Takács Győző

A tanári pályát Makón kezdte. Ismét új világ nyílt meg előtte, sőt az Alföld horizontján gyermekkori emlékei is visszajöttek. Nehéz megismernie az alföldi embert, zárt világ az övék, de eljött az ideje, hogy a természet és az ember kapcsolatáról és harcáról képi eszközeivel megszólaljon. A grafikában a legkorszerűbb kifejezési lehetőséget ismerte föl.

Kompozíció Makón 15 évig tanított, közben rajzszakkört vezetett a művelődési házban, bekapcsolódott a Marosmenti Művésztelep és a tokaji művésztelep munkájába. Pályája festő-grafikusként indult, de már makói éveiben a vásárhelyi majolikagyárban megismerkedett a kerámiával, amely később meghatározó lett munkásságában. Tervezett Mezőtúrra a fazekas szövetkezetnek, a hollóházi és az alföldi porcelángyárnak, a svájci Kunter kerámia cégnek. Dolgozott a kecskeméti kerámia és tűzzománc telepen, több jugoszláv művésztelepen. Tollrajzokat és sokszorosított grafikát továbbra is készített, de megkedvelte az üvegbetétes vagy írókázott síkkerámiát, a viaszolt terrakottát. Humor és groteszk szellemiség hatotta át falképeit, domborműveit.

Tulipánok

Makói éveiről Tandi Lajos műkritikus írta: „Tíz éve él Makón Takács Győző. Ez a tíz év a művészi magára találás ideje. Az az idő, amelynek során annyi kísérlet, siker és kudarc után sajátjának, teljesen magáénak érezheti művészi nyelvét, stílusát, műfaját, mondanivalóját. Műveiben ott találjuk a mindennapé élet ritmusainak felfogott jelzéseit, reflexeinek nyomatait, a makói Maros-part üde szépségét, öreg temetők mának szóló üzeneteit, a délalföldi szűkebb haza alkotó-formáló természeti és társadalmi változásait. De tanúi lehetünk annak a »pokoljárásnak«, művészi erőfeszítéseknek, melyeknek célja, hogy ezen mindennapi apróságoknak általánosítható jelenségeit a nagy emberi rend egészébe építse. Élmények, emlékek egymásra préselt nyomataiból szűrődik ki az a mai mondandó, amelyben ott izzik a megtagadva megőrzés tudatos vállalása. Teret enged grafikáin a nyomatok véletlenszerű játékának, a nagyon pontos, jelképes jelentésű formáknak, de a kalligrafikus motívumhálónak is. E három technikai fogás szövevényéből érezzük Takács Győző belső, tartalmi üzeneteit.”

Makó a Nap városa

Makói köztéri munkája a Juhász Gyula szakképző iskola homlokzatát díszítő plasztikus, üvegbetétes kerámiája (1968). A Marosmenti Művésztelep 1972-ben neki ítélte oda a Rudnay Gyula-emlékplakettet.

Busójárás

Kiállítása nyílt a makói múzeumban (1969), a szegedi Móra Ferenc Múzeumban (1971) és Mórahalmon (1973), mindháromhoz katalógus is jelent meg.

Dr. Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató