A pápai születésű hölgy a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán tette meg első lépéseit a siker felé, akkor még azzal az elszánt szándékkal, hogy színésznő váljék belőle. A színművészeti felvételijén egészen az utolsó rostáig eljutott, de akkor megálljt parancsoltak neki. Az Arany János Színház stúdiójába vezetett útja, majd a Független Színpadra és a Krétakör Színházba került. Voltak sikerei, de annál többet akart. Akkor döntött az éneklés mellett.
Máig emlékszik énektanárnője, Sík Olga tekintetére, amikor megkérdezte tőle, hogy mégis milyen műfajban szeretne énekelni. Adrienn határozottan rávágta, hogy a blues és dzsessz lenne az az irány.
"Mert én tudtam, hogy képes vagyok legbelül átélni, elénekelni a gyapotmezők fájdalmát... Olga néni csak nézett, majd csendesen azt kérdezte: szoprán hanggal, ugye? És hozzátette, hogy a musical a nekem való műfaj. Kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, nem tehettem mást, mert egy porcikám sem kívánta. Ki gondolta volna, hogy egyszer még a "Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré..." kezdetű dalt is eléneklem Olga néni kedvéért. Hallgatói minden évben növendékhangversenyen mutatták be, mit tudnak. Több dalt is ajánlottam, de ezt választotta ki. Annyira nem akartam elénekelni, hogy az utolsó pillanatig haboztam, egyáltalán kimenjek-e a színpadra. Végül a többiek belöktek, így kezdődött a műsorom. Óriási siker volt, számomra teljesen érthetetlen módon."
A Sík Olgánál töltött tíz év után Pitti Katalinnál tanult, majd Kővári Judit vette védőszárnyai alá. De sokat tanult a klasszikus blues énekesnőktől is, mint pl. Bessie Smith, Dinah Washington, Etta James, vagy a hatvanas évek egyik nagy énekesnőjétől, Dionne Warwickottól. Mindenkitől igyekszik ellesni azt, amit érdemes.
Sík Olgánál tanultak azok a fiatalok is, akikkel 1994-ben megalapította a Cotton Club Singers zenekart. A két fiúból, két lányból álló csapat kezdetben kis szórakozóhelyeken lépett fel, de könnyed, népszerű jazzes stílusával hamar eljutott a tévéken keresztül a nagyközönség elé, és hamarosan már nem is volt olyan tévéshow, melyben ne léptek volna fel. Hat év alatt öt nagylemezük jelent meg, és minden évben két egész estés önálló koncert adtak a Budai Parkszínpadon és a Kongresszusi Központban.
1999-ben az év jazz zenekaraként Emerton-díjat kaptak, és új világot teremtettek a hazai zenei életben. De Zséda úgy érezte, hogy ez a behatárolt stílus idővel korlátokat szabott az előrelépésben. Mivel új területeket is szeretett volna meghódítani, 2001-ben kilépett a zenekarból.
S ugyanazzal a kamaszos daccal, mint amivel tizennégy évesen a saját lábára állt, kezdte el szólókarrierjét. Semmi sem volt biztos a döntésén kívül.
Még a Kőbányai Zenei Stúdióban osztálytársa volt Rakonczai Viktor (exVIP/jelenleg R-PORT) aki az album zenei arculatának kialakításában vállalt nagy szerepet. A dalok nagy részének ő a zeneszerzője és Adrienn zenei producer társa is. Sokáig kereste szólóalbuma szövegíróit, mire rátalált Szabó Ágnesre és Major Eszterre. Ők tudták megragadni azt a finomságot, nőiességet és modernséget, amivel Zséda jellemezni szerette volna első szólóalbumát.
Fontos volt számára, hogy a dalok komolyak, tartalmasak legyenek, de azért sláger is válhasson belőlük. Az album hangzásvilágát a könnyű soul és az R&B alapok hatják át, minőséget teremtve a modern popzenében.
a képek forrása:
v-man.borda.ca
