Érettségi tételek 2014 - A toldalékok fajtái
2014/04/23 19:28
15722 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Nyelvünk agglutináló (ragasztó) jellegének legfőbb letéteményesei a toldalékok, melyekkel olykor egészen hosszú és bonyolult szóalakokat vagyunk képes létrehozni.

iras-horizontal

Bevezető gondolatok

A magyar nyelv egyik legszembetűnőbb jellegzetessége az, hogy igen hosszú és tagolt szóalakokkal is találkozhatunk. A szóalakok összetettségéért nagyrészt a toldalékok felelősek, amelyek rendkívül sokféle funkciót töltenek be.

A tétel kifejtése

A magyar szóalak két részre bontható: szótőre és toldalékra. A morfémák (a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi elemek) e két típusa közül az elsőben szabad, kötött és félszabad morfémák egyaránt találhatóak, a toldalékok azonban egyöntetűen kötött morfémák (vagyis önmagukban soha nem képeznek szóalakot, kizárólag más morfémákkal kapcsolódva).

A toldalékok – a szótövekhez hasonlóan – lehetnek egyalakúak vagy többalakúak. Egyalakú toldalék például a háromig alak utolsó morfémája (-ig), míg az ablakban ~ ereszben, a latolgat ~ tereget vagy a folyóhoz ~ tengerhez ~ öbölhöz alakcsoportok a többalakú toldalékokra példák (-ban/-ben; -gat/-get; -hoz/-hez/-höz). A toldalékok többalakúságát egy magánhangzótörvény, az illeszkedés okozza: a többalakú toldalék ugyanis a szótő hangrendjéhez illeszkedik, és lesz mély (-ban) vagy magas (-ben) hangrendű; esetenként még az ajakkerekítés is szerepet játszik (-höz, -ön stb.).

Funkcióját tekintve a toldalék háromféle lehet: képző, jel vagy rag. A felsorolás egyúttal sorrendet is jelöl, hiszen a szóalak tipikus potenciális toldalékolhatósága a képző-jel-rag egymásutániságot mutatja (noha vannak kivételek – a nagybani piac jelzős szerkezet első tagjának morfémaszerkezete: szótő-rag-képző).
A képző az egyik leggyakoribb belső szóalkotásmód, a szóképzés főszereplője. A képző közvetlenül a(z abszolút: nagyság vagy relatív: nagyságos) szótőhöz járul, és megváltoztatja annak jelentését. A jelentésváltozás lehet kis volumenű (a mos ~ mosat alakpár második tagjában a az -at képző a műveltető igenem kifejezőeszköze), de gyakran megváltoztatja a szófajt is: mos (ige) ~ mosás (főnév); ered (ige) ~ eredet (főnév) ~ eredeti (melléknév) ~ eredetiség (főnév). A képzőknek számos fajtáját ismerjük, elnevezésükben is nagy a változatosság (például aránytalan – fosztóképző; maradhat – ható képző; Erzsike – kicsinyítő képző; Karnyóné – feleségnévképző); a szerint azonban, hogy milyen szófajú szót hoznak létre, három típust különböztethetünk meg: az igeképzőt (kacsa ~ kacsázik), a névszóképzőt (Babits ~ babitsos) és az igenévképzőt (lesz ~ leendő). A képző után állhat képző, jel vagy rag.

A jel különféle járulékos jelentéseket tud kifejezni, és jellemző az adott szófajra. Az ige például kétfajta jelet képes felvenni: idő- és módjelet (befejeztem – a múlt idő jele; befejezm – a feltételes mód jele; fejezzem be – a felszólító mód -j jele, ami itt teljesen hasonul a szótő utolsó fonémájához, a z-hez.). A főnév felveheti a többes szám jelét (rozsomák ~ rozsomákok), a birtokos személyjelet (rozsomákom), melléknév pedig a fokjelet (morcos ~ morcosabb) és a kijelölő jelet (a morcosabbik). A jel a szótőhöz, képzőhöz vagy jelhez kapcsolódik, és utána állhat jel vagy rag.

A jel és a rag megkülönböztetését nem minden nyelvtan tartja indokoltnak; ahol külön kategóriaként veszik fel, ott többek között úgy érvelnek, hogy a rag (a jellel ellentétben) szóalakzáró morféma, vagyis nem követheti más toldalék. A rag funkciója, hogy a szót beleillessze a mondatba. Az igét a személyrag segítségével egyeztetjük az alannyal és a tárggyal (írok egy levelet ~ írom a levelet: az első esetben az egyes szám első személyű, alanyi – vagy általános – ragozású igealakot a szintén E/1 alannyal és a határozatlan tárggyal egyeztetjük, míg a második esetben az E/1, tárgyas – vagy határozott – ragozású alakot a szintén E/1 alannyal és a határozott tárggyal egyeztetjük); a névszókat és névmásokat tárgy-, jelző- vagy határozószerepbe emelhetjük (levelet, levélben, levélnek a széle).

Végül érdekességként jegyezzük meg, hogy a képzők körében sem ismeretlen az azonos alakúság (homonímia) és az azonos jelentés (szinonímia) jelentéstani kategóriái. Az előbbire a -t morféma lehet szemléletes példa, hiszen szerepelhet képzőként (fél ~ félti az életét), a múlt idő jeleként (félt elindulni) vagy tárgyragként (életét). Szinonim képzőknek tekinthetjük például a -z, a -l, hiszen hasonló jelentésváltozást okoznak (kép ~ képez; szám ~ számol), noha az is látható, hogy vannak olyan szótövek, amelyekhez kapcsolva e két képző különböző jelentéseket hoz létre (számoz ~ számol; szavaz ~ szaval).

A tétel összegző leírása

A toldalékok olyan kötött morfémák, amelyek a szótőhöz járulnak. Funkciójuk és sorrendiségük alapján megkülönböztetünk képzőket, jeleket és ragokat.

Kerek Roland

Sulinet a Pinteresten!