Ez a cikk egy sorozat második darabja. Arról szól, hogy az olvasónapló sokszor népszerűtlen, körvonalazatlan feladata hogyan lehet élményszerűbb, kevésbé mechanikus és a diákok számára életközelibb. Az előző cikkben a blogok és mikroblogok világáról volt szó, most két újabb módszer bemutatása következik.
Karcok
A Twitter-bejegyzésekhez hasonlóan rövid feljegyzéseket, ún. karcokat lehet készíteni a moly.hu nevezetű magyar könyves közösségi oldalon. Ezek a tweetekhez képest annyiban mások, hogy a könyv számára kialakított adatlaphoz csatolhatók, így könnyen megtaláljuk mások benyomás-morzsáit, élményeit és közhasznú megjegyzéseit (például eladó könyv vagy más, a könyvhöz kötődő akció, esemény) a könyvvel kapcsolatban. Igaz, a Twitteren is léteznek címkék (hashtagek), ami alapján az oldal összegyűjti az összetartozó tweeteket, a moly.hu-n mégis sokkal könnyebben megtaláljuk azokat a karcokat, amiket a felhasználók egy-egy olvasmányukhoz készítettek. A formátum itt is alapvetően rövidebb bejegyzés, amit a Facebookra is tovább lehet küldeni.
A karcok mellett idézeteket is lehet gyűjteni egy másik menüpont alatt, és megtekinthetjük a mások által kiírtakat, kedvencelhetjük és továbboszthatjuk ezeket. Az idézetek nem csak abban segítenek, hogy a könyv hangulatát visszaidézzük az olvasás után, hanem abban is, hogy a későbbi dolgozathoz, elemzéshez, esszéhez támpontot nyújtanak, főleg, ha a kiírt mondatok könyvben való pontos helyét is meghatároztuk, hiszen ilyen módon gyakorlatilag könyvjelzőkké válnak. Sokat elmond az egyes olvasókról, hogy milyen idézeteket tartanak érdemesnek arra, hogy felírják, és hogy a fent lévők közül miket kedvelnek. A moly.hu-n értékelést a csillagozáson kívül (maximum 5 csillag és félfokozatok is léteznek) szövegesen is megtehetjük. Az olvasók ízlése, véleménye jól összehasonlítható.
Irodalmi hőseink Facebook-profiljai
A Facebook felhasználási feltételeivel ellentétes, hogy olyan felhasználó profilokat hozzunk létre, amelyek mögött nem valós emberek állnak, legfeljebb oldalakat vagy csoportokat alkothatunk a közös érdeklődéshez (például Ady költészete) vagy a projektmunka mederbe tereléséhez. Bár a regényhősöknek, görög isteneknek vagy egyéb kultikus figuráknak létrehozott felhasználói fiókok és a közösségi portál ismerős, ez esetben már az anakronizmus okán is viccessé váló funkciói nagy motiváló erővel bírnak, mégis szerencsésebb, ha nem biztatjuk a tanulóinkat arra, hogy vegyék semmibe a szabályokat, hanem inkább a Fakebookra irányatjuk a figyelmüket, amely kifejezetten ebből a célból létesült, oktatási célokat szolgálva.
A jelszóval védett felhasználói oldalak alkalmasak arra, hogy a tanulók egy-egy szereplő bőrébe bújva alakítsanak ki profilt, adjanak hozzá képeket, videókat, barátokat, akiknek a nevében kommentelhetik is saját tevékenységüket. Egy-egy szereplő lapjának szerkesztésével egy nagy, nyilvános adatbázishoz lehet hozzájárulni, ahol olyan személyiségeket is megtalálhatunk, mint Hermész görög istenség, I. Mária angol királynő vagy Jean Piaget pszichológus. Ezekről az adatlapokról mindenki tudja, hogy a tulajdonosa nem azonos azzal, akit képvisel. Ez már csak azért is fontos, mert nem csak történelmi személyek, kitalált szereplők, de akár ma élő emberek adatlapjai is megtalálhatók az oldalon.
Kezelése sajnos kissé nehézkes, és a kapcsolatokat (barátokat) nem kezeli ugrópontként, így nincs összeköttetés az egyes profilok között. Arra viszont jó lehet, hogy minden tanuló, akire rábízzuk egy szereplő adatlapját, a profilépítés során tisztázza azt, hogy ki ő, és határozza meg a többi szereplőhöz való viszonyát is, akiket barátként hozzáadhat, és akik nevében ő a saját lapján kommentelheti a saját tevékenységét. Minden adatlap megfelelően sok adattal való feltöltése és jelszó megadását és a mentést követően egyedi URL-t ad, ami alapján be lehet linkelni, beágyazható lesz más weblapokba is, és csak az szerkesztheti, aki tudja hozzá jelszót. A mentett adatlapok a találati listában is megjelennek.
Mivel a Fakebook kezelését a Facebookéhoz képest a tanulóknak tanulni kell, és igazából felhasználóbarátnak sem igazán mondható mindamellett, hogy sokkal kevesebb funkcióval rendelkezik, mint a Facebook, érthető, ha némely iskolai projekt az interaktív olvasónaplóhoz a Facebookot választja. Az ember tragédiájának ilyen, szerepjátékos feldolgozásához az ISZE (Informatika – Szakmaiság – Eredményesség) pályázat nyertese is a Facebookot választotta.
További érdekes oldalak:
Kerek Roland cikke