tulajdonosa, Giles Allen jogot formált a Theatre-re is, ezért a Burgage-ek cselhez folyamodtak: színészek és pártfogók segítségével felbérelték az ács Peter Street-et, aki 1598 karácsonyán gerendáról gerendára lebontotta az épületet, és Temze-parti raktárába szállította az elemeket. A következő tavasszal aztán újra felépítették a színházat – immár Globe néven – a southwarki Maiden Lane-től délre.
Ágyú a deszkaszínházba: rossz ötlet
A színház innentől kezdve Shakespeare társulata, a Lord Chamberlain’s Men tulajdonában állt; a társulat hat tagja különböző mértékben részesedett a tulajdonjogból. A Globe nagyon népszerű volt, sokan látogatták akkor is, amikor 1603-tól Shakespeare-ék I. Jakab király pártfogoltjai lettek és felvették a King’s Men nevet. 1613 júniusában aztán szerencsétlen dolog történt: a VIII. Henrik egyik előadása során a színház tetőterében elhelyezett színpadi ágyú vaktölténye szikrát vetett, amikor a darab végkifejletében elsütötték. A nádtető és a fagerendák azonnal tűzre kaptak, és az épület kevesebb, mint két óra alatt teljesen leégett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a pokolian gyors tűzvészben senki nem veszett oda, pedig egy-egy előadás korabeli látogatólétszáma elérte a háromezret (mindenkit beengedtek, aki nem tudott leülni, állt, még a galériákról is emberek lógtak egy-egy népszerűbb előadás során). Egy korabeli dokumentum szerint mindössze egyetlen ember sérült meg, akinek a nadrágja lángra kapott: őt sörrel öntötték le.
A Globe-ot a következő évben, 1614-ben újjáépítették, és folytatódott is benne a színházi tevékenység – egészen 1642-ig, amikor a puritánok minden színházi tevékenységet betiltottak; végül 1644-ben magát az épületet is lebontották.
Nyári színház
A ma látható Globe tehát ezen a néven a harmadik, az eredeti tulajdoni viszonyokhoz azonban nincs köze: egészen 1997-ig kellett várni, hogy a reneszánsz színház újra a londoni kulturális kavalkád kitüntetett szereplője legyen – tavasztól őszig ugyanis a hagyományoknak megfelelően a Globe felül nyitott szerkezetű színház, amelynek teteje ha véd is az esőtől valamicskét, a hideg ellen hatástalan. De ha valaki a nyári melegben (vagy langyos esőben…), a „kőszínházak” nyári szünetében Londonban jár, kiváló program egy-egy Globe-előadás meglátogatása!
További érdekes oldalak
- Géher István: Shakespeare. Corvina, Budapest, 1998.
- Wikipedia
- Shakespeareglobe.com
Kerek Roland cikke
