A Komárom megyei Ógyallán született 1897. szeptember 4-én. Felsőlődön kezdte gimnáziumi tanulmányait, de édesapját – aki főállatorvos volt – közvetlenül az első világháború előtt Makóra helyezték. Így lett a makói gimnázium tanulója, ahol Hoffmann János rajztanár növendékeként egyre elmélyültebben kezdett rajzolni és festeni. A Maros-parti város lett szellemi szülőhazája. Az akkori nyolcadik osztály hadiérettségit tett, és valamennyien bevonultak katonának. Egy gránát Somogyi István jobb karját összeroncsolta, így ezt a kezét sohasem tudta megfelelően használni. Szülei mérnöknek szánták, ezért a Műszaki Egyetemre iratkozott be. Sem a háború, sem a súlyos sebesülés, sem a műszaki pályakezdés nem tudta eltéríteni a művészetektől. Átiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, ahol Rudnay Gyula, később Csók István növendéke lett.
Önarckép
Amikor 1925-ben megszervezték Makón a művésztelepet, Somogyi István közvetített Rudnay Gyula és Espersit János között. Mivel ő ekkor fejezte be képzőművészeti tanulmányait, ezért a makói művésztelep napi munkájában már nem vett részt. Széchenyi utcai lakásukban viszont gyakori vendég volt Barcsay Jenő, Istókovits Kálmán és Weisz Emilio. Olykor együtt festett a művészkolónia tagjaival. Ő vezette ki az ifjú művészeket Cigánybécsbe, Honvédba, és az akkor divatos szociofotó szellemében megfestették ezeknek a nyomortelepeknek girbe-görbe utcáit és alacsony hajlékait. Maga Somogyi István is több ilyen képet festett. Első önálló kiállítását Makón rendezte.
Előbb a fővárosban telepedett le, úgy érezte, egy vidéki városban további fejlődésére alig nyílik lehetőség. Egy évtizedet élt Budapesten, ezalatt ismert művésszé vált. Horthy Miklós kormányzó 1934-ben három festményéhez ült modellt, köztük egy lovas képhez is. 1936-ban Németországba költözött, és Berlinben talált otthonra. Kiállításai osztatlan sikert hoztak számára. A bombázások idején Schleswig-Holsteinbe menekült, mert akkor már mint nagy állatbarát nem akart megválni kedves jószágaitól, már pedig öt szép lovát takarmányozni kellett. Végül Bödigheimben telepedett el, egy szép emeletes házat épített, és itt élt haláláig.
1936-ban megtudta, hogy a makói Polgármesteri Hivatal meg kívánja festetni a kormányzó arcképét, erre levélben ajánlatot is tett: „Minthogy engemet Makó városához annyi sok szál fűz, hisz ott halt meg édesapám. Anyám és testvéreim ma is ott élnek. Én magam ott nőttem fel, ott tettem érettségit, onnét kerültem a képzőművészeti főiskolára, ezen az alapon lettem elismert festőművész, … mint a Képzőművészeti Társulatnak tagja igen szép sikereket és elismeréseket arattam, … reprezentatív kiállításokon állandóan szereplek, és már nyolc festményem van állami és városi múzeumokban.” Azon kevés festő közé tartozott, akinek Horthy Miklós többször is modellt ült, a város a portrét mégsem vásárolta meg, a sapkában és blúzban megörökített kormányzó alakját nem tartották ünnepélyesnek.
Puszta
Elsősorban állatfestő volt, nálánál élethűbb lovat nemigen tudott senki sem festeni. Naturalista művész volt, a ló mozgását és anatómiáját is tökéletesen visszaadta. Kiváló portrékat is festett. Egy anekdotába illő történet szerint makói kiállításán a festőállványra kitett életnagyságú képébe dr. Nikelszky Jenő polgármester majd beleütközött, és önkéntelenül mondta: Ni, ez meg az öreg Somogyi! Csak aztán vette észre, hogy festmény előtt áll.
Vágtató paripák
Németországban a mozaik és a térplasztika is foglalkoztatta. Buchenben, a kultúrpalota dísztermébe harminc négyzetméteres porcelánmozaikot készített Farsangi felvonulás címen. A bödigheimi iskola részére pedig egy üvegmozaikot tervezett és kivitelezett. Akvarell tájképei lírai ihletésűek voltak, ezek a legbelsőbb érzelmeit fejezték ki. Mint elismert festő halt meg 1971 karácsonyán.
Felesége – aki nemcsak hű társa, de modellje is volt – biológus végzettsége ellenére közreműködött a mozaikképek kivitelezésében. 1986-ban ellátogatott Makóra. Úgy találta, férje emlékét legjobban városunk tudná ápolni, tervezte, hogy a makói múzeumra hagyja valamennyi olajfestményét és akvarelljét. Váratlan halála ebben megakadályozta.
Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató
