A távoli Dél-Amerika több titokzatos civilizáció szülőföldje, gondoljunk csak az inkákra, vagy a Machu Picchu-ra. Ám a Dél-Peruban található Nazca-fennsík különleges ábrái és vonalai talán a világ leghíresebb műemlékei. Számtalan elmélet született már arról, hogy kik hozták létre és hogyan a fennsík nagyrészt csak magasból kivehető rajzait. Miközben újabb és újabb hipotézisek látnak napvilágot, a Nazca-vonalak szép lassan pusztulnak, mégpedig jórészt az odalátogató turisták miatt.

Amint arról a www.mult-kor.hu internetes oldal beszámolt, a felelőtlen érdeklődők, a perui kormány nemtörődömsége, az illegális aranybányák és a hivatalos szeméttelepek veszélyeztetik az ősi ábrákat. Hiába került fel a 450 négyzetkilométeres terület 1994-ben a Világörökség listájára, úgy tűnik, hogy a perui hatóságok nem képesek megfelelő védelmet biztosítani a Nazca-fennsíknak. Emiatt emelte fel hangját egy az állam alkalmazásában álló régész, Alberto Urbano tavaly ősszel. A felháborodásra leginkább az ad okot, hogy a védett területre egy szemétlerakót telepítettek, amelynek megközelítése eredetileg a rajzokon keresztül történt volna. Az archeológusnak annyit sikerült elérnie, hogy egy a kamionokat mázsáló állomást 15 kilométerrel arrébb költöztettek, elkerülendő a rajzok károsítását.

A helyiek legendái szerint nem emberi kéz, hanem félistenek, a viracochák művei a Nazca-vonalak, akik szerte az Andokban szinte mindenhol otthagyták kézjegyeiket sok ezer évvel ezelőtt. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, miszerint a gyönyörű felszíni ábrák Földön kívüli kultúra termékei, idegen lények keze munkája. Mások szerint kultikus célokat szolgálhattak, esetleg csillagászati jelölések lehettek, amelyeket naptárként használtak. Bár némelyik rajzot a földön állva, "békaperspektívából" is látni, az ábrák többsége csak légifelvételen vehető ki tisztán. Az ismertebb figurák közé tartozik az összecsavart farkú majom, a szárnyaló keselyű, valamint egy meghökkentő rajz, ami egyesek szerint sisakos űrhajóst ábrázol.

A terület, melyen a vonalak találhatók, északról a Rio Ingenioval, délen a Rio Nazcával határos, durván négyzet alakú, egyenletes színezetű hátság, melyet rézsútosan, 46 km hosszan átszel a pánamerikai országút. Itt terül el elszórva a több száz figura. Egyesek állatokat ábrázolnak, például 18 féle madarat, mások mértani alakzatokat - trapézokat, téglalapokat, háromszögeket, egyenes vonalakat - formáznak. Mivel ezek a figurák mind hatalmasak, és a környéken semmiféle olyan magaslat nem található, amelyről be lehetne őket látni, csak egyféle módszer enged rálátást a vonalakra: a repülés. Nem véletlen tehát, hogy sokak idegen civilizáció leszállópályáinak vélik őket, hiszen azok évezredekkel a 20. század hajnala, vagyis a repülés feltalálása előtt készültek.

Más furcsaságot is megemlíthetünk a vonalakkal kapcsolatban. Az említett pók figura például egy ismert pókfajt ábrázol. A Ricinulei faj azonban a világ egyik legritkább pókfaja, mely kizárólag az amazóniai esőerdők ember számára szinte elérhetetlen részein található. Hogyan lehetséges tehát, hogy az állítólag primitív nazcai művészek olyan messzire elutaztak, hogy aztán megörökíthessék képét itt, a fennsíkon? És hogyan voltak képesek visszaadni az olyan apró részleteket, melyek kizárólag mikroszkóp alatt láthatók, mint például a pók jobb hátsó lábán található párzószerv-nyúlvány? Ehhez hasonló rejtélyek tömegesen fordulnak elő itt, hisz az ábrázolt állatok közül a kondorkeselyű kivételével egyik sem honos ezen a vidéken.

Az, hogy az ábrák ilyen sokáig megmaradtak - egyes feltételezések szerint Kr. e 200 körül hozhatták létre az elsőket - abban nagy szerepe volt a terület időjárási különleges viszonyoknak, ezen vidéken rendkívül ritkaságnak számít az eső. Egyébként a felszín közeléből tekintve ezek a vonalak alig többek, mint horzsolások a talajon, melyeket úgy hoztak létre, hogy több tonna fekete, vulkanikus kavicsot kotortak félre, hogy előbukkanjon a sivatag halvány, agyagos felülete.

A pusztuló rajzok titkát eddig senkinek sem sikerült megnyugtatóan megfejtenie, és félő, hogy ha nem tesznek sürgős intézkedéseket a perui illetékesek, akkor örökre homály fogja fedni az emberiség eme furcsa örökségét. A fennsík alakzatait jelenleg néhány önkéntes védi, de csupán nappal, éjszaka a terület teljesen védtelen. A perui régész és kollégái szinte semmilyen támogatást nem kapnak értékes munkájukhoz. Rendelkeznek ugyan egy lerobbant motorkerékpárral, de Alberto Urbano sokszor kerékpárjával vagy autóstoppal ered a felelőtlen turisták nyomába.