Százéves álomgyáros
Az első ötletet egymás után követték a többiek és hamarosan valóságos nevettető hadsereg állt az üzletembernek sem utolsó Disney rendelkezésére. A 30-as évekből már az egész világ derült Donald kacsa, Osvaldo nyúl, Plutó kutya, Goofy és a többiek kalandjain. Disney igazi művészete azonban az egész estét betöltő játékfilmekben teljesedett ki: máig legsikerültebbnek tekintik a nemrég felújított Hófehérkét, amelynek törpéi és állatfigurái ma is lenyűgözőek. De ugyancsak klasszikussá váltak olyan alkotásai, mint a Pinocchio, a Csipkerózsika, a Hamupipőke és a többi mese, sajátos feldolgozása, vagy pályája végén a 101 kiskutya, Micimackó, vagy Kistekergő, a kóbor kutya. Különleges helyet tölt be életművében a Fantázia, amely híres zenei műveket fordít le a rajzfilm nyelvére - ez utóbbi műve akár a "klip" ősének is tekinthető. Mindegyikből árad a humor és a szeretet, és ahogyan az igazi mesében, a jók megdicsőülnek, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Az 50-es évektől készített természetfilmeket is, producere volt olyan híres filmnek, mint az 1954-es Nemo kapitány, és ő rendezte a felejthetetlen Mary Poppinsot, Julie Andrews-zal a főszerepben 1964-ben.
A Disney-filmeket és alakokat manapság sokan "édeskésnek" tartják, mások szerint erkölcsiségük mindenekelőtt az amerikai középosztály értékrendjét követi. Kétségtelen azonban, hogy Disney-től távol állt minden erőszak, durvaság vagy felszínes szexualitás (a magánéletben és a politikában ultrakonzervatívnak számított), ő valóban a gyermekek lelkivilágát célozta meg alkotásaival. Ez is magyarázza, hogy filmjei 50-60 év távlatából és a mai rajzfilmekkel összehasonlítva sem tűnnek porosnak. A 22 Oscarral kitüntetett Disney remekül működő vállalkozást hagyott utódaira, amikor 1966 decemberében elhunyt. A cég azóta is ontja a sikeresebbnél sikeresebb filmeket a Tarzantól az Egyiptom hercegéig, igyekeznek a hagyományt megőrizni, de azért az újabb mozikból hiányzik már az a zseniszikra, ami az alapítót jellemezte. (gluck)